Megnéztük mivel helyettesíthetjük a motorsport éhségünket ebben az ínséges időszakban.
Talán a világ legnagyobb közhelyével kezdek, amivel egy írást nyitni lehet (ám mégis igaz): a motorsport az életem komoly része, legalább annyira, mint a videojátékok. Csaknem harminc esztendeje követem a különféle kategóriákat, természetesen minden versenyt élőben, ahogy azt illik (a családban még az esküvőket is hóbortomhoz és az éppen aktuális versenynaptárhoz igazították). Élőben láttam Doohan karrier fordító bukását (hogy az ettől súlyosabb tragédiákat ne firtassuk), találkoztam a sportág legjelesebb újkori képviselőivel itthonról, ott voltam a helyszínen 2008-ban Laguna Secában ennél a csatánál, valamint előrángattam Garry McCoyt a dzsungelből, amikor azt hittem hogy egy egyszemélyes motorsport szakblogból meg lehet élni idehaza (nem lehet). Mindezeket nem kérkedésből írtam le, csak hogy tisztázzuk: amikor azt mondom, hogy szeretem a motorversenyeket, akkor az valóban azt jelenti, hogy kettőnknek bőven van közös múltja.
A fentiek fényében mindenki azt hiheti, hogy a hobbijaim szerencsés együttállása kapcsán minden motoros játékot ismerek és kisujjamban van mi változott tavaly óta a széria hivatalos játékában. Nos ez annyira nincs így, hogy több mint egy évtizede nem játszottam komolyabban egyik feldolgozással sem. Miért nem? A válasz egyszerű: nem volt igazán olyan jó egyik sem, hogy behúzott volna – a motoros játékokat borzasztóan nehéz átültetni videojátékra az autósokkal ellentétben.
A széria első implementációja rendkívül tetszett a Namco interpretációjában PS2-n, hiába volt arcade és kezdetleges, élmény volt vele játszani (2000-2006). A vele párhuzamosan futó THQ féle változat (2002-2007) már nem nagyon nyerte el a tetszésemet – csúnya is volt, emlékeim szerint borzalmas irányítással és nem kellő tisztelettel a sportág iránt. A Capcom próbálkozásai (2007-2011) egész egyszerűen kimaradtak, pedig az első kettőt pont az a Milestone hozta össze nekik, akik a mostani sorozatot tolják. Egyedül arra emlékszem, hogy valamelyik E3-n kipróbálhattam az éppen aktuális, még készülő változatot, s a gép mellé állított PR muksó meg is dicsért, hogy milyen ügyesen játszom – biztos volt aznap szerencséje néhány “műkedvelőhöz”. 2013-tól beton stabilan a már említett olasz cég szállítja évente a MotoGP játékokat, de én ez idő alatt mindvégig távol maradtam az egyes részektől (talán csak demót próbáltam). Csúnyát mondani nem akarok, de ha a miértre kell válaszolnom, akkor nekem sajnos a Milestone neve akkor jelentett utoljára minőséget, amikor a kilencvenes években megcsinálták a Screamer játékokat.
Nem a legjobb előjelek igaz? Mégis minden előítéletet félretéve és objektivitást előszedve őszinte lelkesedéssel ugrottam rá az általunk kapott tesztpéldányra a MotoGP 20-ból. Valószínűleg közrejátszott a koronavírus miatti furcsa, csonka esztendő és a kiéhezettség is, hiszen a motorsportok is szünetelnek világszerte, ahogy majdnem minden más is. Kétharmad futam – ennyi jutott mindössze a MotoGP kedvelőinek, hiszen csak a két kisebb kategória látogatott el Katarba. Pontosabban ők már ott voltak a szezon előtti tesztek miatt, míg a királykategória nem jutott már be az országba a lezárások miatt. Azóta sorra maradnak/halasztódnak el a versenyek, pedig már öt versenyhétvégén túl kéne lennünk, tulajdonképp a szezon negyedénél járnánk. Ehelyett jelen állás szerint talán augusztustól láthatunk újra akciót a valódi versenypályákon is, hacsak el nem úszik az egész esztendő megmérettetések nélkül.
