A PlayStation 3 nem szűkölködött kiemelkedő exkluzívokban, az Uncharted trilógia, a God of War III vagy a Heavy Rain olyan címek, amelyekkel a Sony egyértelművé tette, hogy a történetközpontú játékoknál nincs nagyobb vonzerő a piacon. Minden egyes címnél azt hittük, a következőt már tényleg nem lehet felülmúlni, aztán amikor mindenki azt érezte, a végéhez közelít a generáció, robbant az utolsó és egyben legnagyobb bejelentés: a The Last of Us. Az akció/kaland műfaj vitathatatlan királya, a PlayStation zászlóshajója 2013-ban beleégett a szívünkbe. Most, hét évvel a megjelenés után visszatekintünk az elérhető legteljesebb kiadásra, a Remastered verzióra, hogy a folytatás előtt felelevenítsük, miért is imádtuk annyira.
A The Last of Us története a nem túl távoli jövőben veszi kezdetét, ahol egy ismeretlen eredetű, spórák által terjedő vírus az emberiség nagy részét a halálba taszítja, vagy eldeformálódott fertőzötté csúfítja. A kitörés óráiban vesszük át az irányítást Joel fölött, akit rögtön az első percekben komoly sorscsapások érnek. Az éveken át tartó túlélésért folytatott küzdelem egy igazi harcost farag belőle, és a később megismert Ellieből is, a mi feladatunk pedig az lesz, hogy kettejük összefonódott sorsát kibogozva megkeressük az élet értelmét ebben a cudar valóságban.
A játék látványvilága már az előző generáción is szenzációsan festett, ezen az újrakevert kiadás grafikai tuningja csak még többet dobott, így a PS4 minden erejét kihasználva, teljes pompájában is élvezhetjük a történetet. A Naughty Dog-ra mindig is jellemző volt az aprólékos világalkotás, de amíg az ember maga is ki nem próbálja, el sem hinné, mennyire részletekbe menően dolgozták ki a legkisebb részleteket is. A vizes felületek csobbanása, a domboldalakon legördülő kövek, az elhagyott tárgyak kongásának zöreje, számtalan olyan, önmagában elenyésző dolog, amik együtt felelősek a játék valósággal vetekedő élményéért. A zenéket érdemes külön kiemelni: csodálatos, mindig a hangulathoz illő, illetve azt új szintre emelő dallamok kísérnek minket az úton, az már említett effektek pedig a lövések hangjától kezdve a robbanások zajáig elképesztően élethűek.
Habár szigorúan véve külső nézetű lövöldözős játéknak nevezhető, a The Last of Us nem egy szokványos TPS. Nem fogunk egyszemélyes hadseregként egész városokat kiirtani, nem vagyunk kis túlzással halhatatlanok, nem áll rendelkezésünkre a világ összes fegyvere. Ez a játék elvárja, hogy gondolkodjunk, megtervezzük minden mozdulatunkat, és számoljunk azzal, hogy a tetteink következményekkel járnak. Be kell osztanunk a rendkívül szerény lőszer mennyiséget, magunknak kell elkészítenünk a robbanószereket a talált anyagokból, olykor egy-egy téglával vagy törött palackkal kell beérnünk. Ez a bizonytalanság és a folyamatos kényszer az erőforrások keresésére egy olyan különleges feszültséggel itatja át a játékot, mintha tényleg a saját életünk forogna kockán (különösen a PS4 verzióhoz külön hozzáadott plusz nehézségi szinten).
A motion capture technológiával rögzített színészi játék egyszerűen hibátlan. Joel és Ellie talán a PlayStation történetének legszimpatikusabb karakterei, amihez nagyban hozzájárul a legendás Troy Baker életének legjobb alakítása. De nem csak a két főhőst illeti elismerés, az összes karakter annyira megtört, kiábrándult és emberi, hogy csak együttérzést válthatnak ki mindenkiből. Maga a történet pedig hollywoodi filmeket megszégyenítő. Tele van fordulatokkal, erkölcsi dilemmákkal, fontos döntésekkel és feszült drámával. Olyan szintű a narratíva, hogy mai napig semmilyen játék nem tudott ehhez felnőni, legfeljebb a stúdió másik üdvöskéje, az Uncharted 4: A Thief’s End, egy teljes konzolgenerációval később. A sztori egyben kíméletlen, őszinte és kegyetlen is, mindenképp kizárólag a felnőtt közönségnek szól. Nincs köntörfalazás, a kiábrándult emberi természet jelenik meg a képernyőn: gyilkosság, fosztogatás, kínzás, kannibalizmus és vér. Nem fogták vissza magukat a fejlesztők, néhol kifejezetten gyomorforgató és sokkoló képsorokon kell átküzdenünk magunkat, de ez is kizárólag az életszerű, feszes élmény érdekében történik.
A Remastered kiadás magában foglalja az alapjáték egyetlen megjelent egyjátékos kiegészítőjét, a Left Behind című előzményt, ahol Ellie fölött vehetjük át az irányítást, hogy megismerjünk egy sorsdöntő fejezetet a lány múltjából. Hangulatában bőven felér az alapjátékhoz, korrekt hosszúsága és a történet szempontjából fontos jelenetei miatt már önálló formában is megérte a pénzt, így, a csomag részeként azonban egyenesen vétek kihagyni.
A többjátékos módot elemezni nem egy hálás feladat, mivel egy ilyen kaliberű single-player élmény mellett eltörpül bármilyen online szegmens, ez az aktív játékosok számán is tetten érhető. Frakciókra tagozódva szállhatunk harcba csapatos küzdelmekben, ahol az ellenfél erőforrásait begyűjtve és számukat ritkítva is szerezhetünk pontokat. Érdekes a formula, és a fejlődési rendszer is, azonban a kevés helyszín és a hamar kifulladó játékmódok miatt az online részt nem igazán lehet kiemelkedőnek nevezni.
VERDIKT
Nehéz nem szuperlatívuszokban beszélni a The Last of Us-ról. Generációnként csak egyszer születik ilyen, minden szempontból kiemelkedő játék. Mi sem mutatja ezt jobban, mint a tény, hogy a 2013-as megjelenése ellenére mai napig hivatkozási alapnak számít a műfajban, de talán nem túlzás, hogy az egész videojátékos szakmán belül. Hihetetlen részletességgel kidolgozott világa, magával ragadó atmoszférája, érzelmekkel teli története és hibátlan színészi játéka olyan magasságokba emelik, ahová csak nagyon kevés cím tudott eljutni. Minden gamer számára kötelező, utánozhatatlan és lenyűgöző élmény.
Joel és Ellie kalandja 2020. június 19-én folytatódik, tesztünket már június 12-én olvashatjátok. A The Last of Us Part II kizárólag PlayStation 4 konzolon lesz elérhető.
Szólj hozzá!