Lassan hét éve már, hogy megjelent a Final Fantasy XV. Azóta csupán a Final Fantasy VII Remake érkezett a nagy sikerű japán szerepjáték (továbbiakban JRPG) rajongóinak. A fejlesztő Square Enix leghíresebb és legsikeresebb játéka és média franchise-za a Final Fantasy. Nehéz belegondolni, de ez a játéksorozat idén már harminchat éves, amely ugyan sok változáson esett át, de népszerűsége továbbra is töretlen. A XV. jelentősen megváltoztatta az eddigi játékmenetet és az univerzumot, de sikeres volt, a széria egyik legjobb eladási számait produkálta. A három éve megjelent VII Remake szintén jó eladásokat generált, nem beszélve a Final Fantasy XIV-ről, amelyet immár tíz éve támogatja tartalmakkal a Square Enix és az MMORPG most még népszerűbb, mint valaha. Így bizakodó lehetett mindenki, hogy a következő rész ugyancsak beváltja-e a hozzá fűzött reményeket. Már az összeállt fejlesztőcsapat is nagyon biztató volt, hiszen a XVI producere Naoki Yoshida és többen is a csapatból korábban a XIV-en dolgoztak, a művészeti rendező Hiroshi Minagawa pedig húsz éve tevékenykedik a cégnél. A hírek szerint a játékon már 2016 óta dolgoztak a fejlesztők, megfogadták a rajongói visszajelzéseket, kritikákat a XV-ről, beleértve az open world dizájnt és a történetet, így ezeket figyelembe véve láttak neki az új résznek.
A játékrendező Hiroshi Takai (SaGa, The Last Remnant) legfőbb célkitűzése a játékkal kapcsolatban egy könnyen kezelhető, akció-alapú harcrendszer volt, és egy érett, sötét fantasy narratíva, amely komolyabb témákkal foglalkozik. A játékot már a kezdetektől PlayStation exkluzívnak szánták, kifejezetten az új PS5 konzolra tervezve. Tervben volt a PS4 verzió is, de azt útközben elvetették, hogy ne kelljen megosztani a csapat erőforrásait. A játékot nagy várakozás előzte meg. Folyamatosan érkeztek hozzá az előzetesek, játékmenet videók, infók. A Square Enix még egy demó verziót is közzé tett, amely pár órás betekintést nyújtott a játékba. Mi sem mutatja jobban az érdeklődést, hogy a demót milliók töltötték le és próbálták ki, amely után az előrendelések is jelentősen megnőttek. Június 22-én végre megérkezett az idei év első, igazán nagy PS5 exkluzív címeként.
De miről is szól a Final Fantasy XVI?
A történet helyszíne Valisthea fiktív világa, amelyben hat nemzet vagy királyság uralkodik és háborúzik. Valisthea gazdag abban a mágikus kristálykészletben, amelyet Anyakristályoknak neveznek itt. A kristályokból születtek az óriás, mitikus lények, az Eikonok. Ezek a lények különböző elemeket szimbolizálnak, mint pl.: a Garuda a szelet, Shiva a jeget, Titan a földet, Bahamut a fényt, illetve Főnix a tűz első, Ifrit pedig a második aspektusát. Ezek a mágikus kristályok hatással vannak az emberekre is, hiszen születnek mágiahasználó Hordozók, akik élete mulandó, de mellette a Dominánsok is, akik testébe bújnak az Eikonok, ezáltal oltalmazva királyságukat. A konfliktus ott keletkezik, mikor dögvész söpör végig a világon, a kristályok is fertőzöttek lesznek, majd készletük apad. Ahogy csökkenek az erőforrások úgy alakulnak sorra konfliktusok a nemzetek között, amely már háborúba torkollik.
Főhősünk a nemesi származású Clive Rosefield, aki Rosaria Nagyhercegségének elsőszülötte. A történet prológusa tizenhárom évvel korábban mutatja be a főhőst és családját. Megismerhetjük Clive kisöccsét, Joshuát, aki maga is egy Domináns, a Főnix madár Eikont őrzi testében. A korábban is elérhető demóban ezt a 3-4 órás prológust játszhattuk végig, amely remekül vezeti fel a történetet. A fősztori már a felnőtt Cliveról szól, aki próbálja megmenteni öccsét és Valistheát is a pusztulástól. Többet nem érdemes elárulni a történetről, mert az más spoileres lenne. Míg a XV egy földhöz ragadtabb történet, világa is földi kinézetű városokból állt, addig a XVI egy vérbeli, sötét fantasy lett középkori királydrámával, ármányokkal, cselszövésekkel. Igazi komoly, felnőtt sztori, amely nem mentes az erőszaktól, vértől sem, amely ilyen mértékben eddig nem volt jellemző a szériára.
