Mark Wahlberg és Peter Berg megint betalált, ismét egy remek filmet hoztak össze.

Peter Berg rendezőnek úgy tűnik, hogy ínyére vannak ezek a katonai, háborús, katasztrófát- és igaz történetet feldolgozó filmek . Ahogy tette A túlélő filmnél, úgy itt is bizonyította, mennyire érzi a hangulatát egy drámának. Csak úgy mint sok más rendező, Berg is szeret saját gárdával forgatni, bevált színészekkel, stábbal. A film főszereplőjével készítette a nagysikerű Lone Survival című katonai filmet, és bátran kijelenthetjük, hogy itt a jogos trónörökös, mert a Mélytengeri pokol drámai jeleneteit pokolian jól adja vissza a mozivásznon a rendező.

A film egy 2010-es igaz történetet dolgoz fel, mikor az egyik amerikai olajfúró tornyon kitörés történt, s tizenegyen meghalnak a robbanásban. British Petroleum (BP) tulajdonában lévő Deepwater-ön 2010. április 20-án este tűz ütött ki, amit sajnos nem tudtak megfékezni időben. Két napig keményen állta a lángokat a torony, míg végül április 22-én a tűz győzött, és tengerbe süllyedt a hatalmas olajkitermelő platform. Ám még ezután sem lélegezhettünk fel, az olaj továbbra is ömlött belőle, a lángokat még 50 km-es távolságból is látni lehetett, szó szerint egy tűzgömb volt az óceán közepén. Az elmerülést követő hónapokban azért harcoltak a szakértők, hogy az 1500 méteres mélységben található olajkitötést valahogy megfékezzék, és végleg elzárják a szabadon hagyott csonkot. A korai beszámolók szerint a brit cégnek 9,5 milliárd dollárjába került a katasztrófa, de még ezzel sem ér fel az az okozott kár, amit környezeti szennyezéssel maguk mögött hagytak. Már Floridát is veszélyeztette az olaj, miután Mississippit és Alabamát elérte a fekete arany a tengeren.

A forgatókönyv rohamléptekben halad a cselekménnyel, sajnos a filmnek nincs annyi ideje, hogy mindent aprólékosan bemutasson, elvégre nem igazi katasztrófafilmnek szánták. Matthew Michael Carnahan (Z világháború) és Matthew Sand szkriptjegyzők a lehető legjobban vitelezték ki a BP-fúrótorony pusztulását. Szerepeket jól osztották le, jól választottak mellékcselekményeket is, az aggódó feleséggel (Kate Hudson) még tovább fokozták a drámát.

Mark Wahlberg képében láthatjuk Mike Williams technikust, aki a fúrótorony technikai helyzetéért felelt – ő volt a mindenes, aki mindent képes megjavítani. Jól találja fel magát a helyzetekben, hol családfő szerepben, szerető férjet játszik, hol egy hőst, akire bárki rábízná az életét. Utolsó utáni pillanatban hagyta el a tornyot, mikor már senki sem volt a fedélzetén. Jimmy Harrell (Kurt Russel) a torony parancsnoka, aki aggodalmát fejezi ki, és többször hangoztatja, álljanak le, a kapkodás mindig katasztrófához vezet. A rutin és a tapasztalat beszél a színészből, s karakteréből. John Malkovich a film igazán nagy kreténje, már ha szabad ilyen erősen fogalmaznunk. A cég nagy szövegelője, befolyásos személy, akit csak a nyereség motivál. Fittyet hány a biztonságra, és előírásra, 11 ember élete szárad a lelkén – talán még ez sem törte lesz képekről azt a gúnyos vigyort. Malkovich pompásan játssza a film legundorítóbb, legidegesítőbb alakját.

Az évek során bebizonyították, hogy nem egy ember hanyagsága, hanem sorozatos hibák vezettek odáig, hogy tűz ütött ki, majd elsüllyedt a fúrótorony, és lett az Egyesült Államok legnagyobb olajkatasztrófája. A károkat sajnos pénzzel nem tudják orvosolni, több évtized kell, hogy a természet regenerálódjon, és kiheverje a balesetet. Egy friss becslés szerint eddig a BP 17,5 ezer milliárd dollárt költött kármentésre.

VÉGSZÓ

Szomorú, hogy a 2010-es tragédia még mindig napjaink témája, fél évtizeden át nem tudták lezárni az ügyet, és még mindig hallani a cégről, hogy mekkora pénzeket mozgat meg, hogy jóvá tegye a hibákat. Idén ősszel sok katasztrófafilmet láthatunk, ám ha ilyen kalandban lesz részünk, akkor jöhet bármennyi kiadás. A Mélytengeri pokol szuper lett, tökéletes szereposztásokkal operál, a rendezői munka a drámai hang- és képhatásokkal tökéletes. Bátran ajánljuk azoknak, akik szeretik a dráma és akció ötvözését, s ezt a megrázó élményt szeretné közelről is átélni.