Mindent elkövettek, hogy a néző becsorgasson a film alatt, de ez nem jött össze.

A trailerek nagyon impozánsok voltak a filmhez, tényleg úgy mentünk el rá, hogy majd most megmutatják nekünk, és a sikítozásoktól lesz hangos a mozi, az emberek menekülni fognak a mozikból félelmükben. A tény az, hogy az utóbbit sikerült is elérniük, mert menekültünk az előadásról, és csak azért, mert a film a kategóriáján belül nem azt nyújtotta, amire számítottunk. Amikor kialszik a fény az egyike azoknak a filmeknek, melynek az előzetese sokkal jobbra sikerült, mint a kész film. Ott volt izgalom, és rémület még.

Nem csak a filmet vették nagyon rövidre, de a történet sem kapott túl sok fordulatot. A cselekmények szálát két lány egymással történő megismerkedése szolgáltatja. Gyerekkorában Sophia (Maria Bello) a kezelések alatt – depresszióval kezelték a lányt, amit a mai napig nem tudott legyőzni, és még az előírt gyógyszereket sem szedi- megismerkedett egy még különösebb lánnyal – maga Sophia sem volt hétköznapi, de ezt kitaláltátok -, aki fényérzékeny, nem tud a fényben meglenni. Ezt-azt kísérleteznek a lányon a kórházban, míg végül mumust csináltak belőle. Ő lesz az, akit az előzetesekben láttunk hosszú fekete hajjal és egy szakadt hálóingben rohangálni a sötétben, miközben gyerekeket rémít. Kiderül, hogy nem csak a depresszióval küzdő anyuka látja a méteres karmokkal megáldott ribancot a sötétben, hanem Rebecca (Teresa Palmer) lánya és a legfiatalabb gyereke Martin (Gabriel Bateman) is. Előbbi pont emiatt hagyta ott a családi ház melegét, és költözött el. Most azonban fordulat következik be, mert Diana a gyerekeket is kiszemelte magának.

Rebecca személye a filmben pozitívum. Jól játssza karakterét a filmben, ugyanezt a többiekről is elmondhatjuk már amennyire ezt lehetővé teszi a siralmas forgatókönyv – kivéve a mumust, mert az egy pocsékra sikerült számítógépes effekt csak, ami hol látható, hol eltűnik a fényben. Rebecca a gondos testvér szerepét játssza, és próbálja az anyai szerepet betölteni a kistestvére oldalán. Bret (Alexander DiPersia) a lány barátja, aki alig van a képernyőn, de mégis szórakoztató. Érdekes pali, mert nem akad ki a parajelenségeken, egyből tudja, hogy mit kell tenni, természetesnek veszi a megmagyarázhatatlan dolgokat. Azért megnéznénk, hogy a való életben mennyire lenne tökös. Martint is felsorolhatnánk itt, hiába ő a legkisebb, mégis ő a legbátrabb.

A Paranormal Activity szériával egy újfajta horror gépezet indult be. Több részt is kapott azóta már a film, de a folytatások már nem nyújtották azt, amivel felhívta egykoron magára a figyelmet (igaz történetek alapján, na persze! Ti hisztek a démonokban?). Ide sorolhatnánk még az Insidious filmet is, annyira rémisztőre sikerült az első része, erősen markoltuk a karfát, hogy kibírjuk a végéit. Az említett két darab zseniálisan valósította meg azokat a szempontokat, melyek elengedhetetlenek egy jó horrorfilmnek, és kiszámíthatatlanság volt végig megfigyelhető. Elmondhatjuk, hogy a horror műfaj nem az a kategória, amihez nem elengedhetetlen a jó történet, mert ezt anélkül is lehet(ne) élvezni. Pont az a lényege a filmnek, hogy megrémítse a nézőt, és ne a történetszálakra koncentráljon. Amikor kialszik a fény pont az ellenkezőjét mutatta ezeknek. Eric Heisserer (A dolog film írója) író és David F. Sandberg (Annabella 2.) író/rendező páros csak összecsapták a scriptet, a rendezőúr pedig tovább tetőzte ezt azzal, hogy a filmet kevesebb mint másfél óra alatt leforgatta. Mindez azt eredményezte, hogy az egész sztori kusza, a karakterek nem kaptak elég időt, nem tudtak kibontakozni a filmben.

VÉGSZÓ

A rövid játékidő hozta magával azt, hogy a film nem kapott felvezetőt, és lezárást sem. Úgy álltunk fel, hogy ez most mi volt, már vége? Rengeteg olyan részt láthatunk a filmben, amiről semmi sem derül ki, és csak úgy fittyet hánytak nekik a készítők. Szó szerint, mintha a moziteremben a villanykapcsolás után gyorsan fel is kapcsolták volna a fényeket, mert már jöhettünk is ki a vetítésről. Az lenne a trendi, ha egy előzményt és egy folytatást is kapna a film, mert annyira sok a “sötét” folt a filmben – kis túlzással jelenleg érthetetlen. Természetesen viccnek szántuk csak, mert inkább sorolható vicc kategóriába a film, mintsem komoly horrorba. Egy misét mindenképp megér, legjobb ha ijedős társaságban mész, mert akkor még szórakozni is lesz időd.