Az ember azt gondolná, hogy ennyi élőszereplős remake után a Disney felhagy a rajzfilmek feldolgozásával, és több eredeti projektre koncentrál. Néhány nagy sikertől eltekintve, mint például a 2015-ös Hamupipőke (amelyet sokan a legjobbnak tartanak), többnyire felejtősre sikerült valamennyi feldolgozás, mint például a Disney+ tavaly bemutatott Pinokkió című filmje. Most a hableányon a sor; az 1989-es klasszikus Disney-mese gyakorlatilag megmentette a Disney animációs rajzfilmjeit, és felébresztette a stúdiót, hogy ne hagyjon fel az animációs filmekkel. A kis hableány nemcsak megmentette és hitet adott a Disneynek, de hihetetlenül magasra tette a lécet, aminek ma már nehéz megfelelni.
A történet szerint Ariel megmenti Eric herceget egy hajótörésből. A tenger partra mossa őket, és Ariel addig énekel az eszméletlen fiúnak, amíg szolgái rá nem találnak. Eric azonnal beleszeret a lány szirénénekébe, és kétségbeesetten keresi a titokzatos lányt, aki megmentette. A rajzfilmből sokat nem tudtunk meg a hercegről, ellenben a remake közelebb hozza Ericet a nézőhöz, hogy ki is valójában ez a herceg, ami egyúttal segít megérteni a motivációját is. Megismerjük az anyját, Selina királynőt (Noma Dumezweni), aki a hajótörés után vissza akarja tartani Ericet az utazástól. Arielhez hasonlóan Eric is csapdában érzi magát és keresi a szabadságot.
A 2023-as remake nagy port kavart, amikor a Walt Disney Pictures bejelentette a szereplőgárdát. Az online közösségi platformon terjedni kezdett a #NotMyAriel mozgalom, hogy ne Halle Bailey kapja a címszereplő hableány szerepét. További kritikákat fogalmaztak meg a fotórealizmus beállításával kapcsolatban, amiért a tengeri élőlényeket nem hűen mutatják be, vagy éppen az előzeteseket támadták a sötétebb beállításokért, hogy alig lehet látni valamit bennük. De a legnagyobb felháborodást nem ezek váltották ki, hanem a bőrszín, ez a megkülönböztetés pedig mérgező diskurzushoz vezetett a mozilátogatók között. Tegyünk félre mindent, vonatkoztassunk el mindentől, és csak arra az egy kérdésre fókuszáljunk, hogy megérte feldolgozni ezt a mesét?
Rob Marshall rendezésében – aki korábban olyan Disney-filmeket és musicaleket rendezett, mint a Mary Poppins visszatér, A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken, vagy éppen a Chicago – a 2023-as feldolgozás hű maradt a cselekmény szempontjából az eredeti rajzfilmhez, miközben a főszereplők történetét új részletekkel egészítették ki, hogy a tetteik érthetőbbek legyenek, és a néző jobban azonosulni tudjon a főszereplők döntéseivel. De nemcsak háttértörténettel egészítették ki a remake-t, hanem Alan Menken és Howard Ashman klasszikus dalaihoz újat is komponált Lin-Manuel Miranda.
A film az eredetihez hasonlóan az óceán mélyén kezdődik, ahol fiatal hableányhősnőnk, Ariel emberi tárgyakat keres a gyűjteményéhez. Csatlakozik hozzá hal társa, Ficánka (Jacob Tremblay), aki élénksárga és kék megjelenésével ellentétben a filmben inkább szürke és fehér színben pompázik. Ezután láthatjuk először Eric herceget (Jonah Hauer-King) a hajóján, Ariel apját (Javier Bardem), az atlantiszi Triton királyt a hét tengert uraló lányaival együtt (Lorena Andrea, Simone Ashley, Emily Coates, Karolina Conchet, Sienna King, Kajsa Mohammar és Nathalie Sorrell). A hableányok főleg abban segítik apjukat, hogy szemmel tartják Ariel hercegnőt, aki folyton lázad apja ellen. A hableányok gyakorlatilag teljesen a háttérbe szorulnak a filmben, mindössze kétszer mutatják meg őket, amikor apjukkal beszélnek, illetve a film végén.
