Vakanda szemei – Kritika

A Fantasztikus 4-es: Első lépések és a készülő Bosszúállók: Ítéletnap vagy a Pókember: Egy új nap hajnala árnyékában érkezett a Disney+-ra egy új animációs antológiasorozat Vakanda szemei címen, amely a Fekete Párduc filmekhez ad új hátteret és Vakanda történelmébe is jobban bevezeti a nézőket. A sorozat viszont nem elsősorban a Fekete Párducokról, hanem azokról a vakandai titkos ügynökökről mesél el négy különálló történetet, akik külföldön tevékenykednek, hogy országuk és titkaik rejtve maradjanak. A sorozat, bár érdekes adalék a Marvel Moziverzumhoz, azon belül is a két Fekete Párduc mozikhoz, mégis a nézése közben nehezen sikerült rájönnünk, hogy mi is indokolta létrejöttét.

A sorozat létrejötte egyáltalán nem volt zökkenőmentes, pedig nagyon erős alapokra építkezett. Ryan Coogler nagyszerűt alkotott a 2018-as Fekete Párduc filmmel, amely egy igazi mérföldkő lett, nemcsak a szuperhősös filmek, hanem úgy általában az afro-amerikai mozik terén is. Ez lett az első olyan milliárd dollár bevételt termelő film, amelyet egy afro-amerikai rendező készített és amelynek főszereplői is szinte mind feketék voltak. A folytatása, a Fekete Párduc 2. ugyancsak szép eredményeket ért el, a tragikusan elhunyt Chadwick Boseman hiánya ellenére is. A Disney pedig úgy látta, érdemes még hosszú távon együtt Cooglerrel, így 2021-ben a Disney öt évre szóló szerződést kötött a rendezővel és a Proximity Media nevű produkciós cégével.

A cél természetesen az volt, hogy egy Vakanda világán alapuló új dráma sorozat készüljön el a streamingre. Akkoriban azt rebesgették, hogy ez a széria jobban elmélyülne olyan karakterek, mint M’Baku (Winston Duke), N’Jadaka/Killmonger (Michael B. Jordan) vagy a női harcosokból álló Dora Milaje hátterében. De arról is pletykáltak, hogy talán itt mutathatnák be jobban az MCU-ban Bashenga legendáját, aki az elsőként viselte a Fekete Párduc maszkját és címét. Coogler és felesége, Zinzi Coogler vezette Proximity Media körül elhúzódott a fejlesztés, 2023-ban már arról pletykáltak, hogy inkább egy animációs antológiasorozat lesz belőle a Marvel Mi lenne, ha…? vagy a Star Wars: Jedihistóriák mintájára. Az év végén be is jelentették ezt Vakanda szemei címmel, amelynek showrunnerre a Marvel Studios korábbi látványtervező művésze, Todd Harris lett, míg Coogler executive producerként tevékenykedett.

A széria négy rövid, 30 perces, egymástól térben és időben is jól elkülönülő részből áll. A filmekkel ellentétben itt nem a Fekete Párducok, hanem a vakandai kémhálózat, a Hatut Zaraze (vagy War Dogs) szervezetének alvó titkos ügynökeit követhetjük. A filmekben Nakia (Lupita Nyong’o) végzett ilyen tevékenységet hazájának. Vakanda több évezredes történelme során csak úgy tudott a világ szemei elől rejtve maradni és megőrizni titkát, ha ezek a bátor férfiak és nők életüket kockáztatva külföldön beépültek, hogy szabotáljanak, információt gyűjtsenek és az ellopott vibránium kincseket visszaszerezzék, mielőtt rossz kezekbe kerülnének.

A Vakanda szemeiben az utóbbin van a hangsúly, mind a négy részben ilyen ellopott vibránium ereklyéket kellett visszaszerezniük az ügynököknek. Éppen ezért, akik itt valami nagy Fekete Párducos sztorit vártak, azok némiképp csalódni fognak. A négy történet közül az első kettő az ókori Görögországban játszódik. A második rész konkrétan a trójai háborúnál, a legendás Akhilleusz mellett. Míg a harmadik rész az ókori Kínában, a negyedik pedig már a 19. században, az Etiópiában zajló gyarmati háborúk idején. A történetek más-más főszereplőket helyeznek a középpontba, akik közül voltak érdekesebbek, szerethetők és kevésbé izgalmasak is.

