A magyar filmnél mintha lenne egy olyan közhangulat, hogy sokkal nagyobb elvárásokat táplálunk minden bemutatóhoz, és mintha lenne egy messiás várás. Majd az éppen aktuális mozi világhírűvé tesz minket újra, pont, mint régen. Ami szerintem egy szerencsétlen és toxikus gondolkodás, mert a Post Mortemhez hasonló filmek szenvedik meg ezt a hozzáállást.
A Post Mortem cselekménye az első világháború végén kezdődik. Az ország romokban, akit nem a háború vitt el, azt az éppen tomboló spanyolnátha. A veterán Tomás (Klem Viktor) a halálból él: akkoriban nem nagyon készültek fotók a hétköznapi emberekről, sok család csak akkor adott ki pénzt fényképre pénzt, ha az egyik családtagjuk éppen elhalálozott, hogy legalább ennyi emlékük maradjon az elhunytról. Tomás pedig a holtakról készít fényképeket, élőre sminkeli őket, így járja az ország vásárjait, mikor szembe találkozik egy kislánnyal, Annával (Hais Fruzsina), aki elhívja a falujukba, hisz ott is sok a halott. Ám a faluban nem csak a fagyos föld miatt temetetlen hullák várják Tomást, hanem valami sokkal sötétebb és veszélyesebb…
A magyar horror eddig mondhatni halott műfaj volt, a szocializmusban tiltott műfajnak számított, és azóta sem sikerült egy projektet se tető alá hozni. Talán legközelebb egy bűnügyi thriller jutott az 1977-es Defekt, mely korához képest hatásos, de inkább egy csemege, mint klasszikus. Ám végre megérkezett az első magyar horror a szélesvászonra, és azt kell mondanom, hogy működik.
Bergendy Péter filmjének végig erős a hangulata, a nyomasztó 1918-as év kiváló választás volt, a havas, fagyos táj és a kiváló díszletek és a korhű jelmezek remek atmoszférát teremtenek. A trükkök és maszkok is megállják a helyüket, a feszültséget pedig a második harmadig nagyon jól építi fel a film. És ami a zsánerben a legfontosabb: lehet rajta félni. Nemcsak a nyomasztás megy, hanem vannak igen félelmetes részek, és egy két jobban sikerült jumpscare is (szerencsére nem viszi túlzásba a használatát a film). Sajnos a fináléra picit elfárad a film, ameddig a rejtélyt és a misztikumot kell megalapozni, meg amikor a világépítést megy addig zseniális, de aztán amikor a fináléban elszabadul a pokol és le kéne aratni az eddig felgyülemlett feszültség gyümölcseit, akkor már valamennyire elfogy a szufla a film alól, picit sietett, elkapkodott a befejezés, de ez valahol a műfaj gyakori betegsége is. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy a finálé mindentől függetlenül borzasztóan látványos, nagyon erős képekkel, és ha a logika meg is bicsaklik, attól még izgalmas marad.
Nagyon jók a karakterek, Klem Viktor hiteles, szimpatikus, jó főszereplő alkat, a mellékszereplők a magyar színjátszás veteránjai (a teljesség igénye nélkül: Schell Judit, Hámori Gabriella, Kiss Diána Magdolna, Reviczky Gábor, Anger Zsolt) akik ritkán hibáznak, és most is minden mellékszereplő kiváló munkát végzett. Talán Hais Fruzsina Annája gyenge néha, és mintha picit több szerep jutott volna neki, mint ami ildomos lett volna. Ám mivel gyerekszínészről van szó, sokkal nehezebb dolga volt, mint a többi színésznek, és így jár a kalapemelés, mert a kulcsjelenetekben nem hibázik, és egyébként is egy átlag gyerekszínész felett teljesít.
Nagyon érdekes egyébként az egész filmen végig húzódó gondolat, ami a gyászról és a halálból való visszatérésről szól. Sokan vesztették el a szereteteiket a háborúban, vagy a járványban, és sok ember csak egy hajszál híján kerülte el ezt a sorsot. Sok karakter tért vissza, így vagy úgy a halálból a filmben, és a főszereplő munkája is picit ez, hogy egy pillanatra, egy fényképre visszahozza a holtakat az életbe, és ezzel valamilyen szinten örökéletet is kölcsönözve nekik. S ez a küldetés a kísérteknél is megmarad, mert valahogy az örökéletbe kell segíteni őket, hogy megszűnjön a terror, amit ez a falu elszenved. Emellett azért is kiváló választás volt az 1918-as év, nemcsak a Nagy Háború utáni depressziós, zűrzavaros időszak miatt, hanem amiatt is, hogy ez volt talán az utolsó időpont a történelemben, mielőtt végleg elsöpörte volna a globalizáció ezeket a területi és kulturális identitásokat, amit itt pl. ebben a faluban láttunk. Így még itt egy egyedi (amennyire egy játékfilm lehet), hiteles és önazonos világot kapunk, amit nem rontott meg a modernitás, és ahol az egyszerű embernek a világ határai sokszor a szomszéd városig terjedtek (kivéve, ha elvitték ugye a frontra). Így egy ilyen viszonylag izolált környezetben sokkal könnyebb és jobb egy horrorfilmet elhelyezni. Ami még örvendetes, hogy mennyi női karakter van, és milyen fontos szerepekben (ez is logikus, a férfiak a fronton maradtak).
VERDIKT
Egy szó, mint száz a Post Mortem jó. Egy teljesen vállalható, korrekt, szórakoztató és félelmetes közönségfilm. Nem vállal sokat, de azt teljesíti, nem a világot akarja megváltani, csak szórakoztatni. Ilyen horrorokból több kéne, hogy készüljön Magyarországon, mert kiaknázatlan aranybánya a kosztümös európai horrorok világa, ahol igazán egyedi történeket tudnánk forgatni. Ahogy korábban említettem, a végére kicsit elfárad a film, de így is izgalmas zsánerfilm, érdekes karakterekkel, sok női szereplővel, remek történettel, tökéletes választás egy halloweeni mozizásra.
Szólj hozzá!