A Cyanide is gyarapította a 2021-es játékpiacot az újonnan megjelent játékával a Werewolf the Apocalypse Earthblood-dal. A játék a mai napon jelent meg PC-re, Xbox One-ra, Xbox Series X|S-re, Playstation 4-re és 5-re. A továbbiakban nézzük hát meg, hogy is tetszett nekünk ez a farkasos móka.
Mi is ez a farkasos kaland?
A játék Amerika északnyugati részén játszódik a World of Darkness világában, amiben természetfeletti lények kapják a fő szerepet, úgymint a vámpírok és a vérfarkasok. A világot három frakció irányítja: The Wyld, egy kaotikus, kreatív erő ami életet teremt és felügyeli a természetet. The Weaver, aminek az a feladata hogy alakot adjon a Wyld kreativitásának és organizálja a földet. The Wyrm ami egyensúlyt próbál teremteni a Wyld és Weaver között, alapesetben a pusztítás és megújítás ereje, de egy fekete lyukká vált ami megpróbál mindent elpusztítani és az embereket könnyedén befolyásolja. A játék fókuszában a vérfarkasok vannak amik Garou-ként ismertek, akiknek nemzete tizenhárom törzsből áll, közös nevükön Garou Nemzet. Míg a vámpírok beilleszkedtek az emberi társadalomba, addig a vérfarkasok remeteként élnek, akik a föld “immunrendszereként” vannak jelen és próbálják védeni a természetet. A különböző törzsek már nézeteket képviselnek hogyan is kéne megvédeni a természetet és hogyan viszonyuljanak az emberekhez. Például a Glass Walkers törzs az emberi technológia segítségével látja a kiutat a környezeti problémákból, a Black Furies a feminizmusért, a női jogokért és a nemi egyenlőségért harcol, Bone Gnawers törődik a társadalmi osztályokkal és a gazdaságilag elnyomott népekért harcol. Végül a Red Talon emberiség ellen szeretne háborúzni hogy lássa ki éli túl és ki érdemes. Emiatt a sok különböző perspektíva miatt rengeteg harc van a törzsek között.
Néhol egészen szépen is tud kinézni…
Egészen megosztott állásponton tudunk lenni a látványvilág szempontjából, ugyanis helyenként bizonyos fényviszonyok és azok visszaverődése mellett egészen jól tud kinézni ez a produktum, azonban másrészől viszont az alkotás nagyrésze inkább az előző generációt idézi meg számunkra. Nem, nem a One-ra és a PS4-re gondoltunk ezen sorok írása közben, hanem még kicsit régebbre a PS3-as és a Xbox 360-as időkre. A karakteranimációk szintén egészen gyengére sikeredtek, ez is inkább a fent említett kategóriába tartozik és nem fog versenyre kelni a The Last of Us 2 megvalósításával, bár nem is ez a dolga. A pályáknak a nagyrésze sajnos ötletszegény, nem igazán sikerült maradandót alkotni ezen szempontból sem. Ha ez még nem lenne elég, a kis költségvetés ott is felüti a fejét, hogy bizony több olyan elem van, ami nem hogy egyszer-egyszer visszatér, hanem már egészen ismerősnek is hat bizonyos számú ismétlés után. Ne is firtassuk azonban tovább, hiszen még így is lehet egészen zseniális egy alkotás 2021-ben egy bő tíz évvel régebbi látványvilággal.
Sajnos azonban ez nem lett az. Természetesen, mint a legtöbb játéknál itt is azért a sztori vinné el egészet a hátán, adna neki egy vázat amire aztán később lehet építkezni. Annyira sablonos lett ez az egész, hogy ha meggyanítunk valamit, hogy mi fog történni, akkor egészen nyugodtak lehetünk, valóban az lesz a következő lépés, amit vártunk. Erre nem is kell jobb példa az elejénél, ahol már amikor feltűnt egy bizonyos szereplő szinte biztosra tudtuk venni, hogy vagy meg fog halni, vagy el fog tűnni. Nem is fért kétség hozzá, hogy az egész cselekmény fő vonalát ő fogja beindítani. És bizony nem is olyan sokára kiderült, hogy nem lőttünk mellé és megtaláltuk a történet fő mozgatórugóját. Ami talán próbálja menteni egy kicsit az egészet, azok az iratok amiket meg lehet találni a kalandozásunk során. Ez kisebb mértékben próbálja velünk ismertetni a lore-t, azonban ha egy kicsit mélyebbre ásunk az eredetileg az alapjául szolgáló műveknek, akkor már nem veszi ez annyira jól ki magát. Mindenesetre ez azért szódával még bőven elmegy.
