A sci-fi műfaj meghatározó darabja volt a Ragadozó, de az 1987-es klasszikust követő filmek egyike sem tudott felnőni Arnold Schwarzenneger felejthetetlen harcához az idegennel. A folytatás már felemásra sikerült, a dzsungel után Los Angeles forró utcáin találtuk magunkat egy bandaháború kellős közepén, majd a 2000-es években próbálkoztak valami egészen újjal, összeeresztették a Ragadozót a Xenomorphfal. Ekkor jött két Alien vs Predator, ami egyben a franchise mélypontját jelentette. Antal Nimród próbálkozott még mással 2010-ben, ami nem váltotta meg a világot, de a fiaskók után mégis üdítő volt. Legutóbb Shane Black kapott lehetőséget a Predator – A ragadozó című filmmel 2018-ban, ám a kritikusok darabjaira szedtek, kritikákban főként azt rótták fel, hogy túlzottan kiparodizálták a szériát. A film gyakorlatilag megbukott, s már temettük, hogy valaha is készül még jó film a Ragadozóról. Nem volt kérdés, hogy alaposan át kell gondolni a franchise jövőjét, és pontosan ez történt a Préda című filmnél, a készítők a tervezőasztalnál újraértelmezték a szériát (miközben tiszteletben tartják az eredetit), és egy tökéletes Ragadozó-filmmel ajándékozták meg a rajongókat, ami egyben megalapozott egy új korszak előtt is.
Naru (Amber Midthunder) helye a törzsben az, hogy kötelességtudó asszonyként főzzön és takarítson a vadászni induló férfiakra, mielőtt azok visszatérnek a trófeákkal. Nárunak azonban nagyobb ambíciói vannak ennél, és folyamatosan bizonyítani akar testvérének és a törzsnek. Amikor a Ragadozó megérkezik a Földre, először Narunak kell helytállnia a különös vadásszal szemben, és mindezt úgy, hogy közben próbál megfelelni bátyjának. Ami ezután következik, az egy izgalmas thriller, ahol a vadászból préda lesz, és igen, rengeteg vér, ijesztgetés és vagány akció jelenetet látunk. A Préda időbeli elhelyezkedése miatt a főszereplőknek elég kezdetleges fegyvereket kell használniuk. Az eszközök jól adják vissza a korszakot, másik oldalról pedig az volt a cél ezzel, hogy a Ragadozó ettől sokkal félelmetesebbnek, erősebbnek tűnik, mint bármelyik korábbi filmben. Trachtenberg remekül ráérzett az akciójelenetekre, minden egyes csapást zsigerinek és nagyon is valóságosnak érzünk.
Bár úgy tűnik, hogy az interneten van némi konszenzus arról, hogy a Prédát csak úgy “kidobták” olyan streaming szolgáltatókra, mind a Hulu, vagy a Disney+, de milyen kár érte, mert igen is helye lett volna a moziműsoron. Ezt a filmet sokkal jobb lett volna moziban megnézni, mint otthon a tévéképernyőjén keresztül. Dan Trachtenberg rendező mellett Jeff Cutter operatőr gyönyörűen fényképzete az idegent és hiteles formában mutatja be az 1719-es komancs törzset, és olyan témákat és hiteket tár fel a korból, amelyek ma csakúgy visszaköszönnek.
Ha van valami, amiben a film elbicsaklik, akkor talán az, hogy a történet ismerős lehet sokaknak. Van egy film, amiben valaki bizonyítani akarja rátermettségét. Sokaknak az sem fog tetszeni, hogy az utolsó percig próbálja álcázni magát a Ragadozó, miközben mindenki nagyon jól tudja, hogy néz ki. Egy kissé erőltetetnek tűnt ez, másrészről pedig remekül módja annak, hogy bemutassák a gyilkos szörnyeteget azoknak a nézőknek, akik most először találkoztak a Ragadozóval, bár néhány rajongó kissé frusztráltnak érezheti magát emiatt és időhúzásnak gondolhatja, még akkor is, ha lény minimál felszerelést kapott, és picit átdolgozták a külsejét is. A film egyik gyengepontjaként hoztuk fel, de mégis, szükség volt erre, mert ettől a végső csata keményebbnek tűnt, és a várakozás bizonyos szempontból növeli az izgalmat, hogy felfedjék a Ragadozót a főszereplő előtt, lássuk a külsejét.
Amber Midthunder már bizonyított a Légió című sorozatban rendkívül tehetségéről, de igazán csak ebben a filmben bizonyította, hogy filmsztárrá érett. Erősen rácáfolt azokra, akik a bejelentésnél jót nevettek a női főszereplőn, valamint hogy majd a Disney hercegnője legyőzi az egyik legfélelmetesebb filmes lényt. Schwarzenegger után a legjobb főszereplője a franchise-nak Midthunder. Naru útja azt jelenti, hogy a táborában uralkodó nőgyűlöletet leküzdje, hogy bizonyítson önmagának, ismerőseink, és mindezt úgy, hogy közben a színésznő az első perctől azonosulni tud karakterével, és ezen keresztül a nézők könnyebben megértik, hogy min megy keresztül a karaktere. A testvérét alakító Dakota Beavers ezzel szemben nem tud felnőni tapasztaltabb sztárkollégájához, de tekintve, hogy a Préda volt az első nagy szerepe, kár lenne hibáztatni érte. Nem utolsó sorban ki kell emelni a Ragadozó szerepét is, ami egyesek szerint ellopta a showt, ő a legnagyobb sztárja a filmnek. A rajongók örülhetnek, mert az alapokhoz tértünk vissza, ahol még a lénynek is bizonyítania kell. Az új Ragadozó technikailag nem annyira fejlett, mint későbbi társai, de ősi és félelmetes, és amikor végre ledobja az álcázó technológiát, akkor egy vérbeli vadászt látunk, akit nem lehet megállítani. Ez a lényege ennek a filmben, ez hiányzott a korábbi próbálkozásokból, itt viszont a készítők ráéreztek a lényegre. Ettől lett olyan jó az új Ragadozó-film.
Az effektusok nem annyira combosok, jól mutatja, hogy a ceruza nem fogott olyan vastagon a csekken, amikor a Fox vezetői (akkor már a Disney irányítása alatt) Shane Black csalódást keltő alkotása után megkeresték a rendezőt, hogy készítsen valami merőben mást. Lett volna még min dolgozni a fenevadakon, de talán ezt kár felróni a filmnek, mert streaming szolgáltatón ettől még megállja helyét. Azt viszont mindenképpen előnyként kell kiemelni, hogy a kisebb költségvetés miatt a számítógépes környezetet helyett a stáb a szabadban forgatott.
VERDIKT
Jó volt végre látni egy olyan Ragadozó-filmet, amiben nem csinálnak viccet a franchise címadójából. A Préda az év egyik legnagyobb meglepetése, az akciójelenetek dinamikája lendületes, kaptunk egy jól megírt és egyben lévő sztorit, a főszereplőt alakító Amber Midthunder kiemelkedőt nyújt, és nem utolsó sorban erőszakból és vérből sem szenved hiányt a Disney+ produkciója. Ezt a filmet szívesen megnéztük volna egy szélesvásznú moziban.
Szólj hozzá!