Több mint egy évtized telt el azóta, hogy James Cameron rendező bemutatta a nagysikerű Avatar című filmjét. Éppen ezért mindvégig ott lógott a levegőben a félelem, hogy a folytatás rosszabbul teljesít majd, a sok évnyi kihagyást követően nem fogunk rá emlékezni, nem fog tömegeket megmozgatni a mozikba, vagy lekicsinylőbb lesz mint az eredeti rész. Az Avatar: A víz útja esetében ez egészen biztosan nem áll fenn. Sőt, bizonyos tekintetben túl is tesz az első részen, látványban mérföldekkel ráver az első részre.
Cameron Rick Jaffával és Amanda Silverrel közösen írta a forgatókönyvet, amit először teljesen a kukába dobott, és nulláról kezdték el kidolgozni a visszatérést Pandorára. Az utazás még lenyűgözőbb látványt, még személyesebb, még szívhez szólóbb, még érzelmesebb történetet, és szemnek felfoghatatlan, hihetetlen víz alatti jeleneteket tartogat. Tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni az új részről mindenféle túlzások és elfogultság nélkül. A rendező nem a fellegekbe beszélt, nem reklámfogás volt, amikor azt mondta, hogy részben azért kellett 13 évet várni a második részre, mert a lehető legjobb technikával akarta megcsinálni a filmet, és tényleg így történt, mert az Avatar: A víz útja minden más filmet megszégyenítő technikával készült. A rengeteg pozitív mellett azonban nem mehetünk el a film hossza mellett, érzésünk szerint túl hosszúra nyújtották, nyugodtan kivághattak volna néhány átvezetőt, de azt is értjük, miért volt azokra szükség: a látvány, tényleg a maximumot akarták kihozni, és többet szerettek volna szentelni arra, hogy megmutassák a világnak, mire képes a Weta FX csapata, akik életre keltették Pandorát. Az Avatar folytatása gyönyörű, buja világépítéssel és mélységet adó karakterekkel.
Az első film eseményei után közel két évtizeddel kapcsolódunk be a történetbe, amikor Jake Sully (Sam Worthington) és Neytiri (Zoe Saldaña) családot alapítottak. Jake időközben teljesen beilleszkedett a na’vik életbe, az évek során a pár négy gyermeknek – legidősebb fiukat, Neteyamot (Jamie Flatters), a második legidősebb fiukat, Lo’akot (Britain Dalton), örökbefogadott lányukat, Kirit (Sigourney Weaver) és legkisebb lányukat, Tukot (Trinity Jo-Li Bliss) hívják – adott életet, valamint örökbe fogadtak egy embergyereket is, akit Miles-nak (Jack Champion) hívnak. A fiú szülei a holdon hagyták a gyereket, így Miles-t a na’vik befogadták, és felnevelték. Jake és Neytiri boldogsága azonban hirtelen véget ér, amikor újabb fenyegetéssel találják szembe magukat, ezúttal Miles Quaritch ezredes (Stephen Lang) avatárja formájában, akit az RDA feltámasztott az ezredes lementett memóriájával, és most bosszúra éhes, amiért Jake elárulta. Könyörtelenül hajsza kezdődik Jake családja ellen, ez pedig arra kényszeríti főhőseinket, hogy elhagyják a szárazföldet, s egy vízi törzsnél keressenek menedéket.
A film látványvilágával nem lehet betelni – minden egyes képkocka lélegzetelállítóbb és varázslatosabb, mint az előző. A víz alatti jelenetek különösen szemet gyönyörködtetőek. A képi világban semmit sem spóroltak a készítők, és szemmel látható, hogy rengeteg munkát fektettek a film vizuális effektjeibe, színes és egyedi látványvilágot sikerült megteremteni. Nem volt hiábavaló annyi erőfeszítést beletenni a filmbe. A víz útja technikai vívmányai a folytatás egyik legfőbb erőssége, ahogy Jake és Neytiri gyerekei felfedezik az óceánt és a benne lévő, gyönyörűen megrajzolt lényeket. A 3D mára teljesen kihalt, de az Avatar: A víz útja nem egyszerűen újjáélesztette ezt a technológiát, hanem megújította, mert ehhez foghatót egyik korábbi filmnél sem láttunk. Szó szerint minden életre kelt a filmvásznon. Különösen jól áll a filmnek, hogy a megszokott 24 helyett 48 képkocka/másodperc sebességgel pörgetik a képkockákat egymás után, ettől pedig sokkal simább, élethűbb lesz a film. Ki gondolta volna, de tényleg azt kell mondanom, hogy ezt most HFR 3D-ben kell megnézni! Textúrában is jelentős javulást értek el, a karakterek arca sokkal valóságosabbnak tűnik, mint az első részben – hiába a feljavított, újra bemutatott őszi változat.