A kis hableány cselekmény tekintetében és néha még a felvételek beállításában is megidézi az eredeti rajzfilmet. Rob Marshall és csapata nagy gondot fordított a víz alatti világ bemutatására; buja korallzátonyok alkotják a királyság nagy részét. Ariel szándékai megmaradtak, de kissé átformálták azokat a jelenkor elvárásainak; arra vágyik, hogy Eric herceggel legyen, de amit igazán akar, az ezúttal a szabadság és a lehetőség, hogy felfedezze a fenti partokat. Halle Bailey ízig-vérig Ariel. Képes teljesen átadni Ariel csodálatát, vágyakozását és frusztrációját, különösen, amikor a Part of Your World című dalt énekli. Bailey nagyon éli a szerepét, mindenkit – beleértve a nézőket és Eric herceget is – el fog varázsolni előadásával, és még olyan jeleneteket is képes életre kelteni, amelyek egyébként vizuálisan unalmasnak tűnnek. Talán kevesen tudják, de Baileytől nem áll távol az éneklés, ugyanis húgával, Chloe Bailey-vel leszerződtek Beyoncé lemezkiadójához. Ugyanezzel a nagy, átütő erővel adja elő azt a jelenetet, amikor a tengeri rákkal, Sebastiannal duettezve éneklik az Under the Sea című dalt.
Az egyik új dal, amelyet Ariel számára írtak, a For the First Time, amit akkor hallhatunk, amikor Ariel emberként először lép partra. A jelenet nagyon hatásos, tökéletes alkalom Ariel belső monológjának megörökítésére. A feldolgozás a párbeszédek és a dalok mellett próbált a beállítások tekintetében is megfelelni az eredetinek, ellenben a 2023-as filmet akkor érezzük igazán erősnek, amikor a sok másolás mellett fellélegzik, s új dolgokat csempésznek bele az eddig ismert történetbe. Nagy kár érte, hogy a Disney nem erőltette ezeket az új elemeket jobban, mert sokkal erősebb lehetett volna A kis hableány.
Sebastian humoros oldalát mutatja, ami kifejezetten jól áll az üres tekintetű ráknak. A másik nagy változtatás a karaktereknél, hogy a barátságos madár, Hablaty (Awkwafina), aki eredetileg sirály volt, de most már északi sirály, mind a szárazföldön, mind a víz alatt bárkivel képes beszédbe eredni. A humora sokszor arcpirító, és néhány vicc mára kiss elavult. Sebastian fogalmazza meg legjobban, hogy az emberi világ egy nagy zűrzavar. A víz feletti rész közel sem olyan izgalmas, mint a tenger mélye. A Karib-tenger partvidékének valami jellegtelen részére kalauzolnak minket, és a jelmezek alapján a 19. században játszódik. A sziget nagy részét Ariel szemszögéből fedezhetjük fel, ahogy Eric körbevezeti a lányt. Minden annyira általános, hogy az egész csak egy véletlenszerű helyszínként funkcionál Ariel számára, egészen addig, amíg a Vanessának (Jessica Alexander) álcázott Ursula fel nem bukkan, ekkor válnak a dolgok érdekessé. Alexander nem is lehetne alkalmasabb a szerepre, kár, hogy ilyen rövid életű.
Ariel tengeri boszorkány nagynénje, Ursula (Melissa McCarthy) sem hiányozhat a feldolgozásból. Sokan szkeptikusak voltak McCarthy szereposztásával kapcsolatban, mivel Ursula karakterének megformálását a drag queen Divine ihlette, de McCarthy rácáfolt mindenkire. Most már tudjuk, hogy ő volt a megfelelő választás egy ilyen ikonikus Disney-gonosz szerepére. Angol nyelven döbbenetes, hogy mennyire hasonlít Ursula eredeti hangjára, akit a néhai Pat Carroll szinkronizált. McCarthy pazar alakítása ellenére kevésszer látjuk, többnyire akkor van képernyőn, amikor a remake szükségesnek érzi, de Arielhez és Erichez hasonlóan ő is kaphatott volna kiegészítő részeket.
VERDIKT
A harmadik felvonás ráadásul szedett-vedett, és a mesebeli befejezést egy az egyben lemásolták – amivel azt szerették volna jelezni, hogy pontosan azt kapták a nézők, amiért jöttek, de semmi újat nem. Mindez persze nem vesz el semmit Halle Bailey erőteljes alakításából. Őszintén szólva, ha nem Bailey játszotta volna a főszereplőt, akkor a Disney legújabb élőszereplős feldolgozása olyan gyorsan elmerült volna, hogy másnap senki sem emlékezett volna rá, de így ez az egyik legjobb remake, ami az utóbbi években készült. Sajnos a megfelelési kényszer okán A kis hableány semmi újat nem tud mutatni, hogy hű maradjon az eredetihez. Bailey mindent belead, új életet lehel ebben a mesés világba, és részben az ő érdeme, hogy a jók közzé soroljuk a hableány történetét.
Szólj hozzá!