A Pókember: Nincs hazaút írói, Erik Sommers és Chris McKenna arról beszélt múlt hétvégén, hogy az egyik kulcsfontosságú jelenetet legalább tízszer átírták. Az IGN Fan Fest paneljén a társírókat arról kérdezték, hogyan változtatták meg azt az egyszerűnek tűni jelenetet, amiben a franchise korábbi két Pókembere is visszatért. Egyszerűnek tűnt a filmvásznon, valójában pedig rengeteg munkát követelt összehozni ezt a nagy visszatérést.
A szóban forgó jelenet az, amelyben Tom Holland által alakított Peter találkozik a Tobey Maguire és Andrew Garfield Peterjeivel a Multiverzumból. A jelenet közvetlenül May néni halála után játszódik, és azt látjuk, ahogy Peter megbirkózik az ötlettel, hogy az “eltévedt” gonosztevőket visszaküldik a saját valóságukba. Sommers elmesélte, hogy a cél kettős volt: a Pókembereknek rá kellett venniük a Marvel Moziverzum Peterjét, hogy ne adja fel, és a film csúcspontjához vezető útra tereljék, ugyanakkor bepillantást engedtek a saját életükbe is:
Amikor belerángatták őket ebbe a filmbe, milyen állapotban voltak? Mit csináltak? Milyen volt a gondolkodásmódjuk? Az utolsó A csodálatos Pókember-film végén ott volt az a szép beszéd Gwenről, hogy reménykedjünk és minden. És ez azonnal érdekessé vált számunkra. Mi van, ha Andrew Garfield Pókembere, ha az ő Peter Parkere nem tudta megtenni, nem tudta megőrizni a reményt? Túlságosan bántották a történtek. És így jutott el ahhoz a hozzáálláshoz, amit találtunk neki.
És aztán hosszasan tanakodnunk kellett azon is, hogy Tobey Pókembere hova illeszkedjen. És ez egy nehezebb kérdés volt, mert több idő telt el. És mire készült az a fickó? És aztán persze a színészeknek is volt véleményük arról, hogy az ő Pókemberük, az ő Peter Parkerük mit csinálhatott volna, és hogy honnan is jöttek volna.
Erik Sommers
Sommers szerint ez a sok tényező “rengeteg beszélgetést és írást szült a folyamat során. A forgatókönyvíró úgy fogalmazott, hogy legalább tízszer átírták ezt a szóban forgó jelenetet, mire tökéles megoldást találtak, és amit végül a rajongók is láthattak a filmvásznon.
McKenna leszögezte, hogy nem csak az írók és a színészek vettek részt ebben az állandóan változó jelenetben, hanem a Pókember és a Marvel univerzumok felelősei is.
A történet egész idő alatt csak fejlődik. Ez az egész egy közös munka, amiben erőfeszítéseket tettünk [az MCU főnökével] Kevin Feige-gel és [a Pókember producerével] Amy Pascallal és [a rendezővel] Jon Watts-szal és még sokan mással, és mindannyian együtt dolgozunk […] Miután tudtuk, hogy Tobey és Andrew visszatér, nyilvánvalóan a Marvel Moziverzumon belül megvan Peter Parker története, amit el kell mesélnünk, és tudtuk, hogy Tobey-t és Andrew-t a harmadik felvonásig visszatartjuk, de határozottan sokat beszéltünk arról, hogyan fognak bejönni, így nem éreztük úgy, hogy ez csak egy Deus Ex Machina lenne.
Mindenki – Kevin, Jon, Amy, mindannyian – rengeteg munkájába került, hogy tényleg kidolgozzuk az egészet. Majd ezután bevontuk a színészeket, és egészen sötét ötleteik voltak. Egy ilyen film elkészítése nagy együttműködést követel. És minden egyes munkatárssal egyre jobb és jobb lesz. De ugyanakkor változik is. És még a nagy jelenet előtti este is, amikor a három Pókember találkozik, és megpróbálják meggyőzni az MCU Petert, hogy ne nyomja meg a gombot, és ne küldje vissza ezeket az embereket a halálba. Ez egy olyan dolog volt, amin újra és újra dolgoztunk. Aztán bejönnek a színészek, és az egészet szétszedjük, majd újra összerakjuk.
Chris McKenna
Végső soron sikerült egy olyan jelenetet kidolgozni, ami egyöntetűen mindenkinek elnyerte a tetszését. A kritikusok mellett a rajongók is imádták, ahogy a Pókemberek összedolgoznak, egyszerre látjuk őket egy képernyőn, és nem utolsó sorban ez a verzió az íróknak is tetszett. Nagyon elégedettek a munkájukkal, és megtiszteltetésnek érzik, hogy ilyen kiváló emberekkel dolgozhattak együtt ezen a filmen.
Szólj hozzá!