Mint manapság oly sok minden, úgy a legújabb A Gyűrűk Ura kiruccanás is hatalmas zűrzavarban és botrányhullámok hátán érkezik meg a közönség elé. Jeff Bezos mindent belepakolt pedig a műbe, hogy az biztos hogy ne bukhasson el. Még a fia véleményét is kikérte, aki csak annyit volt hajlandó mondani neki, hogy “nehogy tönkre tedd”. Nagyon sokan, szinte a teljes rajongótábor majdnem fele úgy vélekedett, hogy az előzetesek után kijelenthető: nem sikerült a törekvés, és egy igazi, forrongó, visszataszító förmedvény vár majd ránk a prime video streaming-szolgáltatón szeptember 2-án. A csapat másik fele pedig kíváncsian várta, mit sütnek ki majd a megszerzett jogokból. Nos, a végeredmény sajnos se nem túl jó, se nem túl rossz. Vannak igazán jó pillanatai, de inkább semmilyen és bukdácsoló, mintsem hatalmas siker, vagy szánalmas bukás, mint ahogyan arra annyian számítottak.
Első lépésként mindenki tudta az amazonnál, hogy a szériával nem fognak sikert aratni, ha az nem ér fel legalább az univerzálisan elismert és imádott Peter Jackson-féle trilógiához. Itt nem szabad sajnálni sem a pénzt, sem a belefektetett munkát. Pénz az volt – ha lehet hinni a híreszteléseknek, az amazon több, mint egy milliárd dollárt áldozott az alkotásra, ezzel minden idők legdrágább tévés sorozatává téve azt. Hatalmas összegek, és láthatóan jól is lettek elköltve. A látvány minden szempontból pazar, ahhoz kétség sem férhet, hogy térdre kényszeríti és porig alázza az összes kortárs fantasy sorozatot, Sandman-től kezdve, Sárkányok Házán át egészen Az idő kerekéig. Csodálatos tájképek, izgalmas csatározások lenyűgöző, képzeletbeli lényekkel, pompázatos díszletek, káprázatos kosztümök – látvány szempontjából tényleg minden a helyén van. Nem hazudott az alkotógárda, amikor arról beszéltek, hogy ők inkább egy nyolcórás filmként képzelik el művüket, mintsem tévésorozatként. A hatalom gyűrűi sokkal inkább rendelkezik filmes, mintsem sorozatos látványvilággal, és talán ez az első olyan széria aminek ez a törekvés igazán sikerült (hiába hangoztatta korábban a Disney, hogy hasonló magasságokba sikerült érnie a Star Wars és Marvel sorozataival).
A pénz és látvány tehát megvan – alapanyag szempontjából viszont vannak hiányosságok. Mivel az amazonnak csak A Hobbithoz és A Gyűrűk Urához sikerült megszerezni a jogokat, így mit van mit tenni, A király visszatér végén lévő függelékekhez nyúltak, ami (bár egészen terjedelmes) nem képes elegendő tartalmat nyújtani ahhoz, hogy egy igazán magával ragadó, hosszú formátumú sorozatot lehessen tető alá hozni belőlük. Ráadásul itt fragmentált foszlányokról, amolyan történelmi leírásokról van szó, mintsem valódi regékről. Így az eredeti szövegeket valamennyire ki kellett egészíteni, és ezek a részletek szinte mérföldekről kiszúrhatóak. Galadriel múltjának kitömködése karakterének teljes megváltoztatásával járt, az újonnan kitalált karakterek és mitológiai fordulatok pedig már a kezdetektől felhúzták a rajongókat, és sajnos valóban ezek valóban a sorozat leggyengébb részei. Mindazonáltal amellett, hogy megpróbálják magukat elhatárolni Jackson korábbi alkotásaitól, valamennyire mégiscsak ragaszkodnak hozzá, furcsa kapcsolódási pontokat beleerőltetve egy olyan történetbe, ami nagyon sokszor szimplán nem is igényli azt (lesznek itt még ismerős arcok).
A legnagyobb probléma viszont nem ez – ezeket el tudnánk nézni gyengeségnek. Ami igazán zavaró, az az, hogy bár minden sakktábla látszólag a helyén van, valahogy a részek mégsem állnak össze teljes egésszé. Nincs kohézió a műben, legalább 2-3 történetszál teljesen kihagyható lenne, és még A Gyűrűk Urához képest is irdatlanul lassú tempóban hömpölyög az egész. Nincs motivációs erő, csupán rejtélyek, amik sajnos már az elején sem izgalmasak, és nem is állnak jól Tolkien-adaptációnak. Nincs meg a líraiság, az emelkedettség, a kötelességtudat. Van viszont cselekmény, akció, történet, és néha egy kis kaland.
VERDIKT
Éppen ezért nem lehet azt mondani, hogy a sorozat csúcssiker, mert nem az. De nem is lett hatalmas bukás – valahol tényleg a kettő között van. Egyelőre egy nagyon szép, káprázatos látványvilággal rendelkező, itt-ott Tolkien-i beütésű fantasy történet, ami bármelyik irányba elindulhat. Lehet a szezon közepén majd jobban beránt az egész, de az is lehet hogy lassacskán el fog halványulni. Ezen a ponton nehéz még megmondani. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy nem a gyűlölködők által felhozott, teljesen alaptalan diverzitás ellenesség lesz az, ami miatt a végeredmény kiábrándító – sokkal inkább a fantázia és a művészi odaadás hiánya az, ami rossz irányba viszi jelenleg az egészet.
Szólj hozzá!