Az egész történet onnantól íródik, hogy a Disney kirúgta James Gunn rendezőt 2018 nyarán. Miközben a Disney megmutatta merre van az ajtó, addig a Warner Bros. és a DC Comics tárt karokkal várta A galaxis őrzői franchise direktorát. Nem túlzás azt állítani, hogy Gunn bármit megkapott és bármit megtehetett a Warnernél, amihez éppen kedve volt. Sőt, a rajongók legnagyobb bánatára még akár Superman-filmet is rendezhetett volna, de ő inkább Az Öngyilkos osztag mellett tette le voksát. Érthető, a Task Force X csapata áll legközelebb az Őrzők műfajához, s ahhoz a stílushoz, amit Gunn képviselt az elmúlt évtizedben. Korunk egy meghatározó figurája lett Gunn, tehetségét és szakértelmét senki sem vitatja, de talán túlzásnak éreztük, hogy a Warner olyan nagy szabadságot adott neki. Azonban a rendező nem élt vissza ezzel kreatív szabadsággal, s ha lehet azt mondani, akkor az egyik legjobb DC alkotást láttuk az elmúlt évekből, ha nem a legjobbat.
A 2016-os Suicide Squad – Öngyilkos osztag felemásra sikerült. A kritikusok a földbe tiporták, ellenben tolongtak a rajongók megnézni David Ayer alkotását. A stúdió nem húzta sokáig, bejelentették a folytatást, ám valami mindig közbejött. Már épp letettünk a folytatásról, amikor James Gunn neve felmerült, s ezt akarta megcsinálni. Sokáig nem lehetett tudni, hogy miről van szó, egy folytatással készül az első részhez, vagy rebootot kap, azaz újraindítják a filmszériát. Az igazság valahol a kettő között van. Néhány régi szereplő mellett kapunk egy rakás újat, de annyira új nevekbe botlunk, hogy sokról a bejelentésig még hallani sem lehetett. Ergo, úgy kell tekinteni erre az új részre, mintha az első meg sem történt volna. Erre utal a cím is, ami egy névelő kivételével pontosan megegyezik a másik film címével. Bármit is mondtunk, ez egy folytatás, még ha egy párhuzamos univerzumban is játszódik, amiben a karakterek tudnak egymásról, és ezzel pont. Minden sokkal jobb, mint az első filmben volt, a karakterek kidolgozása, igen még azokkal a karakterekkel is tudunk azonosulni és szívünkön hordjuk sorsukat, akik nem kaptak főszerepet, csak néhány percre tűnnek fel a képernyőn. A sztorit itt sem vitték túlzásba, mondhatni pofonegyszerű lett, egy csapatot feltesznek egy gépre, és ledobják őket egy szigeten, de a körítés, ahogy megírták a cselekményt, ahogy a színészek eljátsszák a karaktereiket, és a megvalósítás, mind-mind ezerszer jobbá teszi ezt a filmet az első résztől. A hangsúly ezúttal nem a cselekményen van, hogy megmentik-e a világot a hősök, hanem magukon a szereplőkön, ahogy előadják ezt. És ez teszi olyan naggyá a filmet, a karakterek ezért kerülnek közel a nézőhöz. Mérföldekkel jobb lett az új Az Öngyilkos osztag.
Persze, amikor kijöttek a karakterposzterek és tavaly nyáron bejelentették a szereplőket, sokan ráncolták homlokukat, hogy kik ezek, miért nem ismerjük ezeket a karaktereket. Szóval bőven volt benne rizikó, hogy miért nem a jól ismert Task Force X karaktereket látjuk, de a Warner bízott Gunnban, ő pedig meghálálta a belé vetett bizalmat. Azt sem tudtuk hova tenni, hogy mi ez a sok szereplő, ami a bejelentés után még nőtt is, újakat ismertünk meg. De Gunn megszerettette velünk ezeket az új neveket, és egy percig sem éreztük azt, hogy sok hőst látnánk. Nagyon jól megírt sorokat kaptak a színészek, tényleg látszik, hogy még a legkisebb szerepet is gondosan megírták, hogy abból a néhány percből is emlékezetes maradjon. És ahogy haladunk előre a történetben, a számuk úgy csökken – mert majdnem mind megmurdálnak -, amire a rendező is utalt a bejelentésnél, hogy előfordulhat, hogy megkedvelünk egy karaktert, majd a másikban otthagyja a fogát a csatamezőn. A rendező érezteti is, hogy horrorfilmeken edződött, mert igen, erőszakból sincs hiány. Csak úgy röpködnek az emberi testrészek, a vulgáris kifejezések és a vér. Nem a fellegekbe beszéltek a készítők, amikor erőszakról meséltek, minden ott van ebben a filmben, ami indokolttá teszi az R-besorolást. Ugyanakkor figyeltek a balanszra is, hogy megtartsák az egyensúlyt az őrültség és a komolyság között, miközben még szívből jövő pillanatokban is van részünk, amitől annyira nagy lesz ez a film.
