Nos, az eredeti Avatar úttörőnek számított 2009-ben, James Cameron filmjével robbant a 3D-technológia. A film után a világ 3D-lázban égett, minden stúdió átállt erre, 3D-re konvertálták a filmjeiket és a TV-gyártók is beálltak a sorba. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan “megutáltuk” a 3D-t, és gyakorlatilag mára teljesen kihalt ez a formula. Alig lehet 3D-s tévéket vásárolni, de jött most az Avatar: A víz útja, s mindenki újra HFR (high frame rate) 3D-ben akarja átélni ezt a hihetetlen élményt.
Induljunk ki abból, hogy a filmet 3D-ben nézzük, akkor gyakran felfigyelhetünk egy érdekes jelenségre, mintha a kép sokkal simább, egyenletesebb és valósághűbb lenne. Ennek az az oka, hogy bizonyos jelenetekben (nem mindig) magas képkockasebességgel (HFR) vetítik, amivel jelentős hatást sikerült elérni. És hogy mi az a képkockasebesség? Nos, ez azt jelenti, hogy másodpercenként hány képkockát (fps) vetítenek le. Egy optikai csalódás áldozatai vagyunk a vetítőteremben, hiszen mozgóképként értelmezi a látottakat, valójában pedig sok-sok állóképet vetítetek gyors egymásutánban. A videojátékosok körében az fps nagy jelentőséggel bír, nagyban befolyásolja a játékélményt, s nincs ez máshogy a mozifilmek esetében sem. Nagyobb képkockasebességgel a képi megjelenítés sokkal simábbnak tűnik, mint amit megszoktunk. Az Avatar: A víz útja képkockáit gyakran 48 képkocka/másodperc sebességgel pörgetik a megszokott 24 képkocka/másodperc helyett. Évszázadok óta 24 fps-sel vetítették a filmeket, ez az a küszöbindex, amitől kezdve a szemünkkel már mozgóképként értelmezzük az egymást követő képsorozatokat. Bár elsőre úgy tűnhet, hogy először alkalmaztak HFR-t egy mozifilmnél, de az igazság az, hogy 2012-ben Peter Jackson A hobbit című filmjénél már próbálkoztak a magas képkockasabességgel. Aztán ott volt még Ang Lee nemrég készült Gemini Man (60 fps) című filmje, vagy a 2016-os Billy Lynn’s Long Halftime Walk című filmje, ami minden korábbinál nagyobb képkockasebességgel, 120 fps-sel készült, de sok kritikát kapott. A hobbit sem volt megnyerő sokaknál, sokan fejfájásra és hányingerre panaszkodtak, de úgy tűnik, James Cameronnak és csapatának sikerült elhárítani minden korábbi problémát.
A lenti videóban egy nagyszerű összehasonlítást láthatunk az eltérő fps-számokból fakadó “képhibákra”. Lassítás nélkül is jól látható a különbség, hogy a 24 fps-nél mennyivel “zajosabb” a kép szemben a 60 fps-sel.
Éppen a felsorolt problémák miatt sokáig ment a vita arról, hogy milyen formában készüljön az Avatar folytatása. James Cameron még 2014-ben azt mondta, hogy “még nem hozta meg a végső döntést” arról, hogy “az egész film nagy képkockasebességgel készül-e, vagy csak egyes részei”. Majd 2019-ben azt mondta, hogy “az Avatar-filmeknél takarékosan fogja használni [a HFR-t]”. Saját szavaival élve a rendező úgy gondolta, hogy “amikor rendkívüli témákról van szó, amelyeket valósághűen vagy akár CG-n keresztül veszünk fel, akkor ez a hiperrealitás tulajdonképpen a javunkra válik. Szóval számomra ez egy pálca, amit bizonyos pillanatokban meglengetsz és használsz, amikor szükséged van rá. Ez egy szerzői eszköz.” Ez azt jelenti, hogy (kizárólag) 3D-ben filmet váltakozó képkockasebességgel vetítik 24 és 48 fps között. És konkrétan mely jelenetekről van szó? Nos, ahogy Cameron nemrég a Yahoo Newsnak elmondta, “a szabály az volt, hogy amikor a víz alatt vagyunk, akkor 48 képkocka/másodperc a tempó. Néhány repülős jelenet és néhány széles látószög előnyére válik a 48 képkocka“. A földközeli jeleneteknél egyáltalán nem használták a HFT-t, mivel az “kontraproduktív lenne, mert túl üveges-simának tűnne”. Felmerülhet egy másik kérdés, hogy a vetítőgépek dinamikusan képesek átállni 24 fps-ről 48 fps-ra és vissza? Nem, sajnos ezt nem tudja ma egyik vetítőgép sem, ezért egy okos trükköt használnak, azokban a jelenetekben, amiket nem HFR-ben rögzítettek, ott megduplázzák a képkockákat – ezt az emberi szem nem érzékeli. Magyarul az egész filmet végig 48 fps-sel vetítik, de csak az adott (víz alatti például) jelentek lesznek ténylegesen “folyékonyabbak”.
Ez nagyon fontos információ, amit Cameron mondott, hogy a film jelenetei között eltéréseket figyelhetünk meg. Elsőre kissé zavaró lehet, mert nem ehhez szokott a szemünk. Jelenetről jelenetre észrevehetjük a változást, hogy a kép teljesen másképp néz ki, attól függően, hogy mi történik. Ahogy már mondtuk, az elején zavaró lesz, de ahogy egyre több HFR-es jelenetet látunk, a szemünk lassan hozzászokik a változáshoz, és a film végére már teljesen természetesen lesz a látvány. Sokak szerint ezzel a magas képkockasebességgel olyan eredményt sikerült elérni, mintha egy videojátékkal játszanánk. Természetesen nagy általánosságban nem lehet kijelenteni, hogy mindenki megbarátkozik majd ezzel az újítással, mert nem vagyunk egyformák, egyeseknél pluszt ad majd a megjelenítéshez, másoknál zavaró lesz a HFR.
Szólj hozzá!