A Mattel és a Warner Bros. Discovery által vezetett őrült marketingkampány után végre megérkezett a Greta Gerwig által rendezett Barbie. A híres Barbie és Ken babafiguráit is forgalmazó Mattel játékcsaládja több alkalommal is megvette már lábát a filmvásznon, gondoljunk csak a Transformers-filmekre, a Lego-kalandokra, vagy éppen a Trollokra, de ez mindenen túltesz a szó legjobb értelmében. A színésznőtől író-rendezőig Gerwig olyan kisköltségvetésű filmekkel szerzett magának hírnevet, mint például a Frances Ha, a Lady Bird és A kisasszonyok, ám a Barbie-val megérkezett az első nagy volumenű hollywoodi alkotása.
A narrátor – aki egyébként angol nyelven Helen Mirren – a “Barbie mindent megváltoztatott” kezdetű mondattal indítja a filmet, amikor a kislányok a 2001: Űrodüsszeia című film előtt tisztelegve Barbie-ra cserélik a babáikat. Ezután találkozunk a klasszikus Barbie-val (Margot Robbie) “Barbie Landben”, természetesen itt él az összes baba. Láthatjuk, hogyan néz ki a Barbik egy tipikus napja, a strandlátogatástól a tanácskozáson át a menő táncpartikig, és minden este egy lányos ottalvós bulival ér véget.
Minden Barbie-nak megvan a saját munkája: Dua Lipa a sellő Barbie, Sharon Rooney az ügyvéd Barbie, Alexandra Shipp az ünnepelt írónő, Hari Nef az orvos, Ritu Arya az újságíró, Emerald Fennell pedig a mindenre elfeledett Midge. Van egy csomó Ken és egy Allan (Michael Cera) is Barbie Landben. Ryan Gosling alakítja a “fő” Kent, és már korán kiderül, hogy a Kenek csak Kenek. Nincs munkájuk, és nem sokat tesznek hozzá Barbie Landhez azon kívül, hogy a Barbikkal lógnak; Gosling Kenje egész napját csupán az tölti, hogy a tengerparton lóg és próbálja lenyűgözni Robbie Barbie-ját. Még rivalizál is Simu Liu Kenjével, amire a Kingsley Ben-Adir – a Titkos invázió főgonosza -, Ncuti Gatwa és Scott Evans által játszott többi Ken a saját oldalára áll.
Aki ismeri a Mattel babákat, az Sarah Greenwood (Anna Karenina, Sherlock Holmes) produkciós tervezőnek köszönhetően sok vicces utalást találhat a Barbie Land dizájnjában. Az összes Barbie a Barbie-álomház különböző változataiban lakik, a világ elsődleges színe a rózsaszín, még a Capitolium is rózsaszínben pompázik, Barbie egy rózsaszín Corvette-tel közlekedik, a tengerparton pedig minden műanyagból van. Margot Robbie Barbie-ja úgy készülődik, hogy komikusan egy hatalmas műanyag kefével fésülködik. Ráadásul Jacqueline Durran jelmeztervező gyönyörűen megadja minden Barbie-nak a saját egyedi stílusát, miközben tiszteleg Barbie néhány ikonikus szettje előtt. A sok vicces pillanat mellett talán az egyik legkiemelkedőbb az, amikor utalást kapunk a legnevetségesebb és már kivont Barbie-koncepciókra és -ruhákra. Greta Gerwig Barbie-ja mind a metahumorban, mind a történetmesélésben öntudatos, és mindezt egészen szórakoztató formában tálalja.
A Barbie a popzenéből is a legjobbat hozza ki; Lizzo, Billie Eilish és Dua Lipa dalai abszolút működnek a filmben, rímelnek abba az álomszerű esztétikába, hogy milyen lehet tökéletes Barbie-babának lenni. Csodálni való a film technikai bravúrja – a pazar jelmezektől kezdve a pompás díszletekig, amelyeket a legendás operatőr, Rodrigo Prieto elegánsan fényképezett -, bár Gerwig forgatókönyve, amelyet a filmrendező férjével, Noah Baumbach-kal (Házassági történet, Fehér zaj) közösen írt, a tökéletes “figurának” lenni központi témájában a szív és az érzelmek soha nem látott hullámait hozza ki. Minden rendben van Barbie Landben, egészen addig, amíg a klasszikus Barbie fel nem teszi a kérdést babatársaitól: “Gondoltatok már a halálra?”.
