A 65 című filmben megvolt a potenciál, hogy a Jurassic World után valami maradandót alkosson, hiszen napjaink egyik legnagyobb sztárjával forgattak, de sok jót nehéz mondani akkor, ha már a film bevezetőjében gyakorlatilag mindent lelepleznek. A film bemutatója előtt annyit tudtunk, hogy Adam Drivert, napjaink egyik legjobb színészét egy őskori Földre dobják, ahol dinoszauruszok ellen kell felvennie a kesztyűt, ami egy szolid kis akciófilmnek ígérkezett. Akárki is volt az, aki összevágta a film trailerét, fizetésemelést érdemelne, mivel úgy tűnt, hogy a végtermék valóban egy izgalmas sci-fi utazás lehet, amely talán még a horror jegyeit is hozhatja. Ehelyett kaptunk egy rosszul felépített alkotást, aminek narratíváját főként az unalmas jelzővel lehet leírni.
A történet rémegyszerű, és a film legalább annyira elveszett, mint maguk a színészek, akik mezőkön, erdőkben és olykor barlangokban bolyonganak, anélkül, hogy bármilyen lendület lenne karaktereik mögött. Időnként próbálnak elsütni egy a poént, ami egyeseknél betalál, másoknál inkább kínos csendet eredményez. Nem vitás, Drive eddigi legrosszabb filmjéről beszélünk, de ez semmit nem ront a színész megítélésén, látszik, hogy igyekezett kihozni a maximumot ebből a filmből, de egy fecske sem csinál nyarat. A baj az, hogy Driver képtelen legyőzni, hogy egy fantáziátlan élménnyel van dolga, amit tovább ront a gyenge rendezés, írás, a gyatra vizuális effektek és minden egyéb, amit filmnek mertek nevezni a készítők.
Minden azzal kezdődik, hogy a film elején nagybetűkkel a tudtunkra adják, mikor és hol játszódik a film, már rögtön az elején lelövik a csavart, amivel fenntarthatták volna az érdeklődést a film végéig. A bevezetőből megtudjuk, hogy humanoid főhősünk, Mills (Adam Driver) valójában egy, a miénktől teljesen eltérő faj tagja. Egy Földtől távoli bolygón él, és egy olyan munkára indul, amely két évre elszakítja őt a családjától. Miközben az utazásra készül, és a családjától, feleségétől és beteg lányától búcsúzik, megtudjuk, hogy mindezt azért teszi, hogy finanszírozni tudják lányuk orvosi kezelését. Elég komor képet fest, hogy ebben a sokkal fejlettebb civilizációban még mindig elérhetetlen mindenki számára a megfelelő egészségügyi ellátás, de ez most a történet szempontjából nem is lényeges, hiszen ez pusztán katalizátorként, a cselekmény beindítására szolgál, hogy szegény főhősünket elszakítsák a családjától.
Egy szó mint száz, a 65 című film nem egy mámorító sci-fi mű lett, mind a narratív alapok, mind a megvalósítás kong az ürességtől. Hibának már fel sem soroljuk, hogy nem tud újat mutatni, más filmekből táplálkozik, de legalább azokat az elemeket ügyesen használnák fel, de még erre is képtelenek a készítők. Hol van benne a logika, hogy egy modern technológiával felszerelt faj űrhajója, ami képes a galaxisok között utazni és erőforrások után kutatni, éppen belerongyol a Naprendszerünk legnagyobb aszteroidövébe, majd a hajót eltalálja az egyik űrszikla, s éppen a Földre zuhan. Már évekkel korábban is bugyuta felvezetésnek tűntek az efféle ötletek, de szerencsére mára teljesen kimentek a divatból. Majd jött a 65, s úgy gondolták a készítők, milyen jó ötlet egy “balszerencsés” nyitójelenet. Természetesen főhősünk megmenekül, bár a hajó két részre szakad, de Mills kisebb karcolásokkal száll ki a hajójából. Az űrhajó hibernált többi utasa már nem volt ennyire szerencsés, egyet kivéve, a fiatal Koa-t (Ariana Greenblatt).
