Kevesen gondolták, hogy egyszerű feladat lesz Sam Wilsonnak (Anthony Mackie) viselnie Steve Rogers örökségét, amikor a Végjáték végén a Kapitány átnyújtotta a pajzsot. És mennyire nem lett ez egy egyszerű feladat!
Figyelem! A cikkben SPOILER olvasható.
A történet elején pár hónappal vagyunk a grandiózus finálé után, a világ kifordult a négy sarkából és hőseink próbálják megtalálni a helyüket. Sam Wilson Sólyomként ünnepelt hős és Bosszúálló, de anyagi gondokkal küzd, míg Bucky Barnes (Sebastian Stan) harcol a saját démonjaival és emellett a Tél katonájának bűneit próbálja rendbe hozni. Aztán felbukkan egy terrorista csoport, akiket szuperkatona szérummal kezeltek és ezért veszélyesebbek, mint bárki a földön, ráadásul az USA kormánya egy új Amerika Kapitányt nevez ki, John Walker személyében (Wyatt Russel). Ezek a fejlemények egymás mellé sodorják Rogers két legjobb barátját, és közösen próbálnak utánajárni rejtélynek.
Nagyon érdekes eset ez a sorozat. A zseniális, és a középszerű közt billeg. A díszletek, az effektek, a jelmezek, a fényképezés, az akciójelenetek mind szélesvászonért és mozi teremért kiáltanak, nagyon látszik minden elköltött dollár és minden perc, amit a sorozat elkészítésére fordítottak. A dialógusok pompásak, emlékezetesek, amikor viccesnek kell lenniük, akkor viccesek, ha érzékenynek akkor, azok. A fontosabb karakterek nemcsak nagyszerűen vannak megírva, de hitelesen is vannak eljátszva. Szerencsére nem kerülgették a forró kását, és elég komoly és kockázatos helyekre is elmennek a szerepekkel.
Sam karaktere van a központban, és megkerülhetetlen egy fekete bőrű Amerika Kapitánynál, az USA-ban meglévő rendszerszintű rasszizmus, valamint a gyűlölet és a kirekesztés évszázadainak hagyatéka, ami nem véletlen forró téma az elmúlt években. Sam Wilson kezdetben pont ezért adja le a múzeumban a pajzsot, mert úgy véli ő nem tudja Steve Rogers örökségét és szerepét a mai világban vinni. Az ő narratívája arról szól, hogy főleg önmagának bebizonyítsa, hogy méltó a pajzsra és méltó arra, hogy Amerika Kapitány legyen. Ő pont azért korunk Kapija, mert más, mint Rogers volt. Nem szuperkatona, nem egy cserkészerkölcsökkel megáldott Brooklyni kölyök a 40-es évekből, hanem egy hétköznapi ember, rengeteg empátiával és akarattal megáldva. A fináléban a monológja nagyot üt, ha értő fülekkel hallgatja az ember. Az Isaiah Bradleyvel való beszélgetéseik is telitalálatok.
Stan karaktere hiába csomó Marvel-filmnek volt a kulcskaraktere, eddig többnyire a háttérbe szorult Bucky, és nem élt meg a vásznon önmagában, Steve Rogers nélkül. Ebben a sorozatban végre a mélyére ásunk ennek a gyötrődő, megkínzott elmének, ennek az embernek aki elveszett a mai korban, ennek a katonának, aki folyamatosan más háborúit vívta, akit gyötörnek a rémálmok. Az évtizedek amiket agymosott gyilkológépként töltött, mély sebeket hagytak a lelkén és elméjén, amit Sebastian Stan alakítása nagyszerűen megjelenít. És végre a humorosabb oldalát is jobban megismerjük. A sorozat végére ő is közelebb kerül a továbblépéshez, s lassan kész lesz arra, hogy a saját útját járja, egy saját identitással.
