Szerintem ezen a ponton talán felesleges is arról beszélni, hogy a videojátékfilmeknek milyen megítélése van Hollywoodban és a közéletben. Unalomig járatott téma, és igazából parttalan vita, hiszen klasszikus értelemben nincs is olyan, hogy “videojátékfilm”. A zsáner meghatározásai már a játékon belül megtörténnek, azt pedig átemeli maga a film, s soha nem kényszere neki újrateremteni az interaktív, vizuális élményt – kiváltképp egy olyan médiumnál, ami már alapból is nagyon sokat kölcsönöz a nagyvászonról. Legjobb példa erre pontosan az Uncharted – 2007 környékén a Tomb Raidert és a klasszikus, kalandfilmes elemeket ötvözve igyekezett filmszerű élményt vinni a konzolokra, hogy most az a filmszerűség visszaköszönhessen ránk. Mennyire lett jó a végeredmény? Mennyire derivatív? Mennyire lehet filmként kezelni, és teljesen elfelejteni azt, hogy mi is a mozi eredete?
Az szinte teljesen is mindegy, hogy mi a történet. Nathan Drake és Jake Sullivan, aka Sully valamiféle kincset keres, és minden erejükön azon vannak, hogy összerakják a kirakósokat, megtalálják a megfelelő nyomokat, miközben egysorosok záporától megtépázva hajtanak végre hajmeresztő kaszkadőrmutatványokat. Ez adott, elcsépelt, és borzasztóan egyszerű, de nem is ezért megyünk majd be a moziba. Ráadásul a rendező, Ruben Fleischer és csapata nem is nagyon erőltették meg magukat, és a 4-5 játék amolyan furcsa keverékét vitték a vászonra, minimális egyediséggel megspékelve. Nincs itt mélység, se túlzottan sok felvezetés, egyből beleugrunk az akcióba, repkedhetnek a poénok, meg mehet a csihi-puhi, stb.
Min van tehát a hangsúly? Természetesen az akciójeleneteken, amik kivételesen működnek. Bár épphogy csak. Nevetséges is lett volna, ha a végeredményben a recept legfontosabb elemei megbuknak – hiszen a játékok olyan gyönyörű alapot teremtettek annak, hogy filmként is működjön a végtermék (sokan talán éppen azzal is kritizálják a játékot, hogy túlzottan filmszerű és kevés beleszólást enged). Bár tény, hogy nagyon nehezen indul be a lendület, lassacskán azért a rohangálásból és nyomozgatásból elképesztő akciójelenetek kerekednek, és itt aztán tényleg mindent láthatunk. Megjelenik a harmadik játékból ismert repülős set piece, van itt Az utolsó kereszteslovagra hajazó földalatti nyomozás, és egy fergeteges, repkedő hajókkal teli, kalózfilmeket megidéző finálé. Ez utóbbira már igazán elkezdjük azt érezni, hogy felpezsdül a vérünk, és talán még szórakozunk is, és mire elkezdenek peregni a nevek, addigra talán már-már bele is jövünk a lendületbe, és néznénk tovább a mókát. De nem, itt véget ér a mozi, és csak egy üres kérdés marad meg bennünk: mit is láttam az előbb?
Az tény, hogy jól fogunk szórakozni. Nagyon könnyedén le fog csúszni az a két óra, és nincs is semmi baj azokkal az akciójelenetekkel, poénokkal, stb. Minden nagyon a helyén van, és minden igazán modern. Nagyon kevés a praktikus effektus, szinte minden CGI felé hajlik inkább, ami szintén nem probléma, hiszen ez a jellemző a mai filmekre többnyire, ne számítsunk hát mást ettől a mozitól sem (és őszintén nehéz is lett volna ilyen jeleneteket praktikusan végrehajtani). A poénok is kedvesek – nem vágnak túlzottan, de képesek leülni, még akkor is, ha nem fogunk talán egyik sorra sem emlékezni a későbbiekben.
Ahogy már mondtam is feljebb – minden nagyon a helyén van. Az Uncharted egy jó film. És éppen ez a legnagyobb problémája. Hogy nincs vele semmi baj. Hogy szinte minden másodperce, sőt, minden kockája patikamérlegen van kimérve, hogy egy jól eladható, könnyen fogyasztható terméket toljanak le a torkunkon, ami nem fog senkit sem bántani, de nem is fog túlzottan izgalomba se hozni. Van itt Indiana Jones utalás, de nincs meg benne annak fanyarsága. Van a két főszereplő közt csipkelődés, de hol van a 48 óra, vagy éppen a Halálos fegyver-filmek húsbavágó őszintesége és coolsága. Mindenhonnan kölcsönvesz valamit kicsit az Uncharted, igyekszik egy nagyon működőképes receptet összehozni, hogy a végeredmény aztán egy kellemes fogyasztható sajtburger legyen, amit élvezni fogunk, de emlékezni rá aligha.
VERDIKT
Talán majd a folytatásra lesz valami egyedi? Ezt ezen a ponton nehéz megmondani. Ha Ruben Fleischer-nél marad az a film is, akkor erősen kétlem – bár ki tudja. Még az is lehet, hogy mivel most minden közhelyt eldurrogtattak Sony-éknál, a folytatásokkal talán képesek lesznek valamennyire meglepni, ha már a játékaikkal ezt olyan megbízhatóan teszik minden egyes alkalommal. Reménykedjünk – addig viszont marad ez a kis limonádé mindenkinek.
Szólj hozzá!