Ha egy sport szakíró lennék, azzal foglalnám össze a Snyder-vágást, hogy „a bombameglepetés elmaradt, papírforma eredmény született.” Ugyanis nem lett filmtörténeti mérföldkő, legalábbis nem jó értelemben, s még filmnek is elég nehezen mondható. A rendező a forgatás közepén volt kénytelen kilépni lánya tragikus halála után. Az eset mindenkit megrázott. Snyder feladatát a Marveltől igazolt Whedon vette át, akiről azóta sok rosszat olvashattunk, a rajongók pedig 2017 óta savazzák azzal, hogy elrontotta Az Igazság Ligáját, miatta bukott meg a film, őt kell felelősségre vonni a történtekért. Azonban nem fekete és fehér az igazság. Több dolog vezetett a projekt kudarcához, ami tisztán megmutatkozik most a rendezői vágásból is.
Az egyik legtöbb kritikát éppen amiatt kapta a film, hogy a színészi teljesítmény nehezen volt értékelhető benne. Ennek egyik legnagyobb szószólója Ray Fisher, aki több támadást is intézett a stúdió, Whedon és a producerek ellen. Szerinte a forgatások nem mentek zökkenőmentesen, túlkapáson kapták a vezetőket, és ez hatással volt a színészek teljesítményére is. A legnagyobb félelmünk igazolódott be, miután láttuk a mozis és a rendezői változatot is. Az Igazság Ligája színészek játékán még Snyder sem tudott segíteni. Nem Whedon hibája volt. Gal Gadot és Jason Momoa még mindig tökéletes a szerepeikben, a Flash akciójelenetei továbbra is jól néznek ki, bár még mindig azt érezni, hogy Ezra Miller túltolja ezt a szerepet, és a világon ő akar a legviccesebb kamasz lenni. A díszletek és a bevilágítás pedig elsőrangú. A fekete Superman kosztüm menő, de nem több. Túl nagy volt a felhajtás a jelmez körül, ha kék-piros színben sétált volna be Superman, az sem tűnt volna fel azokban a jelenetekben, ettől nem lesz jobb egy film. Tagadhatatlan, hogy a készítőknek megvolt a saját víziójuk a sztoritól, merre megy a DC Moziverzumban, ám a fő problémát az jelentette, hogy a filmtörténelem legnagyobb működő univerzumát szerették volna lemásolni. Míg a Marvel Studios éveken, akár évtizedeken át tervezi a történetszálakat, gondosan felvezetik, megtervezik az eseményeket, és még a karaktereket is bemutatják, hogy értse a rajongó, addig Snyder és Warner tervezés nélkül vágott ebbe az egészbe bele. És ez az eredményen is meglátszott. Az Igazság Ligája úgy akart a DC Moziverzum fénypontja lenni, hogy a hat tagból addig csak hárommal akadt dolgunk a filmvásznon.
A vízió kiforratlan és hibás. Minden karakter egy felszínes és sekélyes adaptációja a DC ikonikus figuráinak. Mintha maga a befektetett energia is mindenhova ment volna, csak a jó helyre nem. Batmant nem azért imádjuk mert denevérjelmezben verekszik. Most nem arról van szó, hogy Batman ne lenne csapatjátékos (mert az minden más médiumban is), de sokkal inkább tűnik egy humortalan Tony Starknak a filmben, mint egy Bruce Wayne-nek. Supermant sem egy legyőzhetetlen isteni figuráért szeretjük, hanem az emberi oldala miatt. Az emberinek szánt pillanatok, pedig nem csak Krypton utolsó fiánál, de az egész film alatt üresnek és mesterkéltnek tűnnek. Ben Affleck még elnavigál a szerepben, de Henry Cavill – aki annak idején szerintem nagyon jó casting volt – érthetően elveszett, amikor nem gonosz Supermant játszik. Darkseid is inkább tűnik egy dühösebb Thanos utánzatnak, mint az univerzumot leigázó gonosz istennek. Flash esetében pedig az adaptációknál már lassan hagyomány, hogy Barry Allennek, Wally West tulajdonságokat adnak, amin csak a hozzám hasonló rajongók akadnak fent, de maga az Ezra Miller alakítása is a legjobb indulattal csak fura. Cyborg esetében nagyon közel jártak egy hű változathoz, és itt is jön a de. Ray Fisher extrém kínos a szerepben, ezt nem lehet finomabban megfogalmazni. Ahogy mozog, meg az arcjátéka egyszerűen nevetséges. Egy élettelen karaktert, embert játszik a filmben. Az egyik legrosszabb szereposztása. Steppenwolf lenne a film főgonosza, de nem hagy maradandó nyomot a nézőben. Ezért kár volt dollár milliókat elverni a nagy felhajtásra, maradhatott volna a régi külsőben is.
Ha már a film gonoszáról volt szó, ideje behozni a CGI-t. Meglepőnek tűnhet azt mondani, hogy borzalmas. A bemutatott változat után sokan ezért várták ezt a rendezői változatot, hogy összeteszik, kijavítják a hibákat. A minőség most sem játszott fontos szerepet, csak összedobták. A látványos részek tele vannak hibával, mint Cyborg vagy Steppenwolf páncélja, de néha még a talajon és a háttéren is szembetűnő, hogy kilóg a lóláb. Superman sokat kritizált bajusza most talán nem annyira látványos, de megint csak negatívum, hogy egy olyan fiaskó után nem sikerült tökéletesen megcsinálni.
