Ismeretlen támadók – Kritika

Az Ismeretlen támadók (War Machine) pontosan úgy indul, mint egy sablonos katonai kiképzőfilm. Katonai akadémia, kemény kiképzőtisztek, egymással rivalizáló újoncok, és a jól ismert történet egy férfiról, aki a személyes tragédiáját próbálja legyőzni a hadseregben. A film azonban egy ponton teljesen váratlan irányba fordul, és onnantól kezdve már egészen más műfajban folytatódik.

A történet középpontjában egy Alan Ritchson által alakított katona áll, aki testvére halála után csatlakozik egy kiképzőtáborhoz, hogy Rangert faragjanak belőle. A testvér egy afganisztáni mentőakció során vesztette életét, így a főhős számára a kiképzés nemcsak karrier, hanem személyes küldetés is. A képzés végén a túlélő újoncok egy terepgyakorlaton vesznek részt, amelynek célja, hogy bizonyítsák, készen állnak a valódi bevetésekre.

Ez a rész teljesen ismerős terep a műfajban. A film követi a katonai filmek klasszikus sablonjait: egy kemény kiképzőtiszt szívatja a jelentkezőket, különböző személyiségű újoncokat találunk a csapatnak, és természetesen ott van a magányos, hallgatag főhős is, aki inkább tettekkel bizonyít, mint szavakkal. Ezek a jelenetek azonban meglehetősen kiszámíthatóak, és nem kínálnak különösebb újdonságot, ám szerencsére a Netflix legújabb produkciója nem húzzák el a felvezetőt, gyorsan a tettek mezejére lép. A film nagy fordulata akkor érkezik, amikor a gyakorlatozó katonák az erdőben egy furcsa gépre bukkannak. A szerkezet nem más, mint egy hatalmas, gyilkolásra tervezett robot. Ettől a ponttól kezdve a történet hirtelen katonai drámából túlélő akcióthrillerbe vált.

A váltás nem teljesen zökkenőmentes, mert ahogy a film már korábban utal arra, hogy valami különös fog történni. Mégis van egyfajta bizarr szórakoztató értéke annak, amikor a film hirtelen elengedi a realista kereteket, és átcsap egy abszurd, sci-fi hangulatú üldözésbe. Az idegen robot egyfajta modern szörnyként működik a történetben. Lassú, de halálos, és folyamatosan vadászik a katonákra. Képes az áldozatok felkutatására, zavarja a kommunikációt, sőt még az iránytűket is megbolondítja. Ez utóbbi vizuális trükk kifejezetten emlékeztet a Jurassic Park ikonikus jeleneteire, ahol a víz rezgése jelezte a közeledő veszélyt.

A film második fele gyakorlatilag egy hosszú menekülés. A katonák próbálnak túlélni a vadonban, miközben a robot sorra vadássza le őket. Az akciójelenetek brutálisak, időnként már szinte rajzfilmszerűen túlzóak. Az akciókedvelői mindenképpen értékelni fogják, hogy végtagok szakadnak le a csatatéren, lövedékek széttépik a katonák testét, és a robot gyilkolóképessége messze túlmutat azon, hogy egyszerűen levadássza áldozatait. Egy igazi szadista gyilkológéppel akadt dolga az osztagnak.

Alan Ritchson főszereplőként megbízható teljesítményt nyújt. Nem alakít különösebben emlékezetes karaktert, de fizikailag hiteles és stabil jelenlétet ad a filmnek. A figurája egy visszafogott, belső fájdalommal küzdő katona, aki a történet során kénytelen átvenni a vezető szerepet. Ezzel szemben a mellékszereplők kevésbé hangsúlyosak. Esai Morales és Dennis Quaid ugyan feltűnik a filmben, de inkább csak rövid jelenetekben, a katonai vezetés képviselőiként. A történet gyorsan elhagyja őket, és a hangsúly az erdei túlélőjátékra kerül.

A film egyik erőssége a látványvilág. A rendező és az operatőr néhány kifejezetten szép képet komponál az erdei környezetben. A zöld erdők, a gyors sodrású folyók és a természetes fényviszonyok jól ellenpontozzák a robot által okozott káoszt. Az Ismeretlen támadó valójában akkor válik igazán szórakoztatóvá, amikor kicsúszik a gyeplő az irányításból. Amíg katonai drámának próbál tűnni, addig inkább középszerű és visszafogott, néhol már unalmas a felszínes klisék miatt. Amint azonban bevezeti a gyilkos robotot, a film egy abszurd, pörgős túlélő akcióvá változik.

VERDIKT

Különösen mély filmnek nem nevezhetnénk a Netflix legújabb gyártását, de a legszebb az egészben, hogy nem is próbál nagy kérdéseket feltenni. Nem akarja megváltani a világot. Nem akarja mély lelkizést, és nem akar ösztönző és tanító lenni. Egyszerűen csak élvezetes próbál lenni azzal, hogy felvállalja mennyire abszurd, s őrültség. Az Ismeretlen támadók így végül egy furcsa, műfajkeverő akciófilm lesz. Nem hibátlan, sőt gyakran kifejezetten egyenetlen, de a második felében olyan energiát kap, amely mégis működésre bírja ezt a gépezetet. Kaptunk egy meglepően szórakoztató, korrekt filmet.