Splatoon Raiders – Teszt

Itt állíthatod be, hogy a Google keresőben elsők között szerepeljen a Wide Screen

Az már eddig sem volt meglepő, hogy a piacon lévő konzolok közül a Nintendo intézi legügyesebben az exkluzív játékok piacra dobásának ügyeit. Minden évben több új játékot is kapunk, melyek műfaja egészen széles skálát fed le – van itt TPS, sínre állított űrhajós lövölde, nyitott világú felfedezős kaland, remake, és még sorolhatnánk. Arra viszont legvadabb álmainkban sem gondoltunk volna, hogy a Splatoon-sorozat első igazán single player játéka, a Splatoon Raiders lesz az, ami szinte rögtön a toplisták élére ugrik majd a japán cégóriás exkluzívai között. Bár eddig is volt egyjátékos komponense a sorozatnak, mindezek pusztán amolyan bevezetőként, ízelítőként szolgáltak – azonban most egy teljesen egyedül játszható game-et kapunk (multiplayer komponensekkel természetesen).

A Splatoon Raiders a legjobbkor érkezett, a nyári forróság kellős közepén

A történet szerint a szériából már korábban is ismert Deep Cut banda a Sphiralite szigetek körül igyekszik kutakodni, hiszen a hírek szerint akár mesés kincsek is találhatóak a környéken egy nemrég bekövetkezett, tektonikus lemezmozgás következtében. Egy agresszív vihar miatt a csapat lezuhan a szigetcsoport közepén, ám nem búsulnak, hanem nagyon gyorsan összeállítanak egy Metal Gear Solid V-re hajazó “Mother Base”-t. Innen irányítva a csapat elkezdi felfedezni a környező szigeteket, ahol mindenféle lootot és kincset szednek össze, miközben egy rakat salmonoiddal viaskodva igyekeznek túlélni.

Kövess minket Facebookon is!

A játék struktúrája önmagában is eléggé meglepő, ugyanis lényegében egy looter-shooterről van szó. A bázisunkon több dolgot is fejlesztgethetünk, ami megadja a lehetőséget arra, hogy a lehető leginkább a saját stílusunkra formáljuk a játékmenetet. Elsősorban magát a bázist fogjuk egyre jobbá tenni, annak érdekében, hogy annak különböző szobáit lassacskán megnyitva újabb és újabb fejlesztéseket vigyünk véghez felszerelésünkben. Van persze egy amolyan könyvtár része is a helyiségnek, ahol különféle információkat gyűjthetünk össze a szigetek történelméről, vagy éppen a fegyvereink, netán az ellenségek tulajdonságairól. 

Ahhoz viszont, hogy ezeket a fejlesztéseket kivitelezhessük, különféle raidekre kell majd mennünk hősünkkel. A masiniszta nevezetű karakter volt a pilóta, akivel a csapat többi tagja csak most ismerkedik, és lényegében a mi avatárunkként is szolgál majd – a csendes hőssel többféle stílusú raidet indíthatunk el majd a szigeteken. Elsőként egy kisebb térképet megismerve kell kincseket begyűjtenünk, miközben mindenféle salmonoiddal viaskodunk majd. Emellett a kissé nehezebb, több emeleten zajló, amolyan boss fightként is tekinthető arénákban egy meghatározott idő alatt kell összegyűjtenünk pontokat, hogy aztán esetenként egy nagyobb, hosszú élettel rendelkező salmonoiddal is megküzdjünk, egy lehetőleg nagyobb nyereményért. De persze vannak a térképen a már említett arénáknak kisebb változatai is, ahol többnyire alapanyagokért, vagy éppen fejlesztőpontért küzdhetünk.

Mivel ellenfeleink egyre erősebbek lesznek, ezért minden raid előtt folyamatosan felül kell majd vizsgálnunk a felszereléseinket. Szerencsére a kombinációk szinte végtelennek tűnnek – felvonulnak a Splatoon-szériából már ismert fegyverek, amiket kényünkre-kedvünkre kombinálhatunk, alakítgathatunk és boostolhatunk. Emellett felszerelhetünk még magunkra többféle kütyüt is, melyek tulajdonságait szintén alakíthatjuk és fejleszthetjük a térképeken talált erősítőkkel és módosítókkal. A kütyükön megtalálható foglalatokat majd ugyanúgy kell pontokkal fejlesztenünk mint az életünket, vagy éppen a fegyverünk ütőképességét. Ezen túl felszerelhetünk még magunkra különféle státuszalakítókat, melyeket szintén a szigeteken található kacatokból állíthatunk össze. 

Még felsorolni is nehéz, mennyiféle tartalom és mekkora lehetőségek várnak ránk a Splatoon Raidersben ahhoz, hogy teljes mértékben a saját ízlésünkre alakítsuk a játékmenetet és a stílust. Az egyediségre az utolsó pillanatig gondoltak, karakterünket és öltözetét is mi magunk szabhatjuk meg, miközben a történeten caplatunk végig. Persze mindez teljesen felesleges lenne, ha közben nem élveznénk az egészet. A fejlesztőcsapat viszont annyira kiváló, aranyérzékkel adagolja a nehézséget, a kihívásokat, valamint a játék változatosságát, hogy szinte soha egy percig sem fogunk unatkozni. Mikor már úgy érezzük, kezdjük megérezni a játék lényegét, kapunk egy fordulatot, vagy a játék kacsingatósan elkezd majd arra buzdítani bennünket, hogy kísérletezzünk. Márpedig erre szükségünk lesz, hiszen a játék legnagyobb csatáiban rengeteg elem pörög-forog majd a képernyőn, sokszor még követni is nehéz, ennek ellenére viszont soha nem veszítjük el a fókuszt, és a pontos, feszes irányításnak hála mindig erősnek érezzük magunkat az egyre inkább növekedő élvezetfaktorban.

A Switch 2 itt igazán megmutatja az erejét, valamint újfent bizonyítja, hogy sokszor egy komplex pályadesign párosítva egy időtálló művészeti stílussal simán felveheti a versenyt az ultra realisztikus nagypályásokkal. Ha kedvünk van, akkor az interneten akár barátainkat, akár idegeneket is meghívhatunk, hogy segítsenek egy-egy raiddel, amivel küszködtünk, ami még magasabb szintre emeli a mókafaktort. De ha úgy döntünk, egyedül megyünk végig a Splatoon Raidersen, akkor sem fogunk csalódni.

VERDIKT

A Nintendo megint telitalálatot lőtt a Splatoon Raidersszel, és leszállította az idei év, de mindenképpen a Nintendo felhozatalának eddigi egyik legjobb darabját. A szériát ezúttal már bátran nevezhetik flagshipnek – és ezúttal még kedvezőbb áron is beszerezhetjük, ami az itt meglévő tartalom és érték mellett már csak hab a tortán.