Hatalmasat változott a világ és vele együtt a játékos társadalom is az elmúlt években. Ha megnézzük a 2000-es évek közepének-végének a kínálatát, szinte nem tudunk nem belebukkanni egy második világháborús, vagy egy stratégiai játékba valamelyik kiemeltebb időszakban. Sokszor még a kettő kombinációja is megfigyelhető volt. Ahogy múltak az évek és kezdett sokkal nagyobb teret nyerni a konzolok piaca, úgy kezdett kikopni a köztudatból az RTS, mint műfaj és vált unalmassá a második világégés, mint téma.
Persze vannak még olyan fejlesztők, akik nem félnek ilyet kiadni. Ezek azonban legtöbbször már megjelennek egyes konzolokra is, hiszen csak így tudnak megfelelően nagy közösséget elérni. Valami hasonló sorsa lesz az Iron Harvest-nek is, amely ugyan még csak PC-re érhető el, azonban még az idei évben fog érkezni PS4-re, PS5-re, Xbox One-ra és az Xbox Series családra is.
A mai viszonyok között ez elképesztően meg fogja majd növelni a népszerűségét, csak reménykedni tudunk benne, hogy azért fogja támogatni a billentyűzet-egér kombinációt a konzolokon is.
Szemeket a magasba szegezni!
Pontosan akkor mi is az az Operation Eagle? Az Amerika által inspirált American Union of Usunia kimaradt a nagy világégésből, így gazdaságilag és haderejét tekintve egy szuperhatalommá vált, elképesztően meg tudott erősödni. Az európai nagyhatalmak sokáig a létezését sem akarták elismerni, azonban egy idő után ez már tarthatatlanná vált.
Legjobban a „dízel madarakra” támaszkodnak, amivel egy új variációt hoznak az Iron Harvest világába. Megnyílik így a légtér is a totális háború előtt. Természetesen kaptunk új egységeket és új épületeket is a kiegészítővel, de erre térjünk vissza később.
Az eredeti Iron Harvest kampánya mondhatni egy hatalmas nagy találat volt és az én szívemet is elrabolta. Izgalmas tudott lenni és visszahozta a „régebbi” RTS kampányok mikéntjét, amit nagyon sokan értékeltek. Valami hasonlót sikerült elérni az Operation Eagle-nek is, amely az alapjátékhoz képest nem találja fel a spanyolviaszt, de egyáltalán nem is ez a dolga.
Nagyon szépen egészíti ki a már meglévő univerzumot és ad hozzá egy szintén olyan minőségű kalandot, mint az eredeti alkotás tette. A cinematic-ok és a szinkronhangok is megint igazán rendben vannak, nem igazán lehet ellenük mit felhozni.
Áldás az égi áldás?!
Milyen újdonságot hozott az Operation Eagle? Behozta az Iron Harvest világába a légi hadviselést. Ursunia két egyedi egysége a paratrooper és az airborne hero. Minden oldal megkapta a Gunship, az Airlift és a Skybike egységeket, amely így egy egészen nagyot változtatott az eddigi balanszon. Itt meg kell azonban jegyezni, hogy a légi hadviselés egy picit belezavar a zseniálisan megtervezett földi társába is.
Sokkal kevésbé lesz ettől élvezetes az amúgy tényleg zseniális kivitelezett fedezékes harcrendszer. Tényleg egy kicsit úgy érződik, mintha egy másik játékból lettek volna ezek a lebegő egységek importálva, egy olyanból, amely alapvetően nem használja a fedezék rendszert, így tehát szabadon lebeghetnek bárhol és lőhetnek bármire.
Természetesen ezeknek a hajóknak egyáltalán nem jelentenek akadályt a különböző terepviszonyok és így egy picit kiesnek az amúgy zseniális játékmenetből. A mozgásuk is hagy egy kis kivetni valót, ugyanis a földi egységek mintájára lett felhúzva. Ha úgy adja az élet, rögtön meg tudnak állni és olyan kanyarokat tudnak bemutatni, hogy az ember tényleg csak néz, „lehetséges ez”? Kicsit tehát idegen testként hat ez az amúgy zseniálisan kivitelezett játékmenetben.
A türelem csodát terem
Ha ezen túllépünk, akkor viszont megint elképesztően meg kell dicsérni a fejlesztőket. Usunia teljesen egyedinek érződik, nagyon ügyesen van megtervezve. Minden egység különbözik, még ha sokszor nüanszokkal is a többitől. Más taktikát is kell használnunk hozzájuk, mint eddig megszokhattuk. A korai egységeik közül hiányzik egy igazán remek anti-armor tech, így itt inkább egyfajta hit and run hadviselést kell majd preferálnunk.
Ahogy azonban elérkezünk legalább a középső fázisig, úgy erősödik meg az egész frakció. Ilyen tájban már elképesztően potens gépeket tudunk felsorakoztatni, amellyel már nagyon simán meg tudjuk állni a helyünket. Megéri tehát elszenvedni magunkat odáig, hiszen hatalmas jutalom jár számunkra már ekkor.
A küldetések, és így a kampány is megint egészen kiválóra sikeredett. Érdekes magunk átküzdeni a csatamezőn, még ha az a legtöbbször egy alap küzdelem egy-két nagyobb csavarral. Nagyjából 10 órányi mókát kapunk az új kiegészítőben, aminek minden egyes perce megéri. Kevesen tudják élvezhetővé és izgalmassá tenni az RTS műfajt és vele együtt ezért sokszor ki is hagyják az egyjátékos kampányt, azonban itt sikerült ez, és nagyon boldoggá tett minket, hogy megint egy zseniális kalandot kaptunk.
VÉGSZÓ
Az Iron Harvest Operation Eagle egy elképesztően szórakoztató standalone DLC. Bár a legkisebb mértékben sem találja fel a spanyolviaszt és sok játékmechanikai eszköz nem is lett a legjobb, azonban még így is azt kell mondani, hogy egy üdítő kaland ez a sok FPS és RPG piacán. Nagyjából 10 óra kampányt fogunk majd kapni, egy teljesen új nemzetet és rengeteg új egységet. Akinek eddig is bejött az Iron Harvest, annak mindenképpen kipróbálandó ez a DLC is, hiszen zseniálisan hozza az alternatív univerzumot, amit az alapjáték már egyszer bemutatott. Reméljük a jövőben több hasonló alkotás fog születni, hiszen elképesztően elhanyagolt kategória manapság az RTS.
A tesztpéldányt a Magnew Games biztosította, amit innen is köszönünk Nekik!
Szólj hozzá!