Ahogy a második részek általában ez is nagyobb, ez is sötétebb az első résznél. Vajon minőségben megugorja az első rész színvonalát?
Egy vallomással tartozom mindenkinek: nem vagyok „Potterhead”, sőt, az első két könyvet olvastam eddig (+ a Legendás állatok és megfigyelésüket) ezeket is lassan 10 éve. Az első négy részt imádom, ezerszer láttam és újra tudom nézni, az utána következő részekre alig emlékszem, és bele is zavarodok az eseményekbe, így nem csoda, hogy az első Legendás állatokat nem is vártam, s csak a második rész előtt pár nappal pótoltam. Abszolút tetszett az is, teljes pozitív csalódás volt, ami bajom volt a filmmel az magával a „Varázsló Világgal” volt. Vajon mi a helyzet Grindelwald bűntetteivel?
Az igazat megvallva, teljesen elvarázsolt. Már ahogy kiléptem a moziból azon gondolkoztam, mikor fogom tudni elolvasni a Harry Potter könyveket. Hazafelé a buszon, néztem utána az utalásoknak, amik a varázsvilág karaktereire vonatkoznak. Úgy éreztem magam, mint az első részben Kowalsky (Dan Fogler), örültem hogy ha egy picit is, de bepillanthattam ebbe a világba. S nekem, aki nem nagy rajongó, is igazán jól esett visszatérni a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskola falai közé.
Ebben nagy szerepe van az előző részért Oscar-díjat nyert látványtervezőnek, Colleen Atwoodnak, aki remekül ért ahhoz, hogy gyönyörű, de teljesen hiteles, hordható ruhákat tervezzen, s a hordott öltözet igen sokat elárul a viselőjéről. A látvány elképesztő a szökés jelenettől az ember álla leesik, illetve nagyon jól megragadták a korabeli Párizs, mind külső mind belső tereit. A különböző mitológiákból összefogdosott teremtmények pedig ismét nagyszerűek, imádni valók és egyediek. David Yates rendező pedig hozza a minden stílust és egyben hibát nélkülöző iparos munkát, amire álmában is képes lenne. De ezzel nincs semmi baj, viszonylag kevés embert érdekelne egy dogma Harry Potter film (engem biztosan).
Ami Rowling forgatókönyvét illeti, ami tetszetős benne, hogy a főszereplőnk rengetegszer a problémákat állatok segítségével oldja meg, ami alapdolognak tűnik, hogy egy író nem kényszerít karakteridegen cselekedeteket a szereplőire, de az elmúlt években nem egy blockbusterben láttunk hasonlót. A karaktereket és a motivációkat jól vezeti, bár még mindig többször beszélteti, mesélteti a szereplőit mint kellene, de ezt talán regényíróként nem fogja soha levetkőzni.
Beszéljünk a színészgárdáról: Eddie Redmayne nagyszerűen hozza a szerethető különcöt, akinek óriási áldozatot kell hoznia, hogy szeretett állatai, helyett az emberek társaságát válassza és hogy beavatkozzon egy olyan világba, amit nem teljesen ért. Nincs förtelmes alakítás, de akiket ki kell emelni: Alison Sudol (Queenie Goldstein szerepében) jól hozza a zavarodott, ugyanakkor szerelmes nőt, aki tényleg csak tiszta jó szándékból sodródik a veszélyes és sötét útra. Ezra Miller rengeteg őserőt nyom el magában, s nagyon ért ahhoz, hogy mikor nyisson egy kicsit a szelepen. Claudia Kim Nagini karakterét sokan vádolták rasszizmussal, de pont Rowlingot megvádolni ezzel? 1997 óta nem csinál mást sem, csak nyilvánosan kiáll minden elnyomott és kirekesztett mellett. Mindegy is, Kim abban a kevés jelenetben, amiben benne van nagyszerű, olyan kisugárzása van, amit nem lehet tanítani. Viszont ha van unalmas karakter, az Theseus Salmander, aki olyan, mint akit skatulyából húztak ki, valószínűleg és remélhetőleg a folytatásra növeszt magára karaktert is. Jude Law fiatalabb Dumbledoreja olyan tanár, akire mindig vágytunk, lehengerlő stílus, elegancia és empátia, de mégis vannak olyan jelenetek, amiben a nagy mágus sötét felére helyeződik a hangsúly. Pár apró jelenet csupán, de nagyon érzékletesen van ábrázolva egy olyan férfi drámája, aki egy rossz embernek adta oda a szívét s ez mai napig kísérti őt.
