Egy körülbelül nyolcórás, erősen interaktív videójátékélményt besűríteni egy passzív, kétórás horrorfilmbe nem könnyű vállalás – különösen akkor, ha az adott játék olyan kultikus státuszt élvez a horrorrajongók körében, mint a film alapját szolgáltató Until Dawn. Ez ugyanis egy olyan történet, ahol minden döntésed számít, és az ügyességeden múlik, ki éli túl a természetfeletti és pszichológiai borzalmakat. David F. Sandberg rendező (Az Annabelle 2. – A teremtés, Amikor kialszik a fény) és a forgatókönyvírók, Gary Dauberman és Blair Butler gyorsan belátják, hogy egy hű adaptáció szinte lehetetlen küldetés lenne – inkább bedobnak mindent, amit csak lehet.
A film történetének középpontjában az a jelenet áll, ami a játékban is elindította az eseményeket: egy nővér az erdőbe indul, hogy megkeresse zaklatott testvérét, de mindkettejükre valami szörnyű dolog vár. Itt most Clover (Ella Rubin – Fear Street: Prom Queen) indul útnak a barátaival, hogy megtalálja eltűnt testvérét, Melanie-t (Maia Mitchell). Melanie utolsó videója egy titokzatos völgyben álló kúriába vezeti őket – Clover mellett Max (Michael Cimino), Megan (Ji-young Yoo), Abe (Belmont Cameli) és Nina (Odessa A’zion – Hellraiser) is a csapat tagja. A házban viszont gyorsan rájönnek, hogy csapdába estek: újra és újra meghalnak, különféle természetfeletti szörnyetegek által, hacsak valahogy túl nem élik a hajnalig tartó éjszakát.
Az Until Dawn nem húzza az időt, rögtön belevág a horrorba, és egy nyögvenyelős bevezetés után már pörögnek is a halálok az időhurkos felállásban. A koncepció akár izgalmas is lehetne, még ha el is rugaszkodik a játék eredeti történetétől – sőt, közelebb áll az Until Dawn: Rush of Blood című spin-offhoz, ami egy hullámvasútszerű rémálom volt, szintén a játék világában. Sandberg rendezése azonban kapkodó, egyik horrorklisétől rohan a másikig – slasher, és persze megjelenik a jól ismert szörny is a játékból.
Bár a gyakori és kreatív halálesetekhez használt trükkök látványosak, az egész mégis kevésbé hatásos. A karaktereket alig ismerjük meg, a párbeszédek erőltetettek, a szereplők sablonosak. Egyedül Megan, Ji-young Yoo karaktere tűnik ki kicsit; ő egy önjelölt médium, és több személyiséget visz a történetbe, mint maga a főszereplő. Ezért aztán nehéz is izgulni értük – meghalnak, újraélednek, de az egésznek nincs igazi tétje. Clover és Melanie kapcsolata sem kap elég teret ahhoz, hogy igazán érdekeljen minket, mi történt köztük. A film azt is elrontja, amikor a szörnyekkel való találkozásokat próbálja érzelmi lezárásként használni – így végképp súlytalanná válik a történet.
Ez az a fajta adaptáció, ami inkább utalgatásokkal próbálja levenni a rajongókat a lábukról – néha felcsendül a játék zenéje, vagy Jennifer Spence díszletei idéznek meg néhány ismerős helyszínt. Sajnos azonban az egész borzasztóan sötét – szó szerint. A film szinte végig éjszaka játszódik, és annyira alul van világítva, hogy egy gyengébb mozitermekben jó eséllyel semmit sem lehet majd látni a különben gondosan megalkotott látványvilágból. Nagy kár érte, ugyanis a Magyarországon forgatott film készítői tényleg kitettek magukért, amit csak lehetett, megépítettek és megterveztek, a fényképezés ellenben csapnivalóra sikerült.
A játék rajongóit valószínűleg az fogja leginkább bosszantani, ahogyan Dr. Hill karakteréhez nyúlnak – akit ugyan újra Peter Stormare alakít, de még az ő jelenléte sem tudja megmenteni a félresiklott koncepciót. A végső jelenet, ami megpróbálja összekötni a filmet a játék világával, egyszerűen hatástalan marad.
VERDIKT
Nem kérdés, hogy az Until Dawn adaptálása hatalmas kihívás volt – az eredeti játék Larry Fessenden és Graham Reznick okos, horrorhoz értő íróinak munkája. Az alkotók érezték, hogy valami mással kell próbálkozniuk, de sajnos ez a próbálkozás semmit nem ad vissza abból az intenzitásból vagy félelemből, amit a játék nyújtott. Inkább olyan, mintha egy túlzsúfolt kísértetházban járnánk: sok a szörny, sok a halál, de nincs mögötte valódi történet vagy karakter. Ez az adaptáció gyakorlatilag csak egy rakás egymástól független horrorsnitt, ahol névtelen figurák újra és újra meghalnak. Se több, se kevesebb.
Szólj hozzá!