A Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban (továbbiakban: Nő a házban…) egy 2022-es minisorozat, amelynek műfaja nehezen behatárolható. Már a címéből következtethetünk, hogy valószínű a műsor sem veszi teljesen komolyan magát, és ez így is van. Talán leginkább misztikus-pszichológiai thriller paródiának nevezhetnénk, mivel ahogy Kristen Belltől már megszokhattuk nála a humor nem hiányozhat. Ennek ellenére számomra nem működött a dolog, folyamatosan kérdőjelek cikáztak a fejemben, és az utolsó rész sem tudta ezeket megválaszolni.
A főszereplő, Anna (Kristen Bell), egy elvált, életét kilátástalannak érző fiatal nő. Már az első részben láthatjuk, hogy komoly alkoholproblémákkal küzd, nem is beszélve az antidepresszánsairól. A történet előrehaladtával kibontakozik elkeseredettségének oka, amely a kialakuló emberi kapcsolataiban is döntő szerepet játszik. Szenvedései közepette megismerkedik az új szomszédaival, a kislánnyal és a gyilkos apukával. Vagy talán mégsem gyilkos? Történt egyáltalán gyilkosság? Erre keresi a választ a 8 darab, kb. 30 perces epizód.
Ennek hallatán sokan kedvet is kaptak hozzá, amint kijött az egyik legfelkapottabb Netflix műsor lett. Viszont ahogy én látom, egyáltalán nem éri meg a körülötte lévő hype, közel sem annyira jó. Az egész sorozatból árad a furcsaság, ami a műfajából kiindulva teljesen érthető, viszont valahogy mégsem áll össze egy teljes kép a fináléra sem.
A Nő a házban… egyértelmű stílusjegye, hogy a valóságot és a misztikumot egy nagyon vékony határvonal választja el, néha nehéz különbséget tenni a kettő között. Ugyanakkor ezt nem mindig használja jól a sorozat, és néha inkább tűnnek az egyes jelenetek kellemetlennek, mintsem a thriller műfaj szórakoztató kifigurázásának. Nem vonultat fel elég szélsőséges karaktereket és eseményeket ahhoz, hogy igazán jól lehessen rajta szórakozni, ezt pedig csak tetézi néha a zenék komolysága az alapvetően humorosnak szánt jelenetek alatt. A nyilvánvalóan kifejezetten paródikusnak szánt ezermester és a folyamatos postaládaszerelése sem ad pluszt a környezetrajzhoz, akármennyire is annak komikussá, nem mindennapivá tétele lenne a feladata.
Amit pozitívumként ki lehetne emelni az a „vidd a gyerekedet a munkába” nap, ami visszaemlékezések sora, ahogyan Anna ex-férje bevitte magával az FBI-hoz a kislányukat. Nekem ezek a jelenetsorok sem ütötték meg azt a „vicc faktort”, amit vártam, viszont el kell ismerni, hogy alapvetően jól kivitelezettek voltak.
Ahogy utánanéztem különböző oldalakon, elég megosztó véleménnyel voltak róla a kritikusok, voltak, akik kifejezetten jónak ítélték meg, míg mások pont ellenkezőleg. Én személy szerint végig azt éreztem, hogy hiányzik valami, nem elég rossz, hogy már jó legyen. Valószínű leginkább azoknak fog tetszeni, akik egy könnyed kikapcsolódásra vágynak, de nem feltétlenül elvárás számukra a sírva nevetés a sorozat nézése közben.
Szólj hozzá!