2007 novemberében amikor a Crysis első része megjelent egy olyan PC-vel rendelkeztem melynek komoly problémái voltak a kortárs cuccok megfelelő meghajtásával. Ezáltal inkább konzolon toltam az aktuális játékokat. A PC megmaradt a korábbi és a már akkor is erősen retrónak számító cuccok pörgetésére. Ennek ellenére a Crysis trailereit akkor még különböző magazinok mellékletein látva finoman szólva is tátva maradt a szám. Elhatároztam, hogy ezzel bizony játszanom kell, ha törik, ha szakad. Így amikor végre megkaparintottam az említett játékot, még az sem igazán zavart, hogy olyan volt az egész mintha egy diavetítést néznék. Ebből fakadóan természetesen nem is játszottam végig első találkozásnál a Crysis-t. Ezt a hiányosságomat a későbbi Xbox 360 verziónál sikerült csak pótolnom. Természetesen a játék folytatásait is elfogyasztottam, konzolokra költözésük után, kivéve talán a teljesen magyar fejlesztésben készített Warhead alcímű iterációt.
Mert hát ugye az 1999-ben alapított, német Crytek bizony Európa keleti feléből szedte össze a tehetségesebbnél, tehetségesebb munkatársakat. Valószínűleg jóval olcsóbban mintha tette volna ugyanezt nyugatabbra. Ennek eredményeként először Kijevben, majd Budapesten is nyitottak egy irodát. A magyar fejlesztők elsősorban a CryEngine 2-őn és Crysis Warheaden dolgoztak. Emellett a franchise kitermelt még két számozott folytatást melyek szintén sikeresnek bizonyultak. Ám ez sem volt elég a cég akkori formájában való fennmaradásához, így sorban zárták be világszerte irodáikat, míg csak a frankfurti és kijevi maradt meg. Jelenleg a fentiek szerint működő csapat valószínűleg megérezte a felújított játékok újra kiadásában rejlő potenciált. Be is álltak a sorba a Crysis első részének leporolt és átalakított változatával, mely érkezik majd PS4-re, Xbox One-ra és PC-re, de a Nintendo Switch mindegyiket beelőzte. Mi a Nintendo hibridkonzoljára érkező változatot vesszük ezúttal górcső alá.
Azért azoknak akik nem ismernék az eredetit, bemutatnám dióhéjban, hogy miről is szól a játék. A fonalat egy küldetés ismertetésén vesszük fel, ahol megosztják velünk, hogy az USA és Észak-Korea között egyre barátságtalanabb a viszony. Ez a helyzet pedig csak tovább súlyosbodni látszik amikor kiderült, hogy egy a Dél-Kínai tengeren található szigeten amerikai archeológusok találnak valamilyen rejtélyes leletet. Ennek apropóján a koreaiak azonnal lezárják a szigetet. Ennek örömére az amcsik egy speciális osztagot küldenek a problémák megoldására, melynek ugye mi is a tagjai vagyunk. Az pedig gyorsan ki fog derülni, hogy a szigeten otthonosan mozgó, gerilla hadviselést folytató koreaiak lesznek a legkisebb problémánk. Az archeológusok által feltárt lelet ugyanis földön kívüli eredetű és természetesen nem éppen barátságosak a szándékai. Tehát gyorsan kibővül az eddig is minden bokorból ránk leső emberi ellenfél egy technikailag igen fejlettnek tűnő, társainkat papírkatonaként daráló, idegen ellenféllel.
A játékmenet klasszikus FPS nézetű lövölde, ám az egység speciális mivoltából fakadóan, azért jóval árnyaltabbak a lehetőségeink a mezei kacsavadászatnál. A különleges nanoruházat, melyet egységünk visel képes felerősíteni a fizikai képességeinket, így hatalmasat ugorhatunk, nagyobbat üthetünk, de még eszeveszett tempóban sprintelhetünk, vagy úszhatunk is. Emellett azonban van két még kiemelkedőbb képessége is a ruhánknak. Az első, hogy egy rövid időre egy páncélt tudunk vonni magunk köré mely jelentősen csökkenti a minket ért sérüléseket. A másik pedig egy szintén egységnyi ideig tartó láthatatlanság. Ezen két skill elég komoly taktikázásra adhat lehetőséget a játékban, melynek hála igazán szórakoztató és alternatív módokon teljesíthetjük az elénk kerülő küldetéseket. Viccen kívül mondom, hogy tényleg nagyon élvezetes a különböző alternatív kivitelezésekkel kísérletezni, ugyanazon feladat megoldására.
