Amikor 2013-ban megjelent a Naughty Dog The Last of Us videojátéka, a feje tetejére állította a játékipart. Ahogy betetted a lemezt, és elindítottad a játékot, már az első pillanataitól kezdve tudtad, hogy ez valami más. Maga az alapötlet nem volt új, hiszen a popkultúrát ugyanabban az évben már a zombis történetek uralták – csakhogy néhányat említsünk, például az azonos évben – Brad Pitt főszereplésével – bemutatott Z világháború vagy a nagysikerű The Walking Dead sorozat első évada. Joggal tehetjük fel a kérdést, miben volt más a The Last of Us? A radikális filmes megjelenítés, a szigorú és magával ragadó túlélőhorror-mechanika. A játék több millió példányban kelt el, felkerült minden idők legjobb videojátékainak listájára, és jobb híján egy évtizedre megváltoztatta a játékipar irányát. Most Neil Druckmann (a játék kreatív igazgatója/szerzője) és Craig Mazin (Csernobil) társszerzője remélik, hogy az HBO Max The Last of Us című sorozatával sikerül visszaadni mindabból az élményből, amiért milliók játszották végig Ellie és Joel kalandját konzolon.
Pedro Pascal (A mandalóri) számára nem ismeretlen az “apás” műfaj, és könnyedén felvette Joel Miller karakterét. Lehet, hogy egy kis időbe telik, mire teljesen megtalálod benne Joelt, de az első évad végére tagadhatatlan, hogy fantasztikusan játssza a szerepet. Joel egy cinikus férfi, aki egy poszt-apokaliptikus világban él, miután elvesztette a lányát. Sokan félnek tőle, és kevesen szeretik. Durva, leleményes, és nem zárkózik el attól, hogy erőszakra vetemedjék, amikor a túlélés a cél.
Pascal mellett Bella Ramsey (Trónok harca) alakítja Ellie-t, a pimasz 14 éves lányt, aki felfedezi, hogy immunis a Cordycepsre, a Föld lakosságát elpusztító micéliumos vírusra. Akárcsak Pascal, Ramsey is gyorsan belejön a szerepébe. Erős kémia van a két főszereplő között, amire talán kevesen fogadtak volna (köztük én sem) a bejelentéskor, de alaposan rácáfoltak. Már értjük, hogy miért őket választották Ellie és Joel szerepére. Jól tálalják a humort és az érzelmes pillanatokban éreztetik karaktereikkel, hogy ők is sebezhetők. A főszereplőkhöz csatlakozik a karizmatikus Gabriel Luna (Terminátor: Sötét végzet) Tommy, Joel öccse szerepében, valamint a mindig nagyszerű Anna Torv (A rejtély), mint Tess, Joel szeretője. Ők ketten kivételes munkát végeznek Pedro Pascal mellett, és karaktereik kulcsfontosságú szerepet játszanak a történetben, hogy közelebbről megismerjük, milyen volt Joel a járvány kitörése előtt és után.
Neil Druckmann és Craig Mazin rendkívül okosan adaptálják a történetet. Olyan aspektusait emelik ki, amelyeket a nézők és a játékosok eddig nem láthattak. Ezek lehetnek kiegészítő információk magáról a járvány kitöréséről, vagy egy múltbéli esemény történéseiről, melyekkel még inkább megszerettetik velük a főszereplőket. Bill (Nick Offerman) túlélőt is egy ilyen kiegészítésből ismerhetjük meg jobban, aki fontos szerepet játszott Joel és Ellie kalandjában a videojátékban. Több pályán keresztül láthattunk bele Bill múltjába, a sorozat készítői ellenben úgy döntöttek, hogy egy teljes epizódot szentelnek a karakternek.
A forgatás alatt már utaltak rá, hogy a sorozat és a videojáték narratívája időnként eltérhet. Az egyik eltérés Bill és Frank háttértörténete, de teljesen egyedi karaktereket is beépítettek a sztoriba, mint például Kathleent (Melanie Lynskey), akiegy militáns forradalmi csoport vezetője Kansas Cityben. De jelentősen eltér Henry (Lamar Johnson) és Sam (Keivonn Woodard) története is a játékhoz képest.
Az eredeti játék részletes helyszíneit és gyönyörű látványvilágát kiválóan adja vissza az HBO sorozata. A lepukkant metróállomásoktól a hátborzongató és benőtt nagyvárosokon át jól érezteti, hogy a modern civilizáció összeomlott. Sok videojáték-adaptációval ellentétben az HBO átdolgozásnak sikerült visszaadni mindazt, amivel elvarázsolták a játékosokat. A díszletek között sétálva azt érezzük, mintha kontrollerrel irányítanánk a főszereplőket, még konkrét jeleneteket és párbeszédeket is átemeltek. De talán abban a legerősebb az adaptáció, ahogyan a narratíva érzelmes pillanatait feldolgozza. A The Last of Us lényege, hogy Joel és Ellie megnyugvásra és védelemre találnak egymásban, ebben a reménytelen és kegyetlen világban.
VERDIKT
A The Last of Us az egyik legjobban sikerült adaptáció. Közel sem tökéletes, hibák néha akadnak, de szégyenkeznie akkor sem kell. Melléktörténetekkel és kiegészítésekkel gazdagítják a sztorit. Abszolút pozitívum, hogy az eredeti játék zeneszerzője, Gustavo Santaolalla ezúttal is megható zenét szolgáltat, amitől a jelenetek még érzelmesebbek lesznek. Ha hibát szeretnénk keresni, talán az akciójelenetek hiányát emelnénk ki, mert ebből viszont nagyon kevés van.
Szólj hozzá!