Nem az oroszlántól kell félni, hogy megöl minket, hanem az unalomtól. Avagy egy fehér Afrika. Kritikánk a Mia és a fehér oroszlánról.
Elég vegyes érzelmeim vannak ezzel a filmmel kapcsolatban. Mert pozitív üzenetet akar átadni, de sajnos annyi sebből vérzik formailag és még tartalmilag is. A történet szerint az Owen család visszaköltözik Londonból Dél-Afrikába, az oroszlán farmjukra. A gyerekek nehezen illeszkednek be, főleg Mia szenvedi meg. Aztán elkezd megbarátkozni az újonnan született hófehér oroszlánkölyökkel, aki történetesen a helyi törzs legendája szerint a világ megváltója lesz. Igen, ez tényleg a sztori.
A film nagyon lassan indul be. Mármint, konkrétan a film kétharmadáig nem történik meg az igazi konfliktus. Addig a Mia és Charlie összehangolódását kellene figyelnünk (Charlie az oroszlán, akit egy Thor nevű oroszlán alakít. Milyen menő neve van!), de nincs az egésznek tétje, és amikor meg azt kellene figyelnünk, hogy a szülők és a lányuk kapcsolata hogy romlik meg, annak hatására, hogy bemerészkedik a ketrecbe a tiltás ellenére. De ezzel mégse tudunk együtt érezni, hisz aki értelmes az a szülőkkel érez együtt, mert az oroszlán mégis csak egy vadállat.
Az egész filmen végigfut a naivitás. A film eleje nagyon sokat merít a gyarmati romantikából, nosztalgiából. Azok a részek rendesen szekunder szégyent váltottak ki belőlem, amikor a fehér családfő elmondta, hogy ez a föld hozzájuk tartozik, tartozott és ez így is fog maradni. A feketék csak alárendelt szerepekben tűnnek fel, egészen az utolsó jelenetig. A Rolex termékmegjelenítése viszont hihetetlen feltűnő és kínos. Kábé csak Charlie cuki mancsain nem fityeg rollie-rollie.
Ami szintén a bántó naivitás, (kis spoiler következik) hogy a konzerv vadászatok ellen szólal fel a film, ami azt jelenti, hogy a benyugtatózott állatokat pénzért kőgazdag turisták kilőhetik. És félreértés ne essék, egyáltalán nem értem meg azt, hogy valaki élvezetből kiolt egy életet, undorító barbár szokásnak tartom. Ellenben a filmben is utalnak rá, hogy az ilyen konzervvadászatok tartják el azokat a farmokat és rezervátumokat, akik valóban tőrödnek az állatvilággal. Mert ha nem pénzért lövik le őket, akkor az orvvadászok megteszik ingyen. És ennek a mocskos alkunak kettősségét sajnos nem emeli be a filmbe. Kihagyott ziccer.
Az utolsó harmad már jobb, és megtörténik az a ritka dolog, hogy a fehérek visszaadnak valamit a feketéknek, ami az övék volt. Ebbe azért nem jeleskednek az európaiak a volt gyarmataikkal szemben. A befejezés megható tud lenni, de előtte van egy óra hamisság, naivitás és hiteltelenség, meg ami a legrosszabb az az unalom.
VÉGSZÓ
Hiába nagyon cukik az oroszlánok és árad az utazási iroda reklám feeling minden felvett képből, ez nem elég egy filmre, ha ennyire hamis az egész. Az utolsó harmadon kívül kábé értelmezhetetlen a film. Családi filmnek elmegy, ha az ember semmit nem gondol bele.
Szólj hozzá!