És akkor ejtsünk néhány szót arról, hogy miért is érdemes annak is tenni egy próbát a Switch porttal aki már minden megjelent platformon tett egy próbát a játékkal. A cucc próbálja a legjobb változatot hozni, tehát a PC-s eredeti nyomdokaiba lépni és ez hálistennek többé-kevésbé sikerül is neki. Egy fontos dolgot leszögeznék. Nagy különbség nincs a dokkolt és a handheld mód között, talán csak az árnyékok minőségében tapasztalhatunk némi visszaesést. Azonban a Switch saját kijelzőjén nagyon éles és telt színű képet láthatunk, igazán mesteri munkát végeztek a fejlesztők. Szerencsénkre eltűnt az előző generációs konzolok kékes árnyalata. Sajnos mentek vele a gyönyörű fényeffektek is, de ezt leszámítva sok esetben a grafikai megjelenítés jóval szebb mint korábban. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fog az egész átköltözni a PS4 Prora vagy az Xbox One X-re. Azoknak akik igazán komoly technikai összehasonlításra vágynak itt hagyom a Digital Foundry minden részletre kiterjedő videós elemzését.
Amellett, hogy a Crysis Remastered Nintendo Switch portja egy technikai csodaként van kezelve, van azért vele probléma is. Az első néhány küldetésben ezek még nem voltak annyira észrevehetőek, de amint besűrűsödnek az események és egyre gyakrabban kerülünk nem várt helyzetekbe, úgy kerül elő egyre több bug. Az első és számomra talán legzavaróbb az a hangokat érinti. Bizonyos helyzetekben nem jókor indul el, vált, vagy éppen áll le a hangulatot fokozó zene. Nem egy eget rengető hiba, de rendkívül fura és össze is zavarja a játékost, ha abban a hitben van, hogy valaminek még kellene történnie vagy éppen nem az élénkülő, vagy éppen teljesen elhallgató zene miatt. Ennél egy fokkal kellemetlenebbnek érzem a hangeffektek folyamatos kimaradását vagy éppen rossz időben, késve történő lejátszását. Az ilyen esetekben ugyanaz az érzésem volt amit anno a gyengécske PC-men éreztem. És ugye nem azért játszunk konzolon, hogy ezekkel kelljen küzdenünk.
Mindezek mellett egy kicsit muszáj beszélnem a grafikai hiányosságokról is, mert annak ellenére, hogy a játék remekül néz ki, azért nem tökéletes. Gyakran fognak az ellenséges katonák átlógni a tereptárgyakon, beléjük akadni, de lesz olyan, hogy konkrétan a semmiből bukkannak fel és teremnek előttünk. Persze mondhatjuk, hogy az eredeti játék megjelenésének idején ilyenek azért előfordultak, de mégis piszok kellemetlen. Az is lehet, hogy ehhez csak azért nem nyúltak hozzá, mert egyszerűen a Switch gyengécske hardvere már nem tudta volna ezt is kezelni, meglátjuk a nagy konzolos megjelenés idején. És az örök vesszőparipám a képfrissítés. Sajnos nem sikerült megugrani az elvárt konzolos stabil képkocka/másodpercet. A játék komolyabb szituációkban azért hajlamosabb erősen belassulni, de néha elég, ha csak egy kisebb kalyibát döntünk az ellenére máris kemény droppal szembesülünk.
VERDIKT
Összességében a Crysis Remastered egy szórakoztató és párját ritkító alkotás a Nintendo Switch-en. Nagyon ambiciózus elképzelés volt ezt a keményen erőforrás igényes alkotást egy szerényebb képességű hibridkonzolra portolni. Szerencsénkre ez többé-kevésbé jól sikerült a készítőknek és elég élvezetes lett a végeredmény. Legtöbbször lebilincselő a látvány és tényleg feszegeti a gép határait, reméljük néhány frissítéssel ezt a nívót még tovább emelik. Szerény meglátásom szerint simán veri a Doom kissé elmosódott grafikáját. Játékmenetben, pedig szintén jóval tartalmasabbnak ítélem az említett démongyalázásnál. Ha esetleg valakinek kimaradt volna, vagy tolna egy komolyabb FPS-t Switch-en bátran csapjon le rá, tényleg megéri.
Szólj hozzá!