A legjobb alakítás egyértelműen Wyatt Russelhez kötődik, aki elképesztően alakítja Amerika sötét oldalát. Nagyon összetett a karaktere, teljesen nemes célokat, olyan brutális és megbocsáthatatlan módszerekkel próbálja elérni. Ő az, aminek az USA-n kívül látják az országot, ő a megtestesült világrendőrség, aki előbb lő, aztán kérdez. És John Walker tragédiája is nagyon emberi, hiszen Samhez hasonlóan őt is mások választották ki egy szerepre, amihez próbál felnőni, de képtelen, és ez a nyomás okozza, hogy a beveszi a szuperkatona szérumot és hogy gyilkol. Megtört a nyomás alatt, mert egy olyan identitást próbált magára erőltetni, ami nem ő volt, s a barátja elvesztésével együtt, már nem bírta ki és beleőrült. Az ő tragédiája, hogy ő alapvetően egy jó ember, de nagyon rossz útra lépett. Arról nem is beszélve, hogy az amerikai kormány őt is kihasználta, aztán meg eldobta, amint nem felelt meg nekik, akárcsak Rogerst és Wilsont is. Annyira aktuális maga a karakter, hogy az interneten igazi gyűlölet kampány indult a színész ellen, ami nagyon szomorú és nevetséges, hogy ennyire nem bírják elválasztani a színészt a szereptől.
További telitalálat Daniel Brühl visszahozása Zemoként, aki Thanos mellet a Marvel Moziverzum legjobban megírt és legérdekesebb gonosza. Az Amerika kapitány: Polgárháború után itt végre szabadjára engedték, így jobban megismerhettük a Bárót. Ritka szórakoztató a szereplő és az írók szinte a legjobb sorokat neki adták. Ő különösen veszélyes, hisz nincs vesztenivalója, s az intelligenciája nagyon magas és a végletekig elhivatott. Remélem nem utoljára került szembe a Bosszúállókkal.
Most, hogy ennyit beszéltem a pozitívumokról, muszáj beszélni a negatívumokról. Ezek a negatívumok, mind egy okra vezethetők vissza: egy egész mellékszálat kivágtak a sorozatból, mert túlságosan is hasonlított az aktuális világjárványra. Ebben a mellékszálban bontották volna ki jobban a Flag Smashers karaktereit, kezdve Karlival, illetve ide vezethető vissza a Sharon Carter „csavar”. Így a Flag Smashers motivációi kevésbé átélhetőek, a karakterei laposak, és unalmasak, Karliról is sokkal kevesebbet tudunk meg, mint kéne. Így az ügyük kevésbé átérezhető, egyszerű papírmasé gonoszok. A Sharon csavar pedig egyszerűen látható messziről, és egyszerűen kinyit egy csomó plot hole-t az egész univerzumon.
Emiatt érződik kicsit összecsapottnak a vége a sorozatnak. Talán jobban jártunk volna, ha egyszerre adják ki a részeket, vagy egy film hosszára megvágják, bár akkor valószínű sok karakter-pillanat veszett volna el. Azért is mondom, hogy lehet jobb lett volna, ha nem húzzák el hat hétig ezt a sorozatot, mert akkor a marketingeseknek talán nem maradt volna ideje felhypeolni Julia-Louis Dreyfus cameoját Valentina Allegra de Fontaineként, mert bár tanultak a WandaVision hibájából, de így is sikerült irreális elvárásokat ébreszteni a rajongókban. Aminek végül nem tudtak megfelelni.
VERDIKT
Nagyon érdekes eset A Sólyom és a Tél Katonája. Felülteljesít az akciójeleneteknél, és abban, hogy a közbeszéd fontos témáit milyen jól és érzékenyen emeli be a Marvel világába. Mert rasszizmusról, az amerikai háborús veteránok cserbenhagyásáról és arról, hogy a hatalom, milyen szinten használja ki, csontozza ki, majd félredobja a számára már nem hasznos embert, közönség film és képregényfilm, ilyen jól még nem beszélt. És itt ütközteti a sorozat azt az identitást, amit az USA az elvek szintjén megfogalmaz (Wilson) és amit az állam valóban képvisel (Walker). Szóval nagyon okos a sorozat egyik része, a másik része pedig buta, a cselekménynek fura a váza, nehezen áll meg a lábán. Műfajilag tök érdekes, amit a Disney+ csinál: ezek a részek még nem filmek, de már nem is tv sorozatok, valahol a kettő között helyezkednek el dramaturgiai felépítésükben. Mindenképp ajánlom mindenkinek ezt a sorozatot, már csak a karakterek miatt is megéri nézni, még ha nem is tökéletes.
Szólj hozzá!