M3GAN 2.0 / M3GAN 2.0 > Bemutató ideje: június 26.
A Lilo és Stitch rendezője, Dean Fleischer Camp kiáll az új befejezés mellett, noha óriási visszhangot váltott ki a film felújított tanulsága. Míg eleve sokan kritizálták az új verziót Gantu karakterének teljes kiírásáért vagy épp Jumba gonosszá avanzsálásáért, addig a hab a tortán Nani végső döntése volt, miszerint lemond Lilo gyámságáról. Míg az eredeti filmben testvére érdekében mindent feláldoz, addig ezúttal elmehet tanulni, csakhogy tengerbiológiát, ami köztudottan az egyik legjobb képzés pont ott, ahol amúgy él. Míg Jumba megváltoztatása egyértelműen egy második rész előkészítését szolgálja, s Gantué rezegve egy harmadikét, addig ezt sokan már nem tudták hova tenni – Dean Fleischer Camp szerint azonban mindez csak az ohana jelentését mélyítette, ami a feldolgozás egyik legfőbb célja volt.
Mit jelent az ohana?
A Variety-vel beszélgetve a rendező kitért rá, hogy sokan szerinte nem igazán értették meg, mit is szeretett volna átadni ezúttal. „Volt időm gondolkozni ezen. És azt hiszem, hogy az emberek egy jó része, akik ezen rugóznak, valójában nem is látták a filmet, és olyan dolgokat írnak nekem, amelyek nyilvánvalóan tévesek. Rosszul értelmezik a történet lényegét. De ha megnézed, egyáltalán nem így érzed, és látod a tényleges szándékot benne.”
„Két fronton zajlott az ötletelés, ami elvezetett minket ehhez a végkifejlethez. Ki akartuk terjeszteni az ohana jelentését, és a hagyományos hawaii értékek, a nagycsalád és a közösség talaján akartunk alapozni. Chris [Sanders], már a megbeszéléseink elején tett egy nagyon fontos észrevételt az eredetivel kapcsolatban. Nem hitte el, hogy a két árva testvér csak úgy magára maradna.”
Sanders inkább nyugatisanak érezte azt a központi problémát, miszerint Nani magára marad a gondjaival. Ugyanis a valóságban szerinte a sziget egy hatalmas család, s ő egyáltalán nem tapasztalt ilyesmit. „A szomszédok, egyházi csoportok, nagynénik és nagybácsik, ezek az emberek mind közbelépnének. Ez az a Hawaii, amit én ismerek és ahol felnőttem.”
Ohana helyett hanai
A hanai a nem hivatalos örökbefogadás megfelelője, amikor nem számít a vér vagy a papírok, csupán az elköteleződés a közösséged iránt. Sok hawaii külön örült a módosításnak, s annak, ahogy mindezt megjelenítették, ám Camp nem csupán ezt szerette volna belevinni.
„Nem akartuk csak úgy újraforgatni az eredeti filmet, bármennyire is szerettük. Egy olyan történetet akartunk elmesélni, amely őszintén szól arról, hogy mit jelent elveszíteni mindent, és mégis megtalálni az utat előre. Az embereket hátrahagyják, ahogyan Nani is mondja, és a közösség feladata, hogy gondoskodjon arról, hogy ne feledkezzenek meg róluk.”
Az érme két oldala
Az ohana bár mindkét esetben központi szerepet játszik, más-más oldalát mutatja meg, és bár a film szerkezetében valahol érthető a változás, azért lehet nem ártott volna jobban kivitelezni az új vonulatot. Minden negatív X-trend és közösségi médiás felháborodás ellenére is azonban Stitch legyőzhetetlennek bizonyult eddig, így a Disney tervezgetheti a folytatásokat. Az élőszereplős feldolgozások lufija újra felfelé száll, kérdés, jó-e az nekünk, s van-e értelme úgy újrázni ezeket a történeteket, ha változtatunk – vagy épp úgy, ha nem?