Akiről végül, de nem utolsó sorban szót kell ejtenem az Johnny Depp. Ez lehet az ő visszatérő jegye a hollywoodi A-listára. Túlélte a botrányait, és most végre nem egy „Johnny Depp hülye kalapban”, hanem egy idő után nemcsak a smink miatt, de Grindelwaldot látjuk. Nyilván ez a főgonosz szerep is közhelyekből épül fel (testi rendellenesség, extravagáns külső, szociopata vonások), de talán ez a toposz használat elengedhetetlen egy mai közönségsiker gonoszhoz – kivétel erősíti a szabályt! Nekem is hihetőbbek lennének a céljai és sikerei, ha egy Colin Farell játszaná, de az talán jobban megrémisztené az embereket, ha egy testi hiba nélküli, átlagosnál jobban kinéző, de mégis hétköznapi külsővel rendelkező csávó vallana ilyen szélsőséges nézeteket. (Hogy is van ez kedves J.K. Rowling? Csak a „korcsok” lesznek fanatikus őrültek?)
Most egy kicsit a negatívumokról: tényleg sok a melodráma, az amikor elbeszélik a sötét múltat az picit erőltetett, ahogy a filmvégi csavart (fogalmazzunk úgy, kánon bővítést) nem minden hardcore rajongó fogja elfogadni. Kowalskyra sajnos kevesebb szükség lenne, mint a vásznon töltött ideje. S igen, van az embernek olyan érzése, hogy csak egy átvezető, töltelék filmet látott, de a mai filmgyártás már teljesen ráállt erre az epizodikus felépítésre franchise filmeknél, engem ez itt különösen nem zavart, meg amúgy is… lassan hozzászokok.
Sosem szerettem, így itt se azt amikor a mágiát fantáziátlanul használják. Ez már nem az első film ami ebben a világban játszódik és a varázspálcát, mint egy pisztolyt használják a küzdelmek nagy részében. Ha ilyen végtelen hatalom van valakinek a birtokában, kreativitást miért nem visz a küzdelmekbe? (lsd.: A zöld lámpás) Az meg a másik, hogy ebben a világban semmi áldozatot nem kell hozni egy bűbájhoz. Ha csak szavakkal hoznak létre valamit, hogy erősebb az egyik varázsló a másiknál? Ugyanazok a szavakat mondja az egyik, mint a másik. Szívesen fogadok minden korrepetálást a kommentek közt!
[penci_related_posts title=”Kritikák” background=”” border=”” thumbright=”yes” number=”4″ style=”grid” align=”none” displayby=”cat” orderby=”random”]
Ami viszont a következő filmekre lehet probléma, az a valós történelem ilyen szintű bevonása a film sorozatba. Nagyon szeretném, ha elkerülné azt a franchise, hogy akarva-akaratlan valós történelmi szereplőkről vegye le a bűneik súlyát. Több fikciós filmuniverzum foglalkozik ezzel a valós történelmi tragédiával (Marvel Moziverzum, X-men, Hellboy), de mindegyik a kisemberek szintjén, sosem az igazán nagy döntéshozók szerepét elvitatva. Kíváncsi leszek, mit hoznak ki belőle. SPOILER: Egyre inkább egyértelmű, hogy ennek a franchisenak a Skywalkerei a Dumbledorok.
VÉGSZÓ
A rajongóknak kötelező, s emellett remek szórakozás, aki hasonlóan a szerzőhöz nem rajongó, az is feltétlen adjon neki egy próbát. Aranyvérűeknek, sárvérűeknek és mugliknak egyaránt ajánlott.
Szólj hozzá!