Ami szembetűnő volt, az a stílusváltás az animációban. Míg a Mi lenne, ha…? vagy A barátságos és közkedvelt Pókember szériák megmaradtak a hagyományos képregényes látványvilágnál, addig a sorozat egy sokkal rajzfilmesebb animációs megközelítést kapott. Szín és látványvilágban a régebbi Disney mesékre emlékeztetett, amely a görög részeknél volt szembetűnő, nem tudtam nem a Herkules mesére gondolni. A látvánnyal tehát nincs gond, ahogy a szinkronmunka is egész jó lett csupa új sztárral a háttérben.

A sorozat igazi hátránya viszont az, hogy nem igazán érződik, hogy erre szükség volt. Persze a Fekete Párduc és Vakanda rajongóinak ez maga a vágyálom és biztos kellemes perceket okoz, viszont akiket ilyen mélységben nem izgat ez a világ, azokat elfogja kerülni. A történet pedig alig, vagy szinte egyáltalán nem tesz hozzá érdemben a nagy MCU egészhez. A Mi lenne, ha…? esetében is érződött ez, hogy ezek csak ilyen érdekességek és mivel ott különböző, eltérő dimenziókat, alternatív valóságokat jártunk be, nem is volt baj, hogy nem kapcsolódnak a nagy MCU szent idővonalához. Ellenben a Marvel Television új animációs sorozatánál, bár nem mondják ki, de a végén egyértelmű utalásokat tesznek és mintegy egybe is kötik a 2018-as Fekete Párduc mozival. Mintegy azt felvezetve, megerősítve.

Szinte ordít erről a sorozatról, hogy eredetileg valami Mi lenne, ha…? epizódok lettek volna ezek, csak időközben önálló szériát faragtak belőle, miután nem sikerült a tervezett Fekete Párduc spin-off drámaszéria. A gond csak az, hogy ennél még a Mi lenne, ha…? részei is érdekesebb sztorikat hoztak T’Challa, Killmonger vagy a többi vakandai karakterével. Itt teljesen új, ismeretlen karaktereket kapunk, akik annyira nem erősek, nem eléggé megalapozottak, hogy elvigyék a hátukon a történetet. A végső mondanivaló a Fekete Párduc filmre pedig nem hatott új erővel, hiszen Coogler filmjéből világosan és egyértelműen kiderült, hogy Vakanda és főként T’Challa miért változtat a több ezeréves hagyományon és miért nyit a külvilág felé. Ezt itt újra elmondták, úgy előadva, mintha valami új megfejtés lett volna. Igazság szerint ez akkor működött volna igazán, ha legalább néhány karakter visszaköszönt volna a Fekete Párduc filmekből. De erre majd a közelgő Bosszúállók: Ítéletnap és a készülő Fekete Párduc 3-ban kerül sor.

VERDIKT

Érdekes próbálkozás lett a Vakanda szemei, hogy kibővítsék a Fekete Párduc világát az MCU-ban. Az antológiasorozat új szereplőkkel és új, eddig feltérképezetlen korokban mesélt el történeteket vakandai titkos ügynökökről. Elsőre érdekes és újszerű a megközelítés, de hamar érdektelenné válik, hiszen nem igazán ad hozzá a nagyobb MCU sztorivonalhoz. Az új animációs stílus jó döntés volt, az új karakterek már kevésbé. Nem kapunk valódi kapcsolódásokat a Fekete Párduc filmekhez, csak nagyon távoli utalásokat, így a végére nehezen magyarázható, hogy mi indokolta a sorozat létrejöttét. A keményvonalas Marvel és Fekete Párduc rajongóknak mindenképpen fontos darab, a többieknek már kevésbé, főként azok, akik a filmeket sem látták, nem kapnak semmi fogódzót. A Marvel Animation eddigi teljesítménye eléggé vegyes lett, a Mi lenne, ha…? és A barátságos és közkedvelt Pókember nem arattak osztatlan sikert, egyedül az X-Men ’97 sikerült jól, de az egy remek sorozat újraélesztése volt. Iparkodnia kell magát a Marvel Studiosnak, mert animációs fronton óriási lemaradásban vannak a Lucasfilm, a DC vagy a Sony féle Pókverzum animációkhoz képest.