A játék természetesen nem akarja tökéletesen emulálni a 2020-as évet, így a tervezett versenynaptárnak megfelelően benne van az összes helyszín. Többek közt a Kymi Ring is, a frissen felépített versenypálya, amely Finnországot 28 év után helyezte volna vissza a MotoGP térképére, de erre úgy néz ki egy újabb esztendőt várniuk kell a rajongóknak. Nem úgy a videojáték kedvelőknek, hiszen mi már most kipróbálhatjuk a pályát, amire eddig csak egy maroknyi versenyzőnek volt lehetősége. A hivatalos licensz végett mindhárom kategória képviselteti magát, vagyis megtalálható a Moto2 és a Moto3 mezőnye is. A tavaly indult elektromos széria, a MotoE és a feltörekvő ifjúság részére hosszú évek óta megrendezett Red Bull Rookies egy-egy későbbi update során integrálódik.
Van azonban egy negyedik és ötödik joker kategória is, ezek pedig a kétütemű és négyütemű éra legendáinak osztályai. Mindkét korszak legnagyobbjaiból áll össze ez a két csoport, de így is vannak ismétlődések, például Rossi mindkettőben többször is benne van. Cserébe láthatunk olyat, hogy Tohru Ukawa versenybe száll Jorge Lorenzoval. A legendáknak külön versenymód is dukál, ez pedig a Historical Mode, ahol három különféle nehézségű challenge-et kapunk, amelyeken dobogós helyet szerezve játékbeli valutát (gyémántokat) nyerhetünk. Ezekből tudunk a mezőny addigi versenyzőit és gépeit feloldani, hogy aztán már bármikor használhassuk őket.
Az alap kategóriákat viszont szabadon használhatjuk, bármelyik versenyzővel indulhatunk a versenyeken, aki szerződve van az idei esztendőre. A szokásoknak megfelelően mehetünk sima időmérő futamokat, külön kiválasztott versenyhétvégét, vagy akár teljes szezont is. Teljesen ránk van bízva, hogy a szabadedzéseket is letudjuk-e, akarunk-e kvalifikálni, vagy egyből a versenybe ugrunk fejest.
Egy fokkal izgalmasabb, hogy saját karriert is indíthatunk. Mindehhez egy elég részletes customization menü tartozik, ahol nulláról “felépíthetünk” egy versenyzőt, kezdve a kinézetétől, a sisakon át a bőrruhán található felvarrókig és a motoron lévő matricákig mindent megtervezhetünk. Aztán managert kell választanunk, ahol az anyagiakon túl a különböző területeken lévő tapasztalat dönthet. Végül a szerződések közt válogatva indulhat a munka – fiktív, vagy a mezőny létező, de legkisebb csapatai kínálnak lehetőséget, mindannyiuk különböző célokat várnak el tőlünk. Szezon előtt és közben fejleszthetjük és tesztelhetjük a motorokat, s ha jól végezzük a melót megkeresést kaphatunk a nagyobb csapatoktól. Egy igen komoly menedzser rész lett elbújtatva ebben a módban, ami megmondom őszintén annyira mély, hogy csak a technikai oldal iránt komolyabban érdeklődőket fogja lekötni, szóval nem is tudom, hogy volt-e értelme ilyenformán beépíteni a játékba, mindenesetre akinek ez a szíve vágya, az elmerülhet benne (szó szerint).
A kötelezőket letudva megállapíthatjuk, hogy menedzser részt kivéve igazán különleges dolgot nem találunk. Van azonban két ismérv, amelyeket viszont szándékosan hagytam a végére. Hiszen mi érdekli a leendő játékost legjobban? Hogy néz ki és mennyire élvezetes a játék. Kezdjük is a grafikával, hiszen itt több dologról is kell beszélni. A motorok nagyon szépen ki vannak dolgozva, látszik hogy ezzel töltötte a legtöbb időt a Milestone, elvégre az övék a főszerep. Minden matrica és idom a helyén van, és ezt nemcsak a pályán, hanem márkánként egy külön showroomban is megcsodálhatjuk. A pályák jól kidolgozottak, aki ismeri a vonalvezetéseket, az nem fog csalódni, még az egyes helyszínek ikonikus épületei is helyet kaptak. A környezetre viszont már nem fordítottak akkora energiát a grafikusok. Mondhatni nagyon steril és elnagyolt minden pálya környéke és a nézők sem segítenek a körülbelül papírmasé állapotukkal. Egyértelmű csalódás tehát az aszfaltcsík melletti rész, még ha nem is azt nézi az ember leginkább verseny közben, vagy csak félszemmel.
