Vissza a vadonba, avagy régi történet új külső.
Vannak történetek, amit érdemes újra és újra elmesélni, talán ezek közé tartozik Jack London klasszikusa A vadon szava. Az a kérdés mennyire aktuális, és mennyire bírja megfogni a mai nézőket.
A Chris Sandres által rendezett adaptáció a fiatal közönségre céloz, s őket valóban meg is tudja fogni a film.
A történet ismert: Buck egy vastag bundájú gyönyörű kutya, aki Kaliforniában él, de elrabolják szánhúzónak Alaszkába az aranyláz idején és meg kell tanulnia túlélni a kegyetlen körülmények között. A mozi jól sűríti a cselekményt, végig izgalmas és feszes a sztori, nem enged unatkozni a film.
Azért sem enged unatkozni a film, mert nagyon látványos, gyönyörű tájakon játszódik, bár sajnálatos, hogy végig CGI. Szerencsére kevés esetben tűnik fel, teljesen meglátszik mind a 100 millió dollár, amit erre a filmre költöttek. Fura módon néha a főszereplő kutyán látszik, hogy animálva van, bár ahhoz képest, hogy végig animált Buck, elismerésre méltó. Buckot amúgy sikerült érdekes főszereplővé írni, bár sokszor emberként reagál szituációkra, ami kicsit szürreálissá teszi az egész filmet, de végül is ez egy mese, mesében pedig ilyet szabad. A főszereplő kutyus kiélezett szituációkban szuperkutyává változik. Ha ezeket az apróságokat el tudjuk engedni, jól tudunk szórakozni. A többi állati szereplőt nem ruházták fel emberi tulajdonságokkal, ők kevés kivétellel reálisan reagálnak.
És hogy rátérjünk az emberi szereplőkre, mindenki a kötelezőt hozza. Nagyon sok színész nem kap elegendő időt a vásznon, Omar Sy nagyon szimpatikus és szerethető a szentimentális, jófej francia postás szerepében. Dan Stevens korrektül hozza a sablon genyát, de kb. nulla energia befektetéssel. Harrison Ford az a nagypapa, aki mindenkit szeretne, bár neki is megvannak a démonjai, de még alkoholistán és depressziósan is egy végtelenül kedves embert alakít. És ami amúgy megsüvegelendő, hogy 77 évesen is kigyúrta magát a filmhez.
A filmmel körülbelül az az egyetlen probléma, ami sajnos egy elég nagy baj: hogy nem hagy mély nyomot. Hogy ez az alaptörténet hibája vagy sem az jó kérdés, de igazán aktuálissá, maivá nem sikerült tenni. Ami lehet nem is baj, már az is szép, hogy technikailag sikerült korszerűvé varázsolni. Így új közönség ismerheti meg a régi történetet.
VERDIKT
Nagyon szép történet, kedves és aranyos, de nem tudom a gyereken túl kiket tud elérni ez a film. Tök jó feldolgozás, meg arra jó, hogy megismerjük a klasszikus történetet, ám újdonságokat ne várjunk a filmtől, elég feledhető, de korrekt. Középszerű, a téteket elég kevés alkalommal érezzük, másfél óra könnyed kikapcsolódás. Kutyabarátoknak és gyermekes családoknak tökéletes szórakozás.
[penci_review id=”45810″]
Szólj hozzá!