A történet rémegyszerű innentől kezdve: A pontból B pontba kell eljutni, amivel még nem lenne gond, akciófilmeknél általában ezek működnek, és itt a hangsúly az akción van. A 65 még erre is képtelen. Mindenki arra számított, hogy majd a túlélő és a fiatal lány dinoszauruszokkal küzd, ahogy a modern világból jött idegen lézerfegyverekkel harcol a 65 millióval ezelőtt élt hüllőkkel. Ennek a filmnek egy pofonegyszerű történetre lett volna szüksége, amiben a főhős megvív a túlélésért a dinókkal, miközben próbálnak hazatalálni, és a nézővel együtt megfejteni, mi történt pontosan, hol vagyunk. Ehelyett kaptunk egy vontatott filmet kevés akcióval, ahol nem érezzük a tettek valódi súlyát. Képtelenek vagyunk együttérezni a főszereplővel, hogy mennyire távol van szeretteitől, és mennyire igyekszik, szeretne hazamenni.
Attól a pillanattól kezdve, hogy Mills találkozik az első dinoszaurusszal, a vizuális effekteket látva még fájdalmasabbá válik a film. Egyáltalán nem győztek meg minket a látvánnyal, még arra sem vették a fáradtságot a készítők, hogy legalább neves, a közönség által ismert hatalmas ragadozó állatokat keltsenek életre a képernyőn, mint a T-Rex. A látvány egy visszatérő hiba, amit gyakran azzal próbálnak orvosolni, hogy sötét helyekre bújtatják a karaktereket, amivel valamilyen szinten javítanak a helyzeten, ugyanakkor korlátozzák a mozgásteret. Minél tovább csavarják a történetet, annál inkább megerősítést kapunk, hogy nincs semmi ebben a mozifilmben, és a 65 egy lapos, unalmas és buta film.
Vegyük például, amikor Mills-t és Koa-t megtámadják egy fa alatt, ez az első igazán veszélyes találkozásuk az őshüllőkkel. A cél itt az lett volna, hogy a nézőben feszültség alakuljon ki a karakterek sorsa iránt, de az eddig vezető út miatt ekkora már teljesen érdektelenné váltak hőseink, s a figyelmünk sem a karakterekre, hanem az élővilágra, a növényekre és a lényekre fókuszál. Minden elismerés kijár Drivernek, aki mindent beletesz, hogy jobb legyen a film, igyekszik tolmácsolni és átadni karakterének minden félelmét a filmvásznon, de sajnos a rosszul felépített jelenetek miatt ez sosem sikerül. A narratíva és a felépítés miatt egyszer sem gondolunk úgy a szereplőkre, hogy bármelyikük is veszélyben lenne, bármennyire is próbálja a film azt bizonygatni, hogy igen, az életük forog kockán; amikor éppen egy hajszál választja el őket az élet és halál között, akkor az utolsó pillanatban megmentik őket. Nincs tétje a kalandjuknak, nincs mondanivalója a filmnek. A helyzetet tovább rontja, hogy a karakterek beszélgetései fájdalmasan egysíkúak. Ez részben annak tudható be, hogy Koa olyan nyelven beszél, amit Mills nem ért, lényegében ezzel megfosztották a szereplőket attól, hogy valami jó kerekedjék ki a lapos sztoriból. Driver mellett Greenblatt mindent belead, de nincs könnyű helyzetben, hogy nem ért szót Mills-szal.
VERDIKT
Bocsánatos bűn lenne, amennyiben a 65 egy szórakoztató filmként került volna a mozikba, de még ez is messze áll tőle. Túl nagy volt a várakozás, a filmet övező hype, ez is ékes példája annak, hogy az előzetesekből gyakran nem érdemes kiindulni, mert köszönő viszonyban sem állnak a végleges produkcióval. A gyenge forgatókönyv mellett pocsék rendezés jellemzi a filmet, a karakterek közötti kémia sem működik – ami valószínűleg a nyelvi problémákból fakad. Őszintén szólva 65 másik okot tudnék mondani, hogy miért ne váltsatok jegyet Adam Driver legújabb filmjére.
Szólj hozzá!