Elkészült a tökéletes romantikus komédia prototípusa. Irány megnézni.
Nagyon ritka hogy ne legyen legalább egy-két apróság amit ne hiányolnék vagy változtatnék meg egy film kapcsán, (még a legjobban tetsző alkotások esetén sem) viszont a Rögtönzött szerelem kapcsán legnagyobb meglepetésemre nem tudnék egyetlen ilyen zavaró tényezőt sem felhozni, az egész film nagyon rendben van. Összességében azt kell hogy mondjam, sikerült az idei év egyik legjobb filmjét megnéznem, ami egy romantikus komédia esetében egyenesen hihetetlenül hangzik. Pedig igaz.
A film megtörtént eseményen alapszik, mégpedig Kumal Nanjiani pakisztáni-amerikai humorista és színész saját szerelmének történetét meséli el, az amerikai stand up humor rövid, de hathatós segítségével. A forgatókönyvet maga a főszereplő írta feleségével, viszont egyedül ő játssza el saját magát a filmben. A történetben Kumal megismerkedik egy végzős fehér lánnyal, akibe szerelmes lesz, mindeközben az édesanyja mindent megtesz, hogy összehozza a fiát egy “rendes” pakisztáni lánnyal, ahogy ez az ő kultúrájukban illik. És illik alatt a muszáj szót értjük (“Tudod hogy hívják a mi kultúránkban az elrendezett házasságot? Házasságnak.”) A lányt azonban egy ismeretlen betegség támadja meg és kómába esik, a főhősünk így kénytelen a lány elsőre elzárkózó családjával együtt szorítani a gyógyulásáért, egy ilyen cél pedig nem kis humorral megspékelve összekovácsolja az egyébként teljesen más közegből érkező embereket.
Természetesen azt nem tudni, hogy a film hány százalékban használ valós elemeket és milyen arányban lett kiszínezve a történet, de az biztos, hogy nagyon bátran mutat meg igazán kellemetlen pillanatokat is a főszereplő életéből. Nem titkolja el például a megismerkedésük egyéjszakásnak induló mivoltát sem, végig őszintének és hihetőnek hat. A történet alapvetően nem bonyolult, itt nem kell hatalmas csavarokat várnunk, viszont az egész nagyon-nagyon életszagú, ami ebben műfajban a legtöbb amit elvárhatunk. A párbeszédek végig rendben vannak, nem érezni, hogy lekiabálnának a vászonról, könnyű elképzelni, hogy a valóságban is így zajlottak, amiért nagyon nagy dicséret illeti az írókat. Számomra a film legnagyobb erőssége ezek mellett az, hogy úgy nézzük végig tulajdonképpen az egész filmet, hogy igazán könnyű az adott pillanatba beleélnünk, beleképzelnünk magunkat. Hiába teljesen más például az amerikai egészségügyi rendszer működése a mienknél, néhány kórházi jelenet úgy meg tudja ütni az embert, hogy el is felejt minden mást.
Az ismerkedős, romantikus részek jól sikerültek, a kórházi jelenetek nagyon erősek ehhez pedig kíséretként, néha kifejezetten kontrasztként társul a stand up humor és annak színfalak mögötti világa, ami szintén nagyon szerethető. A filmnek humoros és érdekes pontjai még a Pakisztánról és a pakisztáni kultúráról, a nagyon nagy befolyással rendelkező családról, az elrendezett házasságról, a gyökerek minden áron való megtartásáról és a vallásról szóló részek. Természetesen nem ezek adják a film legfontosabb részeit, de az egyik legnagyobb humorforrást biztosítják és színessé teszik a történetet.
VÉGSZÓ
Végezetül tehát, nem véletlen tartják Amerikában az évtized romantikus vígjátékának a Rögtönzött szerelmet, én is csak ajánlani tudom. A Sundance filmfesztiválon debütált alkotás mindenképpen az év egyik legnagyobb meglepetése, a főszereplő és a tévésztár Ray Romano, valamint az Oscar-díjas Holly Hunter alakítása Oscar jelölést minimum, a film és a forgatókönyv pedig akár díjat is érdemelhet az Akadémiánál.
Szólj hozzá!