Sam Raimitól a Pókember-trilógia 2002-ben került a mozikba, amivel gyakorlatilag a szuperhősök megvetették a lábukat a filmvásznon. Raimi leginkább horrorfilmekkel hívta fel magára a figyelmet, köszönhetően az Evil Dead – Gonosz halott filmsorozatnak, de kézjegye megfigyelhető volt mindhárom Pókember-filmen, még a csalódást keltő Pókember 3-ban is. Ő rendezte a 2009-es Pokolba taszítva című filmet és a 2013-as Óz, a hatalmas című filmet is. Közel egy évtizeddel az utolsó rendezése után a Doctor Strange az őrület multiverzumában című filmmel tér vissza a műfajhoz, ami ismertté tette őt a képregényrajongók körében.
A Doctor Strange folytatásának rendezői székébe Sam Raimi ült be, miután az eredeti rendező, Scott Derrickson távozott a projektből. Izgalmas projektnek ígérkezett, hogy a látnoki elme visszatér a műfajhoz, különösen annak fényében, hogy a Marvel Moziverzum picit kezd elcsépeltnek tűnni, kimondottan igaz ez az MCU 4. fázisára. Szerencsére a Doctor Strange az őrület multiverzumában egy varázslatos, és néha ijesztő formulát ölt.
Dr. Stephen Strange (Benedict Cumberbatch) kalandja valamikor a Pókember: Nincs hazaút című film eseményei után játszódik, amikor a főhős egykori szerelme, Christine Palmer (Rachel McAdams) esküvőjén vesz részt. Bár még mindig táplál érzéseket régi szerelme iránt, megérti, hogy a szuperhősködés és a magánélet nem fér össze, s inkább az előbbit választja. Sam Raimi ikonikus filmtrilógiájából vett idézettel élve: “A nagy hatalommal nagy felelősség is jár”. Ahogy az várható volt, a dolgok kicsúsznak Doctor Strange kezéből, amikor találkozik a titokzatos America Chavezzel (Xochitl Gomez), egy tinédzserrel, akinek sajátos képességei miatt azonnal felfigyelnek. America a Multiverzumról beszél Strange-nek és Wongnak (Benedict Wong), hogy szörnyű veszély leselkedik rájuk és a világra. Mivel keveset tudnak a Multiverzumról, Strange segítséget kér Wanda Maximofftól (Elizabeth Olse).
A különbség a Doctor Strange az őrület multiverzumában és a három Pókember-trilógia megközelítése között az, hogy Sam Raimi most a Marvel Studios elnökének, Kevin Feige-nek a felügyelete alatt dolgozik. Végső soron az MCU minden egyes produkcióját Feige felügyeli, és csak néhány rendezőnek adott meg a lehetőség rá, hogy saját kézjegyét rátegye a készülő filmre. Joss Whedon, James Gunn, Shane Black és Taika Waititi mindannyian arról ismertek, hogy sajátos látásmóddal/írói stílussal közelítik meg a filmjeiket, ezért a franchise epizodikus jellege mellett is kiemelkednek az egyes alkotások.
Ez nem jelenti azt, hogy az MCU rendezői nem végeztek hozzáértő munkát. Peyton Reed például úgy állt a Hangya eddigi két részéhez, hogy azok tökéletesen illeszkedjenek a franchise korábbi fejezeteihez, de a 2015-ös A Hangya eredettörténetbe úgy szállt be, hogy Edgar Wright kreatív nézeteltérések miatt távozott a projektből. Egyfelől az MCU minden egyes filmje egységes hangvételűnek és egy nagy univerzumot alkotnak. Másfelől az egyes filmek helyenként nagyon sablonosnak tűnnek. Szerencsére Sam Raimi művészi vénája egyedi és izgalmas, hogy a franchise legtöbb más darabjához képest kiemelkedik.
