Míg a Netflix itthon is igazán nagy térhódításnak örvendhet, addig a többi streaming-platform csak nehézkesen tud terjeszkedni. Az Amazon Prime lassacskán hódít, és bár kis hazánkban az Apple eszközei meglehetősen közkedveltek, a cupertinói cég platformja már nem annyira ismert. Ennek több oka is lehet – a magyar szinkron hiánya, az ár, streaming-túlcsordulás, vagy éppen a rosszul pozícionált marketing. Pedig ezen a platformon is rengeteg olyan alkotás van, ami megérdemli a figyelmünket, és szinte minden műfaj rajongóit igyekeznek folyamatosan kiszolgálni. A legfőbb ilyen sorozat talán a Ted Lasso, amit mindenképpen érdemes követni, és egymagában eléggé erős ahhoz, hogy előfizessünk a szolgáltatásra.
Az alapfelállás egészen egyszerű. Egy brit futballcsapat meghívja az Amerikában, amerikai futballban már nagy sikereket elért Ted Lasso edzőt, hogy ugyan vigye már őket is sikerre. Ted (Jason Sudeikis) azonban semmit sem tud a valódi fociról, amit ők csak “soccer”-nek hívnak. Nem ismeri a szabályokat, nem ismeri a csapatokat – valószínűleg még egy meccset sem látott sohasem. Ez azonban számára nem akadály, kihívásnak veszi a feladatot, és boldogan ugrik át a tengerentúlra, hogy megsegítse a huszadrangú, nagy bajban lévő csapatot. Nem tudja azonban, hogy mindez pusztán egy cselszövés a csapat tulajdonosa által, aki csak a gonosz ex-férjén szeretne bosszút állni a klub földbeállítása által. Ez a párosítás számtalan, meglepő következményhez vezet.
Az első és legfontosabb dolog, amit le kell szögeznünk, hogy a Ted Lasso NEM fociról szól. Igen, ezzel becsalogathat majd egy-két focirajongót, és tematikájának a középpontjában a sport áll – mindez azonban csak egy amolyan vezető, amely besegíti a nézőt a sorozatba, és megismerteti velük ezt az elképesztően érdekes és vicces közösséget. Márpedig igazán érdemes megismerni őket, ugyanis történeteik egyszerre szívfacsaróak, tanulságosak, elképesztően viccesek, de mindenekelőtt átérezhetőek. Nem, a Ted Lasso nem a futballról szól, hanem elsősorban rólunk, emberekről. Esendő emberekről, akik pusztán igyekeznek túlélni a lehető legnagyobb, legnehezebb nehézségek árán is. És nagyon hamar arra a következtetésre juthatunk, hogy ez csak úgy lehetséges, ha csapatként állunk hozzá a problémáinkhoz – ha egyenként igyekszünk legyűrni őket, semmi esélyünk sem lesz, sőt, sokakat még akár el is idegeníthetünk vele.
Mindennek a közepén áll Ted, aki őszintén a világ talán legpozitívabb embere. Ted-et semmi sem tudja legyűrni – nem érdekli, ha éppen az utcán káromkodnak az arcába, sörösüvegeket dobálnak rá, vagy egy egész stadionnyi nézősereg hordja le a sárga földig, csapata huszadik veresége után. Az sem képes letörni, ha nem ismeri a foci szabályait. Minden egyes akadályhoz rendületlen pozitivitással és optimizmussal áll hozzá – akkora erejű a karakter hozzáállása, és nem utolsósorban Sudeikis karikarisztikus, de minden esetben szívvel teli alakítása, hogy nem leszünk képesek ellenállni az erejének, és már csak attól jobban érezzük magunkat, ha a képernyőn láthatjuk.
Mindez igaz a kollégáira is, akik eleinte ódzkodva fogadják, azonban lassan, ahogy megismerjük a történeteiket Ted által, szívükbe zárják. Keeley, aki nem hitte magáról sohasem, hogy bármire is viheti az életben futballistafeleségen kívül, saját karriert épít; a lecsúszott sztárfocista, Roy Kent igyekszik megtanulni, hogy nem élhet a múlt sikereiből, és ami Ő most, az épp elég; a csapattulajdonos Hannah pedig a teljes első évadon át igyekszik feldolgozni a válását, és megtanulni, hogy a bosszú nem vezet semmire. Mindezt Ted-nek köszönhetően, aki hozzáállásával csapatot kovácsol ezekből az idegenből – s nem azért, mert ez neki olyannyira természetesen jön. Lassacskán Ted-ről is kiderül, hogy mivel küszködik, és mit próbál elnyomni végtelen jókedvével, és rájövünk, hogy nincs olyan ember, aki tökéletes, vagy aki mindig boldog és vidám. Nem – mi magunk döntünk a hozzáállásunkról, valamint arról, hogy megkérjük-e mások segítségét, ha éppen el vagyunk akadva.
VERDIKT
Ahogy az elején mondtam, a Ted Lasso nem egy focista-show: hétköznapi emberek próbálnak megküzdeni a hétköznapi problémáikkal, s mindenközben még talán mosolyogni is egy picit. Éppen ezért gondolom, hogy a Ted Lasso érdemtelenül ismeretlen hazánkban, ugyanis annyi de annyiféle embernek képes akár vigaszt, vagy éppen egy pár pillanatnyi társaságot, jókedvet nyújtani. Ha emellé történetvezetésében, színészi alakításokban, nem utolsósorban pedig viccekben is kiváló alkotásról van szó, mi mást kívánhatunk még?
Szólj hozzá!