Monumentális és epikus ívű kaland ez, kicsit olyan mintha A Gyűrűk ura találkozna a Trónok harcával japános túlzásokkal tálalva. Az egész játék hangulatán csak még többet emel a zene. Masayoshi Soken fantasztikus zenét komponált a játékhoz, amely önmagában is megállja a helyét, bármikor tudnám hallgatni később is. A Square Enix a téma és a műfaj választással egyértelműen a szélesebb rétegeket célozta meg a Final Fantasy XVI-tal. Azok is tehetnek vele egy próbát, akik eddig egyik korábbi résszel sem játszottak, ugyanis a játék története, világa különálló, nem kapcsolódik a korábbi epizódokhoz. Két fajta nehézségi szint választható, egy sztori és egy akció mód. Előbbi kifejezetten azoknak készült, akik csak a történetre kíváncsiak, utóbbi pedig nehezebb, több akciót tartalmaz.
Itt kanyarodnék rá magára a játékmenetre. Valami hihetetlen mi munkát beleöltek a Square Enix fejlesztői a játékba. Már a nyitó jelenet is áll leejtő volt, de ezt csak tovább fokozzák a játékban később. A rengeteg filmszerű átvezető nagyon magas felbontású textúrákból készült, amely kifejezetten igaz a karakterekre is. Az arc animációk meglepően élethűek, még ha jobbára nagyon hasonló a japán RPG-re jellemző metroszexuális figurákat látunk, mégis az élmény abszolút ez mozifilmet idézi. Ehhez társul a kiváló, jó minőségű és jól előadott szinkron és színészi munka. Ezek alapján már látszik, hogy a Final Fantasy XVI egy igazán filmszerű, interaktív élmény lett. Ami viszont feltűnő, hogy bár a grafika, a textúrák és az effektek nagyon részletesen vannak kidolgozva, mégis viszonylag kicsi, zárt tereket kapunk.
A XV egy merész vállalás volt abban, hogy szabadon bejárható, nyitott világú (open world) pályákkal operált. Ehhez képest a XVI jóval szűkebb, lineáris pályákat vonultat fel, amely inkább érződik egy hagyományos csőjátéknak, mintsem bármilyen mostani népszerű nyitott, vagy félig nyitott (semi open world) játéknak. Később azért kinyílik a játék és kapunk nagyobb tereket, de az sem lesz igazi open world, inkább egy hub-szerű, kisebb-nagyobb tartományok, amely inkább a legutóbbi két God of War játék területeire (realm) emlékeztet. A játék így négy kisebb, bejárható tartományból áll, név szerint Sanbreque, Rosaria, Dhalemkia és Waloed. Ezeket fogja össze a nagy világtérkép, amely maga Valisthea. Az egyes területek között van lehetőség gyorsutazásra, amelyet a kék obeliszkek tesznek lehetővé.
A pályák azért változatosak, de szűk méretük miatt nincs sok lehetőségünk bolyongani. Persze azért vannak felvehető kincsek, titkosabb helyek, amelynek megtalálásban hűséges társunk, Torgal lesz segítségünkre. Ahogy haladunk előre a történetben lesz saját bázisunk is a Menedék néven. Itt a kovácsnál fejleszthetjük fegyverünket, páncélunkat, kereskedhetünk vagy mellékküldetéseket vehetünk fel. Ezek a mellékküldetések nincsenek túlgondolva, jobbára rövid kis feladatok, senki ne számítson The Witcher 3 szintű mellékszálakra. Maga a fő sztori viszonylag hosszú olyan 35-40 óra alatt teljesíthető vérmérséklettől függően. Ha még jobban elszeretnénk merülni Valisthea világában, akkor a Menedékben keressük fel Vivien professzort és az öreg könyvtáros, Tomest. Ők rengeteg információval látnak el Valisthea történelméről, karaktereiről, vagyis a loreról.
Ugyan JRPG-ről beszélünk, még sem érződik teljes értékű szerepjátéknak a szoftver. Inkább egy RPG elemeket tartalmazó filmszerű akciójátékról beszélünk. Meg vannak benne a hagyományos RPG elemek, tapasztalati pontokat szerzünk, majd szinteket lépünk. Ahogy újabb fegyvereket, páncélt és módosítókat (itt gyűrűk) szerezhetünk, de túlzottan nincs ráhatásunk a fejlődés mikéntjére, azt a gép automatikusan kiosztja nekünk. Ezenkívül nincsenek valódi dialógus opciók, egyedül akkor ajánl fel a játék választható dialógust, amikor felveszünk egy küldetést, de akkor is csak annyit válaszolhatunk, hogy elfogadjuk, vagy sem a küldetést. A párbeszéd opcióknak nincs igazi ráhatásuk a történetre. A játékmenet jobbára abból áll, hogy filmszerű átvezető jeleneteket nézünk, amelyeket nagyon pörgős akciók követnek.
Milyen lett a sokat emlegetett új harcrendszer a Final Fantasy XVI-ban?
