A Fantasztikus 4-es: Első lépések – Kritika

Hihetetlen, de hat teljes fázis, harminchét MCU-film, sorozat és rengeteg mellékvágány után csak most kaptunk igazi Fantasztikus Négyes-filmet a Marvel Moziverzumban – pedig a képregényekben ez a csapat volt minden kezdete. A Vasemberrel (aki mára legendává vált) indult univerzum a Bosszúállók: Végjáték után elvesztette a központi erejét, és az újabb filmek, multiverzumok, fenyegetések csak kavarogtak egymás mellett, de valódi lelket egyre ritkábban sikerült megfogni. Már éppen temettük a Marvelt, de jött tavasszal a Mennydörgők*, amely felkavarta az állóvizet az új szuperhőseivel és kiváló történetével, most pedig végre képernyőn a Marvel első családja.

Az, hogy a Disney 2019-ben felvásárolta a Foxot, végre lehetővé tette, hogy a Fantasztikus Négyes jogai visszakerüljenek Marvelhez. Miközben az X-Men integrációja inkább vegyesre sikerült, a Deadpool & Rozsomák hatalmas sikere bebizonyította: igenis van igény ezekre a régi hősökre, csak jól kell hozzányúlni. Most jött el az idő, hogy Marvel első szuperhős-csapata újra rivaldafénybe lépjen – nemcsak egy rebootként, hanem a stúdió hírnevét és a közönség reményeit is igyekezve visszaszerezni. Szerencsére Matt Shakman rendező (WandaVízió, Monarch: A szörnyek hagyatéka) tudja: minden ígéret semmit sem ér, ha a film önmagában nem működik.

A Fantasztikus 4-es: Első lépések egy alternatív Földön (828-as Föld) játszódik, ahol a csapat – Reed Richards (Pedro Pascal), Sue Storm (Vanessa Kirby), Johnny Storm (Joseph Quinn) és Ben Grimm (Ebon Moss-Bachrach) – a világ legnagyobb hősei, a remény szimbólumai. Ez a retrofuturisztikus univerzum szinte vibrál az optimizmustól, de a békét fenyegetés árnyékolja be. Az Ezüst Utazó (Shalla-Bal – Julia Garner) megjelenése a Föld pusztulására figyelmeztet, ahogy a hírnök közli a rossz hírt a világgal: Galactus közelít és fel fogja falni a bolygót. Eközben Reed és Sue épp első gyermeküket várják, így nemcsak a világ, hanem saját jövőjük miatt is aggódnak.

A film egyik legnagyobb erénye, hogy öt (!) forgatókönyvíró ellenére is érzelemdús, átgondolt, a karakterekre koncentráló sztorit sikerült összehozni. Az akció csak a megfelelő pillanatokban tör előre, minden mást a családi dráma, a csapat közötti szeretet, feszültség, összetartás visz előre. A csapattagokat tényleg megismerjük, így amikor elszabadulnak az események, igazi súlya van minden pillanatnak. Végre egy Marvel-film, ahol nem csak elmesélik, hanem át is érezhetjük, mi forog kockán. Ez egy olyan képregényfilm, amelyet nem a szuperhősök ereje, hanem a család ereje tart össze.

A Fantasztikus Négyes nem csak szuperhősök, hanem a társadalom példaképei, szociális munkásai, béketeremtői. Reed gyerekeknek szóló tudományos műsort vezet, Ben segít a közösségnek (és nem mellesleg jól mozog a konyhában is), Sue helyi politikus, Johnny pedig a maga laza módján villantja a hősiességet. Az egész film egy gyönyörű, színes, képregényszerű látványvilágot tár elénk, amit a retró díszletek, szokatlan kosztümök, mini-makettek és paneles montázsok is erősítenek. Látványban ez messze az utóbbi évek egyik legerősebb Marvel-produkciója: a szürkés CGI helyett végre színeket, textúrát és valódi életet látunk a vásznon. A stúdió továbbvitte azt, amit a Mennydörgők* bevezetett, hogy búcsút intettek a fakó színeknek. A harmadik felvonás sajnos már kevésbé következetes – valószínűleg itt zajlott a legtöbb utómunka és átdolgozás, így néhol kiugranak a CGI-problémák –, de összességében a film így is bőven kiemelkedik az MCU-s átlagból.

A titkos fegyver: az álomszereplőgárda

Vanessa Kirby az egész film lelke. A Láthatatlan karaktere egyszerre erős, törékeny, határozott, empatikus, és minden jelenetében őszinte. Pedro Pascal Reed Richards szerepében sajátos, érzékeny, kissé szociálisan ügyetlen, végre nem csak egy újabb zsenibohóc, hanem valódi ember. A kettejük közötti kémia tökéletesen működik, házasságuk valódi és szerethető. Ebon Moss-Bachrach Benje (a Lény) egy igazi, csendes óriás, akiben annyi szomorúság és mélység lakozik, hogy minden lassabb pillanatot felemel. Joseph Quinn Emberi Fáklyaként (Johnny Storm) az igazi képregényes lazaságot, energiát és vagányságot hozza, pont, ahogy azt a rajongók várták. Ez a négyes végre egy igazi, szerethető, veszekedős, de összetartó család – nem csak szuperhős-csapat. Nem túlzás azt állítani, hogy a Marvel Studios valaha volt legjobb csapatával dolgozott a színpadon, az új A Fantasztikus 4-es: Első lépések álomszereplőgárdát vonultat fel. A filmben külön kiemelik, hogy a Fantasztikus Négyes nem a Bosszúállók vagy a Galaxis Őrzői „másolataként” kell elképzelni, hanem valóban külön világ, saját stílussal, identitással.

VERDIKT

A Fantasztikus 4-es: Első lépések minden hibája (pár harmatosabb CGI, vagy egy-egy vontatottabb jelenet) ellenére is végre egy őszinte, vidám, pimasz, érzelmes és modern képregényfilm, amire a Marvel most már égetően vágyott. Az újragondolás végre nem csak újabb pipálás egy hosszú listán, hanem valódi visszatérés a Marvel családi hőseihez, tele szívvel, humorral, látványos akciókkal – és igen, végre igazi reménnyel. Ez a film nem csak a Fantasztikus Négyesnek, hanem az MCU-nak is egy új, jobb irányba tett első lépés.