Bár a horror és a szuperhősfilmek különböző műfajok, Sam Raimi mindkét elemet képes volt megvalósítani korábbi filmjei, például a Darkman és a Pókember-trilógia révén. Stílusának csúcspontja talán a Pókember 2 felejthetetlen Doktor Octopus kórházi jelenetében csillan meg. A Doctor Strange az őrület multiverzumában rengeteg olyan pillanatot találunk, különösen a nyitó akciójelenetben és a harmadik felvonás csúcspontján, amelyek egyértelműen Raimi kézjegyei, nemcsak a kameramozgás, hanem a horror és a humor sajátos keveréke is, ahogy azt a Evil Dead – Gonosz halott 2. részben is láthattuk.
Nincs semmi meglepő abban, hogy Benedict Cumberbatch sziporkázik a szerepben. Hatalmas karakterfejlődésen ment keresztül azóta, hogy 2016-ban megismertük. Miután megküzdött Thanosszal, és megbirkózott idegesítő barátja, Pókember multiverzumos csínytevéseivel, Doctor Strange azt hiszi, hogy már mindent látott. Nyilvánvaló, hogy a Multiverzum elszabadulása megalázza őt, és az egyik legösszetettebb morális döntés elé állítja, amivel eddig bármelyik MCU-főszereplőnek szembe kellett néznie. Ahogy azt nemrég A kutya karmai között Oscar-díjra jelölt alakításában is láthattuk, Cumberbatch a drámai jelenetekben brillírozik, és a film harmadik felvonásának csúcspontján is alakítása lenyűgöző.
Elizabeth Olsen a WandaVízióban nyújtott Emmy-jelölt alakítása után Wanda Maximoff érzelmi hullámvölgyön megy keresztül. Az eddigi legsötétebb küldetésével találja szembe magát. Benedict Wong ezúttal is tökéletes. Mint a Legfőbb Varázsló, csodálatos ellenpólusát mutatja Doctor Strange-nek, és még inkább kibontakozik a duó közötti kémia, ami az MCU egyik legszórakoztatóbb eleme. Rachel McAdams sokkal érdekesebb szerepet kap, különösen a 2016-os filmben nyújtott, meglehetősen felejthető alakításához képest, az újonc Xochitl Gomez pedig America Chavezként ragyog.
A Doctor Strange az őrület multiverzumában akkor a legjobb, amikor a rendező szabadjára engedi fantáziáját. Szerencsére ez minden akciójelenetben megmutatkozik, ami a horrorszeretetével van átitatva. A filmmel kapcsolatos viták nagy része azonban a titoktartás szülte, amit rejtegettek a marketingkampány alatt. A Pókember: Nincs hazaút sikere után a fan service effekt itt is megfigyelhető, de a film rovására. A mintafilmben működött a dolog, a narratíva és a film javára vált, itt azonban csak elvonja a figyelmet a sztoriról, s nem ad hozzá semmit a cselekményhez, csak zavaró tényezők.
A forgatókönyv sem tökéletes. Michael Waldron által írt sztorinak van néhány hiányossága, főként a mellékszereplőnél éreztük, hogy nem dolgozták ki a karaktereket. Bár America Chavez fontos a történet elbeszélése szempontjából, az ő története hagy némi kívánnivalót maga után. Szerencsére mind Doctor Strange, mind Wanda Maximoff szerepe hibátlan a filmben. Végső soron a forgatókönyv jól mutatja be a két főszereplő fejlődését, míg bizonyos területen kissé alulmarad, különösen, amikor megjelennek az említett fan service elemek.
VERDIKT
Összességében a Doctor Strange az őrület multiverzumában egy szórakoztató mozifilm. Nem hibátlan, de a legjobbak soroljuk a folytatást. Öröm volt nézni, hogy Sam Raimi visszatért, és valami olyat alkotott – amihez kellett Kevin Feige áldása is -, amit eddig hiányoltunk a Marvel Moziverzumban. Külön kiemelnénk a film harmadik felvonását, ami egy horrorfilmben is megállná a helyét.
Szólj hozzá!