Már a Final Fantasy XV elkezdett leszámolni a hagyományos, de kissé idejét múlt körökre osztott stratégiás harcrendszerrel. Ezt azonban teljesen elvetették a XVI-re és egy sokkal akciódúsabb modellt dolgoztak ki. A Square Enix fejlesztőcsapatának – leszámítva a Kingdom Hearts játékokat – viszonylag kevés tapasztalata volt az akciójátékok terén, így külsősöket vontak be. Így került a képe Ryota Suzuki, aki egy igazi veterán a Capcomnál és akinek Dragon’s Dogma vagy a Devil May Cry játékokat is köszönhetjük. A harcrendszert úgy tervezték, hogy a XV képességrendszerét egyfajta valós idejű harcrendszerré alakítsák át.
Az eredmény leginkább a Devil May Cry harcaira hasonlít. Vagyis az ellenfeleket gyors vágásokkal vagy varázslatokkal tudjuk sebezni, az ő támadásaik elől meg gyorsan kitérhetünk. Mindezt kicsit megbolondították gyorsan felvillanó gombnyomogatással, amely emlékeztet minket a gyors időzítésű (QTE) gombnyomogatásokra, de nem kifejezetten olyan azért. A nagyobb ellenfelek, vagy boss harcok pedig már a soulslike játékokat is megidézik, persze azért senki ne számítson Dark Souls vagy Jedi: Survivor szintű harcokra itt. Ez egy hangulatos és izgalmas harcrendszer lett, amely pont annyira nehéz, hogy ne menjen a játékos idegeire, így szerintem többen is élvezni fogják. Egy idő után azért elég repetitívnek fogjuk érezni a harcokat, én azon vettem észre magam, hogy ugyanazt a 2-3 gombot nyomogatom végig, amely egy hosszabb boss harcnál elég unalmassá is tud válni.
Mivel Clive is birtokol valamennyit az Eikonok erejéből, így ő is képes mágiát használni, méghozzá a tüzet. Ezeket különböző képességekkel érjük el, amelyet az RPG-re jellemző képességfán tudunk fejleszteni a harcok után kapott tapasztalati pontokból. És nem létezhetne Final Fantasy gigantikus mágikus lények epikus harca nélkül, így a játékban számos helyen összecsapnak egymással az Eikonok. A legnagyobb újítás, hogy ebben mi is részt vehetünk már, így mi irányítjuk majd az egyik Eikont. Ezek nagyon látványos, monumentális összecsapások lesznek, amelyek már Kaiju méretűnek hatnak. Ha már gigászok harca, itt jön a kérdés, hogy
A játék mennyire képes-e kihozni a maximumot a PS5 erőforrásaiból?
Fentebb említettem a grafika részletességét és a szűkebb tereket. A PlayStation két grafikai beállítást tesz lehetővé. Az egyik a Quality mód (játékban Graphics mode néven), amely felskálázott 4K (2160p) felbontást ad, maximum 30 fps-el. A másik, a Performance mód (játékban Frame Rate néven) a játék 60 fps-re vált, illetve 1080p és 1440p felbontás között mozog. A játék azonban nem tudja tartani a 60 fps-t Performance módban, inkább 40 és 50 között ingadozik, amely nem ad túl jó játékélményt. A ray tracing mind két grafikai módba belekerült ezért is és érezhetők ingadozások a teljesítményben. Ezért érdemes lehet feladni a 60 fps-t és átváltani Quality módba, mert ott legalább végig tartja a 30 fps-t. Úgy tűnik konzolon inkább egy ígéret volt a 60 fps 4K-ban, de a játékok többsége nem tudja ezt biztosítani, erre továbbra is inkább a gamer PC-k képesek. A játék ennek ellenére jó technikai állapotban van, én nem találkoztam hatalmas hibákkal, bugokkal és nálam végig szépen futott a konzolon. Meglepő, hogy külön ki kell emelni, de a Square Enix kész állapotban adta ki a szoftver, nincsenek day one patchek és utólagos foltozások. Tekintve a mai játékok megjelenéskori állapotát, ez 2023-ban dicséretet érdemel. A játék igazi PS5 exkluzív cím lett. Ugyan a fejlesztők szeretnék még kiadni PC-re is, de erre még várhatnak a játékosok, idén ez biztosan nem valósul már meg.
VERDIKT
Egy igazán hangulatos, de mellette kellően sötét és véres játék lett a Final Fantasy XVI. Egy felnőttesebb fantasy, amely sokkal inkább a szélesebb közönséget szólította meg. Lebilincselő történet, jól megírt karakterek, Trónok harca szintű ármányok, árulások kísérik a nagy ívű kalandot. A látvány pazar lett és a szoftver is jól fut a PlayStation 5 konzolon, ha nem ragaszkodunk a 60 fps-hez. A harcrendszer is ügyes előrelépés, ám néhol nagyon önismétlővé válik a játék során. Ha nem vesszük figyelembe a Forspoken időszakos PS exkluzivitását, akkor a 2023-as év első igazán nagy PS5 exkluzív játéka a Final Fantasy XVI lett, amelyet ezúttal nem a Sony belsős stúdiói hoztak össze. Ezért külön dicséret is illeti a Square Enix csapatát.
Szólj hozzá!