A film sok szempontból sem konzisztens, például se a filmben, se az univerzumban nem egységes a karakterek ereje. Superman egyszer olyan gyors, mint a Flash, de hol tartogatta ezt a képességét korábban, és miért csak akkor veszik elő, amikor a sztori indokolja azt? Elég csak a Batman Superman ellen: Az igazság hajnala című filmre gondolni, ahol ilyen képességgel megakadályozhatta volna a robbanást a bíróságon, vagy legyőzhette volna Batmant. Olyan érzésünk van, hogy a jelenet és jelenet közt változna, ki mekkora ütést ad és képes befogadni. És nem minden esetben indokolt az ellenfélnek, vagy épp a hősnek visszafogni az ütését. Wonder Woman képességeit sem értjük teljesen, az amazonok hercegnője miért használ ugyanakkora erőt egy gépfegyveres ember ellen (zárt térben), mint egy szuper űrlény hadvezér ellen?
A rendező minden egyes beállításán látszik, hogy most valami extrém látványos és menőt szeretne létrehozni, ami „ikonikus”. Valójában inkább az izzadságszagot érezni rajtuk és a kényszeredettséget. Tele van az egész film üres és hatásvadász képsorokkal. Egy öntörvényű videoklip gyűjteménynek is nevezhetnénk. Emellett közhely leírni, de bántóan szürke és egyhangú a látvány, hiányoznak a színek, komor és szürke az egész. A film végére olyan szinten kimerülnek a színekből, hogy csak a fekete és a szürke árnyalatai alkotják a hősök jelmezét, ami például egy „skarlát gyorshajtónál” egészen nevetséges.
Egy katyvasz a sztori. Se eleje, se vége. A-ból mennek B-be, gyűjtik a csapattagokat, a főgonosz a tárgyakat, közben néha ütköznek, s Batman elmondja, hogy nincsenek elegen. Tele van logikai bukfencekkel és felesleges szálakkal, amit még egy 4 órás filmben sem sikerült igazán kibontani. Nem arról van szó, hogy egy-két égbekiáltó, hanem sok apró vagy annál nagyobb bűnről. Ha egy szuperhősfilmnél egy-egy mondat értelmetlenségén kezd el agyalni az ember, akkor baj van. Ezek felett akár még szemet hunynánk, ha nem lenne fájdalmasan unalmas a mozi. Az első 2 (!) órát nagyon nehéz befogadni, annyira kevés dolog történik, de olyan sokáig!
Eleve az egész filmet nehéz Snyder vágásnak nevezni, mert olyan mintha nem vágott volna ki semmit. Minden, ami ott hevert az asztalon, beletette, és ettől azt várta, minden hibát kijavít. Rengeteg felesleges snitt és jelenet, a készítők a karaktereket, és természetesen a dollármilliókat, nézőként pedig 4 órát az életünkből pazaroltunk el erre. Leginkább egy olyan egyetemi filmes projektnek tűnik, amikor az volt az utasítás, hogy bármi mehet, minden ötletet csináljatok meg. Csak erre 100+ millió dollárt kapott a diákcsoport. Vagyis inkább egy hallgató. Snyder betolta az all-int, mert tudta, vagy tudja, hogy neki többé nem lesz lehetősége nagy költségvetésű filmen dolgozni, így mindent vagy semmit alapon adott egy búcsúajándékot a rajongóinak, azoknak a fanoknak, akik kitartottak mellette. Mert ezt a szekvencia gyűjteményt nehéz koherens filmnek nevezni. Rengeteg dolog együttállására volt szükség, hogy mindez elkészüljön. Kellett ehhez a mozis változat pénzügyi buktájának, a Whedon ellen felsorolt vádak, a rajongók kampánya, és az HBO Max startja és a pandémia is. Lássuk be, ha a mozikat nem zárták volna be, akkor a SnyderCut fele ennyi publicitást nem ért volna el.
VERDIKT
Összességében a Zack Snyder Igazság Ligája nem más, mint ami a sorsa volt: egy felesleges film, tele értelmetlen és öncélú jelenetekkel és indokolatlan vér mennyiséggel (R-besorolás hajhászása is miért kellett). Értelmetlen volt bevonni olyan új karaktereket is, mint Joker vagy Deathstroke. Szerepük semmi, mondanivalójuk lényegtelen, cserében a kukában landolt Aquaman és Diana vicces jelenete (kb. minden működő humorral együtt). Egy eltévedt, végtelenül sekélyes, együgyű és unalmas adaptáció. Filmként konkrétan értelmezhetetlen és értékelhetetlen, egyszerűen formai követelményeknek sem felel meg, és most nem a sznobizmus, ami beszél belőlem, hanem a keserűség, amit a DC mitológia rajongójaként és filmnézőként érzek, valamint azért is keserű vagyok, hogy az életemből 4 órát megkapott ez az önkényes, felszínes filmes projekt.
7 Hozzászólások