Miről szól a rejtélyes zárlat? Így végződik Steven Spielberg új sci-fije, A leleplezés napja

Állítsd be, hogy a cikkeinket mindig az elsők között lásd a Google keresőben

Steven Spielberg legújabb sci-fije, A leleplezés napja (Disclosure Day) végre megérkezett a mozikba Emily Blunt és Josh O’Connor főszereplésével. A történet pontosan azt nyújtja, amit a rajongóknak előzetesen ígért: földönkívülieket és egy nagy titkot, amit a film végére nyilvánosságra hoznak. A katartikus befejezés azonban sokakban hagyhatott kérdéseket, hiszen a cselekmény egy egészen váratlan ponton vágja el a szálakat. A cikk hátralévő részében igyekszünk a film utolsó jeleneteire magyarázatot találni, mi az a nagy csavar, és rávilágítunk a végső üzenet valódi jelentésére.

A Kansas City-i tévéstúdió ostroma és a nagy leleplezés

A film látványos csavarjaiból kiderül, hogy a két főhős, Daniel és Margaret gyermekként rövid időre elrabolták őket az idegenek, és különleges képességekkel ruházták fel őket. Daniel a matematika egyetemes nyelvén képes kommunikálni az űrlényekkel, míg Margaret belelát az emberek legmélyebb érzelmeibe, így segítve az idegeneknek megérteni az emberiséget. Miután leesett nekik, hogy milyen tudás birtokában vannak, barátaikkal egy Kansas City-i tévéstúdióba sietnek, mert eljött a „leleplezés napja”. Miközben Margaret adásba kerül, Daniel feltölti a Wardex cégtől ellopott cáfolhatatlan bizonyítékokat az idegenek létezéséről, köztük a roswelli katasztrófát és a kormányzati kihallgatásokat. Végül Hugo és csapata betolja azt az űrlényt, akit évekkel korábban megszöktettek. A lény súg valamit Danielnek, aki gyorsan lefordítja azt Margaretnek. A lány felkészül, hogy átadja az üzenetet a világnak, ezzel teljesen elfogadva a végzetét, majd a kamerába nézve mindössze egyetlen szót mond a stáblista előtt: „Figyeljetek.”

Kövess minket Facebookon is!

Joggal merülhet fel sokakban, miért éppen így végződik? Noha a hirtelen befejezés és a közvetlen következmények hiánya elsőre bosszantó lehet, a rendező részéről ez egy sokkal mélyebb döntés volt. Egyrészt a forgatókönyv írója sem tudna olyan tökéletes üzenetet megfogalmazni, ami felérne az emberiség és egy idegen faj legelső globális kapcsolatfelvételéhez, így a lezáratlanság lehetőséget ad arra, hogy a saját gondolatainkat vetítsük bele.

Másrészt a film egy korábbi párbeszédére utal vissza, ahol Hugo elmagyarázza Noahnak, hogy az idegenek legfőbb üzenete az empátia, ami azzal kezdődik, hogy egyszerűen meghallgatjuk másokat. A kifejezés tehát közvetlenül nekünk, a moziteremben ülő nézőknek is szól, emlékeztetve minket arra, hogy meg kell hallanunk egymást a mindennapokban. Bár a produkció nem mutatja be a másnapot, de az utolsó képsorokban igyekeztek átadni, hogy még a frontvonalon harcoló katonák is telefonjukon követik az eseményeket. Ezt jelzés értékű volt, hogy egy sokkal békésebb és harmonikusabb jövő veszi kezdetét, s ehhez elég csak meghallani az üzeneteket.