Az első rész után nem időzünk sokat az erődben, Cameron kihasználja a lehetőséget, hogy felfedezze Pandora egy új részét és az új élőhely népét. Okos döntés volt, mert így elkerültük azt, hogy stagnáljon a film a szárazföldön. Másik előnyös döntésnek bizonyult, hogy a történet főszereplője valójában nem is Jake, hanem a fiatalabb na’vik generáció. A gyerekek szemszögéből fedezhetjük fel Pandora eddig eldugott világát. Az új klán, a Metkayina új színt visz a történetbe, miközben Jake családját nehézségek elé is állítja, több akadállyal találják szembe magukat a klánnál, amit közösen kell leküzdeniük. Az ismeretlen egyfajta feszültséget is generál a felnőttek és a tizenévesek között, akik önfejűek és makacsok. A Miles Quaritch ezredest senkinek sem kell bemutatnunk senkinek, egy visszatérő karakterről beszélünk, de mégis azt érezzük, hogy kaptunk egy újat. Azt is mondhatnánk, hogy ez az új ezredes jobb, mint akit az első filmben megismertünk.
A víz útja rengeteg új karaktert vonultat fel, köztük Jake és Neytiri gyermekeit és a családjuknak menedéket nyújtó vízi törzset. Bár az új karakterek ívét jól megrajzolták, kidolgozták személyiségüket és felépítettük a kapcsolatokat, de túl sokan vannak, ezért sokan a háttérbe szorulnak – mint például Neytiri, akinek az első filmhez képest itt nagyon kevés dolog jutott, és Jake-kel ellentétben ritkán osztozik a filmvásznon a gyerekeivel -, és a forgatókönyvírók a hosszú játékidő ellenére is nehezen találnak egyensúlyt a karakterek és a történetszálak összekapcsolásában. Miközben nézzük a filmet, olyan komoly témákat boncolgatunk, mint például a család, a szeretet, az egymás elfogadása, a környezetvédelem vagy éppen a bosszú kérdése, de szerencsére nem túl mélyen érintjük ezeket.
Ebből az következik, hogy a folytatás története kissé szétszórt, bár kétségtelenül több mélység van benne, mint az eredetiben. Az sem erősíti az Avatar: A víz útja cselekményét, hogy néhány jelenettel már az Avatar 3. részt készítik elő. Ezek a felvezetők szerencsére nem vonja el a figyelmet a második rész narratívájáról, ugyanakkor bizonyos dolgokat így sem sikerült megoldani a film végére, és sokkal jobban tette volna Cameron, ha lezárja ezeket az elvarratlan szálakat, amik még a film sztoriját is erősítették volna.
VERDIKT
Az Avatar: A víz útja című filmben egy új ismeretlenben találjuk magunkat. Egy új történetet ismerhetünk meg a régi szereplőkkel, akikhez újak is csatlakoznak. Egy olyan történetet sikerült összehozni, amivel a feszültség és a tét is nőtt, és egy percre sem gondoltuk, hogy kényszerből kellett megcsinálni a folytatást. Bár hosszú a film, de a sztori, a karakterek, az akció és a látvány miatt egy percre sem hunytuk le a szemünket. Gyorsan eltelt az a 3 óra. Jól megalapoztak, jól összerakott sztorival van dolgunk. A film magával ragadó, élvezetes és az év egyik legszebb filmje.
Szólj hozzá!