James Gunn le sem tagadhatja, hogy itt most kiélhette minden vágyát, és nemcsak ő szórakozott nagyon jól ezen a filmen, hanem a DC és Warner mellett még a színészek is borzasztóan jól érezték magukat a forgatáson. A szereplőválogatás pazar, bár ezt megszokhattuk Gunntól, hogy nem akárkikkel dolgozik. És itt jön a csavar! A nyilatkozatok és előzetesek után sokan azt gondolták, hogy Harley Quinn lesz a központi karakter, róla fog majd szólni a sztori, de meglepetésre nem. Természetesen Harley is a főszereplők között van, de közel sem ő kapja a nagyobb szerepet, ami nem gond, hiszen újat már nem tudott mutatni a karakter – ettől még nagyon szeretjük őt – az viszont igaz, hogy most láttuk Margot Robbie Harley Quinnjének a legjobb alakját a filmvásznon. Harley mellett két olyan figurára osztották a főszerepet, akikről eddig még hallani sem hallottunk: John Cena és Idris Elba duójáról, Peacemakerről és Bloodsportról. Utóbbit az tette igazán naggyá, hogy egy golyóval intenzívre küldte Supermant. Ő is egy lányos apuka, amivel sakkban tartják. Ismerős a szituáció az első filmből, nem? De mégis, Bloodsport valamiért emlékezetesebb maradt. Bloodsport és Peacemaker végig egymás vérét szívják, dobálják egymásnak a laza, mocskos beszólásokat, a film végére pedig még egy nagy csavart is hagytak, amitől még jobban várjuk a Peacemaker című spinoff-sorozatot az HBO Maxre. Ha már itt párhuzamot kerestünk az első és az új film között, akkor Amanda Waller (Viola Davis) szájába sokkal durvább mondatokat adtak, legalább már hasonlít a képregényes önmagára. Bumeráng Kapitány (Jai Courtney) is visszatért, valamint még Rick Flag (Joel Kinnamant), aki kellemes csalódást okozott. És akkor még napnyugtáig beszélhetnénk az új karakterekről, olyanokról, mint ALK, akinek a neve önmagában megér is misét. King Shark, aki Groot mintaképe, értelmiségi szintje egy éppen beszélni tanuló gyerek szintjén van, de rendkívül szórakoztató egyénisége a csapatnak. Bár a karakter együgyű, Gunn mindent kihozott a karakterből, akit Sylvester Stallone szólaltat meg az angol nyelven. Talán a legnagyobb meglepetést Patkányfogó 2 (Daniela Melchior) és Polka-Dot Man (David Dastmalchian) okozták. Az előzetesek és plakátok után ki gondolta volna, hogy a film után egy patkányidomárról és egy olyan karakterről fogunk beszélni, aki naponta kétszer pöttyöket hány, és pöttyökkel fegyverez le ellenfeleket. A Patkányforgó 2 annyira új, hogy most szerepelt először ilyen karakter a DC-nél, de ez is jól mutatja, hogy a rendező mennyire jól kezelte a karaktereket, mert még egy ennyire új szereplőt is megszerettünk.
A karakterek és a sztori mellett a látvány is rendben van. Fura ezt kimondani, de sajnos a DC alkotások legendásan rossz vizuális effektekkel kerültek a mozikba, gondoljunk csak a Wonder Woman 1984 ócskának kinéző képi világára, de a The Suicide Squad ebben is nagyot lépett elő. Mondjuk nem volt nehéz fejlődni a korábbi alkotások után, de mindenképpen a film javára szolgált ez a fejlődés. Ha szúrós szemű szeretnék lenni, akkor az utolsó felvonásban egy-két jeleneten lett volna még mit dolgozni, de ez sem vészes.
VERDIKT
Kihozták a maximumot, amit csak lehetett. Ismeretlen karaktereket tettek meg hőssé, akiket még meg is szerettünk. Egy rém egyszerű történetből csináltak egy jó filmet, még csavart is vittek bele, amitől okoztak néhány meglepetést. Amellett hogy szerethető a film, erőszakból és vérből sem szenved hiányt. Kifizetődő volt a Warnernek, hogy teljes kreatív kontrollt biztosítottak James Gunn rendezőnek, aki meghálálta, s egy olyan filmmel állt elő, amit a képregények szerelmesei és a szimplán egy jó filmre vágyó nézők is egyaránt imádni fognak.
Szólj hozzá!