Az igazi pofon azonban az, ami a futamok előtt és után van. A rivális szériákhoz (F1) hasonlóan megpróbálta a Milestone a hangulatot azzal fokozni, hogy képeket mutatnak a rajtrácsról és beérkezés után a paddockból és a dobogókról – nem kellett volna. A királykategória kiváltsága ez, a Moto2 és Moto3, de még a legendák sem lettek kidolgozva ezeknek a részeknek a kedvéért (utóbbiaknál szigorúan bukósisakos jeleneteket láthatunk és csak futam előtt). A MotoGP-ben viszont minden versenyző ki van dolgozva (sőt idén először a csapatok vezetői, kulcsfigurái is), vagyis nem, hiszen hihetetlenül gyengén kivitelezett karakter modelleket láthatunk. Nagyjából mindenki felismerhető, de én a szereplők helyében erősen asztalra csapnék. Nekem, aki sisakban, csak a szemeket látva, vagy távolról bőrruhában pusztán az alkatról is felismerem a versenyzőket ennyi év távlatából fájdalmas volt látni azokat a főtt makkot ebédelt borzadványokat, akik itt szerepeltetve vannak. Pláne hogy ugye tudjuk mondjuk egy Uncharted kapcsán, hogy milyen élethű szinten ki lehet dolgozni egy figurát, még akkor is, ha itt csak epizód szerepük volna.
A játszhatóságról viszont jobbakat tudok mondani. Nem indult ugyan felhőtlenül a viszony, ugyanis véleményem szerint nehéz a játék, de kellő gyakorlással el lehet jutni a megfelelő szintre. Az egyes márkák vezethetősége közt tetten érhető a különbség, másképp kell őket vezetni és ez érezhető. Több szinten beállíthatjuk, hogy mennyi segítséget szeretnénk és a mesterséges intelligencia is skálázható. Utóbbit azért nem annyira ajnároznám, mert ugyan a készítők roppant büszkék a tavaly behozott A.N.N.A. nevű rendszerükre, de bizony hagy némi kivetnivalót a dolog. A nehézség ugyanis ott dől el kb. hogy hol kezd fékezni az AI. Ha nagyon levesszük, akkor a kanyar előtt hihetetlen sebességkülönbséggel fogunk mellettük elsuhanni, viszont az egyenesekben meg akár le is hagyhatnak, mert ott továbbra sem lesznek lassúak. Talán ennek kapcsán a mezőny sem szakad szét, ami azért tudjuk hogy nem a MotoGP sajátja, legalábbis nem a nagykategóriáé. A bukások realisztikusak (sajnos eleinte sokban lesz részünk), az időjárási körülmények pedig elég jól vannak kivitelezve (eső mellett a katari megmérettetés természetesen éjszakai).
Persze multiplayer is van, itt ugyanazokból a kategóriákból válogathatunk, mint egyébként. A MotoGP virtuális versenyei is ezzel a játékkal vannak megoldva, és PS4-en játszanak a versenyzők. Mivel a legtöbbjük nem gyakorlott játékos, de azért a valódi témához meg azért konyítanak, az eredményeket látva kicsit álomvilágba ringathatjuk magunkat, hogy valósághű valamelyest a dolog, hiszen hasonló eredmények alakulnak ki ezeken a futamokon, mint a valóságban. Azonban ők is elmondták, hogy a legtöbb gondot az jelenti, amikor előzésre kerül a sor, mert amíg a való életben pontosan fel tudják mérni meddig mehetnek el, itt ez annyira nem jön át, ezt jelölték meg nehéz pontnak.
VERDIKT
Abszolút felemás érzésekkel tettem le a kontrollert, hiszen látható hogy a játék egy része nagyon kidolgozott, a másik fele viszont inkább összecsapott hatást kelt. Természetesen a sportág kedvelői már csak elfogultságuk miatt is ki fogják (vagy ki akarják) valószínűleg próbálni a stuffot, de sajnos nekik sem tudom teljes mellszélességgel ajánlani a játékot. Igazából ha az ember bizonyos igényeit leadja, hajlandó alkalmazkodni és sokat gyakorolni, esetleg érdekli a sportág menedzsment háttere, akkor jó választás lehet a MotoGP 20. De ha őszintének kell lenni, én magam sem tudom mikor fogom megint elővenni a teszt után, nem biztos hogy gyakori vendég lesz a konzol winchesterén.
Szólj hozzá!