KRITIKA: Halálod appja

A VHS korszak, telefonhívások és videók után most itt az alkalmazás, ami ölni képes.

Futótűzként terjed el egy mobil alkalmazás, ami képes megmondani, hogy hány napod, órád, perced és másodperced van, míg utolér a halálod. Kezdetben jó poénnak indul, egyre többen töltik le az alkalmazást, így a helyi kisváros kórház nővéréhez, Quinn-hez (Elizabeth Lail) is eljut a hír, miután az egyik beteg beszámol neki az appról, ami elmondása szerint végzett barátnőjével. Bár Quinn nem hisz a természetfelettiekben, de családi tragédia után úgy dönt, hogy miért ne próbálná ki: mennyi ideje maradt. Az applikáció telepítése után viszont nem várt eredményt tapasztal, kiderül, hogy néhány napja maradt. Kezdetben jó tréfának indult app úgy tűnik, hogy nem viccel, főhősünkkel egyre furcsább dolgok történnek…

Nem először, és várhatóan nem utoljára dolgozzák fel a témát, amikor egy tárgy ölni képes. 1998-ban a japán Ringu már bebizonyította, hogy egy videó megnézésének milyen következményei lehetnek, amit később 2002-ben az amerikai piac igényei szerint A kör néven adaptálták. A Naomi Watts főszereplésével készült film többé-kevésbé sikeres volt, még ha teljesen nem is nyűgözte le a kritikusok nagyjait, a közönség szerette, s csaknem 250 millió dollárt kasszírozott össze a világ mozikasszáiból. Sőt, meglepő módon Japánban még az eredeti filmnél is nagyobb népszerűségnek örvendett. Azóta jó néhány folytatással bővült még a franchise, pár éve egy reboottal is próbálkoztak a készítők, idén pedig valójában A kör egyik klónjáról szólnak a moziplakátok, hiszen Justin Dec a klasszikust szerette volna másolni.

Már a Halálod appja magyar címet kapott Countdown előzetesei sem voltak meggyőzőek, azok után túl sok jóra nem számítottunk, de egy halvány remény ott lebegett a szemünk előtt. A filmre inkább a szórakoztató vígjáték szinonimáit lehet aggatni, mintsem a horrorét. Sajnos azonban az elsőfilmes rendezőnek számító Justin Dec – aki egyben a forgatókönyvért is felelt – véresen komolyan vette a feladatot, hiszen már az első néhány percben a zsáner alapvető sablonjaival igyekszik a frászt hozni a nézőre, és ebből nem vesz vissza később sem, a létező összes klisét bedobja: a jumpscare kategória minden formációját megkapjuk, a gonosz elől ágy alatt elbújni, a sötétben világító démon szem, ahogy a wc-ben ránk ront a kísértet, és még sorolhatnánk a közhelyes dolgokat. Alig emlékszünk olyan jelenetre, mikor pulzusunk felszökött volna, mert ahelyett, hogy fokozatosan emelnék a téteket, a történetben elmélyülve oldják a feszültséget, és a horrorfaktorokat fokozatosan váltják fel a poénok. Lányos zavarában a rendező nem tudta eldönteni, hogy horrorfilmet vagy vígjátékot szeretett volna készíteni, mert feszültségből kevés van, poénból pedig sok, hogy megállja helyét a zsáner. Abban egyetérthetünk, hogy egy horrorfilmben nincs helye poénnak, nem azért ülünk be, hogy jót nevessünk a karaktereken, hanem hogy úrrá legyünk rajtunk a félelem és ijesztő jelenetek közepette körömrágással és karfa markolással vezessük le a stresszt. Ehhez képest kapunk két szórakoztató egyéniséget, egy telefonárus hekkert Derek (John Segura) személyében, valamint egy papot (P.J. Byrne), akik ontják magukból a tréfát. Mennyire lehet hiteles egy horrorfilm, ha ilyen szereplőkkel van tele? Semennyire, egyszerűen viccet csinált önmagából a Halálod appja.

Rendezői oldalról megközelítve a törekvést láttuk arra, hogy szerették volna elmélyíteni a történetet, hiszen Quinn nem pusztán feltelepítette a halálos appot, főhősünknek még családi drámával is meg kell küzdenie. Azonban a témát csak felületesen boncolgatják, gyakorlatilag a személyes dolgokat hozzák párhuzamba az applikáció visszaszámlálójával, és még a 2017-es Weinstein botrányra is kapunk utalást. Ha valódi okra szeretnénk választ kapni, hogy miért készült el ez a film, akkor talán abban kaphatunk választ, hogy a film megtanít egy fontos dologra: ne telepítsünk mindenféle alkalmazást telefonunkra, mert abból csak bajunk származhat.

VERDIKT

A Halálod appja az egyik legostobább film, amit valaha moziban bemutattak. Az alap ötlet sem volt combos, már ott elvesztettük a belevetett bizalmunkat, hogy egy applikációba bújt démon tizedeli a felhasználókat, de ezek felett még szemet is hunytunk volna, de azzal nem tudunk mit kezdeni, hogy a történet buta. A zsánerhez nem túl félelmetes, a sztori előre kiszámítható, a karakterek felszínesek, egyszóval nincs miért aggódnunk a szereplőkért.