A társai által “sztereotipikus” Barbie-ként becézett Margot Robbie babája nem az a típusú szereplő, aki egzisztenciális rettegést vagy bármi mást érez, de valami mégis más vele. Ekkor dönt úgy, hogy elutazik és meglátogatja a sokak által csúfnak és kirekesztett Barbie-nak (Kate McKinnon) csúfolt babát, hogy tanácsot kérjen tőle – ő az a fajta Barbie, akivel túl sokat játszottak, és akinek filctoll csíkok vannak az arcán. A főszereplőnk megtudja itt, hogy el kell látogatnia a való világba, hogy megtalálja és segítsen a kislánynak, aki valójában főhősünkkel játszik, mert csak így kaphatja vissza a normális életét Barbie Landben. Egyszerű feladatnak ígérkezik, amíg Gosling Kenje úgy nem dönt, hogy ő is szeretne csatlakozni az utazáshoz. A pazar színészek és a színes látványvilág miatt könnyű teljesen beleélni magunkat Barbie Landbe, de a java még csak ezután következik, ahogy Barbie és Ken a kevésbé optimista emberi világunkban találja magát, s egy olyan történetet kezd kibontakozni, ami egyszerre vicces, ugyanakkor tükröt tart az emberi társadalom elé.
Amikor Barbie és Ken belépnek a való világba, a kezdeti reakcióik az 1998-as Pleasantville című filmmel ellentétesen alakulnak, amelyben két ’90-es évekbeli tinédzser belép egy 1950-es évekbeli tévéműsor festői világába. Barbie és Ken nem is sejtik, milyen következményekkel kell szembenézniük, amikor belépnek a “mi világunkba”, ami össze sem hasonlítható a tökéletes paradicsomukkal. Ryan Gosling itt csillog igazán. Eddig a pontig csak Barbie-nak szenteli magát, önmagának nem; amikor felfedezi, hogy a való világban a patriarchátus szemben áll a Barbie Landet irányító összes nővel. Ken úgy dönt hát, hogy saját kezébe veszi az irányítást, és felfedező útra indul Los Angelesben. Kalandja során Gosling még énekesi tehetségét is megcsillogtatja. A színész karrierje új csúcsára ért fel a Ken szerepében nyújtott alakításával; a “Ken-energia” az elejétől a végéig kiteljesedik. Óriási karakterfejlődésen megy keresztül Gosling babája, Ken tökéletesen bemutatja azt, hogy a férfiak is lehetnek sebezhetők anélkül, hogy csökkentenék férfiasságukat vagy önértéküket.
A film marketingje semmit sem árult el arról, hogy milyen szerepet játszanak az emberek a való világban. Mindezzel együtt America Ferrera játssza a történet egyik legfontosabb szerepét. Ferrera az, akivé mindannyian válni szeretnénk, ha a való életben találkoznánk Barbie-val. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a film mit sem érne Margot Robbie nélkül. Azt gondolnánk, hogy egy olyan produkcióban, mint a Barbie, könnyű beleesni a szőke sztereotípiába, de Robbie egyszer sem esik bele ebbe a hibába, sőt, a szerepét sem játssza túl. Robbie Barbie-ja kíváncsi, befolyásos és fejlett. Soha nincs szüksége Kenre, fordítva igaz ez, Kennek van szüksége Barbie-ra. Fejest ugrik a kíméletlen nagyvilágba, és amit magával visz a való életből, az jobbá teszi az ő és a mi világunkat. Karrierje során annyi szerepet játszott már Robbie, és ki gondolta volna, hogy éppen a Barbie főszerepére fogjuk azt mondani, hogy talán az egyik legjobb és legerősebb alakítása a filmvásznon.
Igazi könnyfakasztó lett a Barbie. Az ötletes forgatókönyv nemcsak nevetségesen vicces, hanem fontos kérdéseket is felvet, hogy kik vagyunk és mit tudunk nyújtani ennek a világnak. Remek kommentárként szolgál a modern, fogyasztói társadalomról. Meglepő célzások érik a Mattelt mint céget, és azt, hogy ki a felelős a lányoknak szánt játékok gyártásáért. Will Ferrell játssza a Mattel vezérigazgatójának szerepét, és a humorista remekül hozza a cégvezetőt, hogy nem ért a munkájához, amivel még inkább kihangsúlyozzák a Barbie meta aspektusait.
VERDIKT
Greta Gerwig a Barbie című filmjével bizonyította, hogy generációja legjobbja, és jelenleg úgy tűnik, nincs olyan, amit ne tudna megfilmesíteni. A következő projektje a hírek szerint egy új Narnia-adaptáció lesz a Netflix számára. A Barbie egyszerre lett szórakoztató és komoly, és még a stáblista lepergése után is olyan kemény témákat közvetít, amivel sok más film próbálkozott már sikertelenül. A film remekül találta meg az egyensúlyt, miként lehet árnyalni és vicces formában bemutatni a film üzenetét a nézőknek. Valószínűleg évekig nem lesz még egy ilyen átgondolt és kielégítő feldolgozás, mint a Barbie.
Szólj hozzá!