Május 1-jén három évad után véget ért A klónok háborúja kvázi folytatásaként indult Star Wars animációs sorozat, a Rossz Osztag. A széria rendkívül érdekes témákat boncolgatott a messzi-messzi galaxis világából, sok esetben mégis úgy érződik, csak a felszínt kapargatjuk, az igazán érdekes dolgokban pedig nem igazán mélyedünk el.
A sorozat középpontjában a 99-es klón alakulat áll, akik először A klónok háborúja hetedik évadában mutatkoztak be. A 99-es, avagy becenevén a Rossz Osztag egy olyan különleges egység, mely genetikai mutációkkal rendelkező klónokból áll, akik ezáltal mind rendelkeznek valamilyen képességgel, ami megkülönbözteti őket az egyszerű klónkatonáktól. Hunter kifinomult érzékeléssel, Wrecker emberfeletti erővel, Tech kiemelkedő intelligenciával, Crosshair pedig elképesztő lövész képeségekkel rendelkezik. Hozzájuk csatlakozik a szeparatisták fogságából szabaduló Echo, akinek az agyát számítógéppé alakították, valamint Omega, egy öregedésgyorsítás nélküli, nőnemű klón, aki sokkal fontosabb, mint elsőre gondolnánk róla.
A történet a 66-os parancs kiadásakor veszi fel a fonalat, a három szezon alatt pedig fokozatosan végigkövethetjük azt, ahogyan a Köztársaság intézményrendszere lassan átalakul a Galaktikus Birodalommá, a klónokat pedig fokozatosan leváltják az olcsóbb, besorozott katonák. A csapatnak ebben a közegben, egy rendkívül gyorsan változó galaxisban kell helytállnia, miközben igyekeznek vigyázni a náluk korban idősebb, biológiailag viszont csak gyermek Omegára, aki genetikai sajátosságai és ebből származó funkciója miatt folyamatosan célkeresztbe kerül. Omega és a Birodalom hozzá kapcsolódó tevékenysége remek kapocs A Mandalóri történetéhez, de még a folytatásfilmekhez is, így a Kánon szempontjából meglehetősen fontos alkotásról beszélhetünk.
A széria rendkívül érdekes elemeket hoz be, melyeket korábban csak kevéssé, a Kánonban pedig nagyjából még soha nem láttunk kibontva. Milyen politikai következményekkel járt a galaxisban a Birodalom megszületése? Mivel járt ez együtt a gyakorlatban? Mi történt a szeparatista világokkal? Hogyan élték meg a klónok a 66-os parancsot, miután elmúlt a fejükben lévő chipek hatása, és mi történt velük ezután? A sorozat mindezen kérdésekre megpróbál választ adni, viszont sajnos a legtöbb esetben nem tud elmélyedni ezekben, sok témát csak feldob, majd utána egyáltalán nem csapja le.
Az egész történet egyik legnagyobb erőssége az éra, amiben játszódik, mert eddig nagyon kevés olyan történetet kaptunk, mely már a Birodalom korszakában, de még az átmenet idején, a legkorábbi időszakban zajlik. A legnagyobb hátrány pedig sajnos maga a főszereplő csapat, akiket a sorozat nem nézőpontként alkalmaz, hogy rajtuk keresztül lássuk kibontakozni a fontos eseményeket, ehelyett erőlködik, hogy saját, személyes történetüket mesélje el, ami viszont az esetek többségében kimerül valamilyen véletlenszerű kalandban, ahol jellemzően meg kell küzdeniük valami nagy szörnnyel.
Folyamatosan érzékelteti a sorozat, hogy valahol éppen valami fontos dolog történik, ám ezekbe nem nyerünk betekintést, legtöbbször csak egy kulcslyukon keresztül láthatunk bele egy kicsit, majd visszatérünk a krokodilokkal verekedéshez. Árulkodó, hogy a széria legjobb epizódjai jellemzően azok voltak, melyben nem a fő csapat csetlő-botló próbálkozásait figyeljük, hanem mondjuk a Birodalom szolgálatába szegődött Crosshair belső vívódásait, amint szembesül a Köztársaság és a Birodalom közötti különbségekkel, vagy éppen Chuchi szenátort, aki a klónok tisztességes nyugdíjazásáért küzd a szenátusban, sikertelenül. De az ember sokkal szívesebben nézné Rex százados törekvését is, melyben a Birodalomból dezertálni vágyó klónokat tömöríti, és valamiféle klónlázadást tervezget, mialatt szép lassan összegyűlik körülötte az a társaság, akikkel a Lázadókban rejtőzködni láttuk őt.
Ezekkel a tematikákkal viszont csak egy-egy epizód erejéig foglalkozik a sorozat, míg a többi részben az egyébként szerethető figurákból álló csapat látszólag apró-cseprő dolgait, rendszerint sikertelen küldetéseit követhetjük. Önmagukban ezek az epizódok is szórakoztatóak tudnak lenni, és nyilván szükség is van rájuk, hogy időt töltsünk a karakterekkel és ezáltal jobban hozzánk nőjenek. A probléma inkább az arányokkal van.
A legnagyobb gond viszont az, hogy a széria során felvezetett, a csapat saját történeténél sokkal nagyobb jelentőségű dolgok legnagyobb része lezáratlanul maradt. Persze mindig benne van a pakliban, hogy majd egy másik tartalom, egy másik sorozat majd részletesebben is kifejti ezeket a koncepciókat, viszont ez a sorozat tökéletesen alkalmas lett volna elvarrni az összes ilyen szálat, hogy egy kerek egész történetnek érződjön. Az utolsó 4 részt megelőzően erre minden lehetőség meg is volt, ám a showrunnerek, a Star Wars veterán Dave Filoni tanítványai, Brad Rau és Jennifer Corbett végül másfelé vitték a történetet. A finálé ugyanis csupán az elvárható legkevesebb történetszálat zárja le, és azt is a lehető legbiztonságosabb módon.
VERDIKT
A Rossz Osztag abszolút nem egy rossz alkotás, még csak a Star Wars animációs sorozatok között sem a legrosszabb. Rengeteg olyan pillanatot köszönhetünk neki, mely meghatározó a galaxis szempontjából és abszolút helye van a franchise legjobb pillanatai között. Ugyanakkor valamelyest bekorlátozza, hogy címének megfelelően a Batch csapatáról kell szólnia, ami alapvetően egy szerethető társaság, ám ez azt is eredményezi, hogy sosem tud eléggé elmélyedni a korszakot meghatározó, igazán érdekes eseményekben, ami tényleges létjogosultságot adna ennek a szériának. Egy tökéletes hidat képezhetett volna A klónok háborúja és a Lázadók között, ezt a feladatot viszont csak részben sikerült abszolválnia, és számtalan felmerülő kérdés megválaszolása más tartalmakra fog hárulni, ami miatt A Rossz Osztag nem érződik kerek egésznek.
Szólj hozzá!