A kisebb vagy a nagyobb farkas a menő?
Játékmenet szempontjából a fő vonalat a lopakodás és a kőkemény akció közötti váltogatás adja meg számunkra. Egyik pillanatban még egy kisebb méretű farkassal próbálunk elrejtőzni a gonosz vállalati alkalmazottak elől, azonban a másik pillanatban már mint egy farkasember zúzunk és nyírunk mindenkit ki, akit csak érünk. Ehhez szintén kapcsolódik sajnos két nagyobb probléma is. Az előbb felsoroltakban az az egyik legnagyobb hiba, hogy mivel nem tudjuk a holttesteket elrejteni, ezért pikk-pakk lebukunk és után már lőttek is az amúgy egész jó lopakodásnak. Másik elem, amely egy kicsit keserű szájízt hagy maga után, azok a nehézségi fokozatok. A legegyszerűbben talán úgy lehetne leírni ezt az egészet, hogy nem kell tőle Dark Souls-i magasságokat várni. Még a legnehezbb fokozaton sem érezzük azt, hogy olyan igazán megizzadnánk a harcokban. Ezt is sajnos egy kisebb mértékben elmérte a Cyanide.
A feladatokat is igazán túlzó lenne sokszínűnek nevezni. Az időnk legnagyobb része abból fog állni, hogy bizonyos területekre betörünk és ha már ott járunk, akkor megnyomunk egy gombot, vagy lezúzunk egy számítógépet. Láttunk már egy pár kategóriával jobban megvalósított játékokat is, amelyek aztán nagyon simán elvéreztek az unalmon és a feladatok egysíkúságán. Egy kis változatosság nagyon jól állt volna ennek a formátumnak is és ez bizony rengeteget tudott volna dobni a játékmeneten. Most csak gondoljunk bele, senki nem húzná le különösképpen a The Witcher 3-at, ha rosszabb grafikája lenne. Ott van ezer más dolog, ami el tudja vinni a hátán a produktumot.
Lopakodás vagy vad harag?
Beszéljünk egy kicsit a képesség fáról, azaz a skill tree-ről is, hiszen ez is létezik a játékban. Ugyebár a fő küldetés mentén is kapunk pár tapasztalatot, de ha kicsit szétnézünk növények után, netalán egy pár mellékküldetést is megcsinálunk, akkor nagyon gyorsan tudunk fejlődni. Cahal-lal egy szippantás pár elrejtett növényről és máris kapjuk a tapasztalatot, amit a nem nagy képességfában tudunk szétosztani. Leginkább öt részre lehetne ezt osztani, létezik egy alap 2×2 sor, amiben mindenfélét megtalálunk, lehet plusz 2 töltény a számszeríjunkba, akár jobb lopakodás farkas formában. A következő négy, amikor bevadulunk és farkasemberek leszünk, szóval a harcra fókuszál. Kezdésnek passzívokat tudunk kioldani a farkasemberünknek, továbbá két “stance” közül választhatunk a harcban Agility és Strength. Ezekben új képességet szerezhetünk és a jelenlegieket erősíthetjük, továbbá van az utolsó a Frenzy állapot, ahol extra erőre kaphatunk rövid ideig. Itt ugyebár képességeket nem, csak passzívokat tudunk kioldani. A négy farkasember ág végén található egy ultimate skill is.
A játékmenetre visszatérve itt a legnagyobb fókusz az alakváltáson van. Ha felvesszük a farkas alakját, kifejezetten gyorsak leszünk és beférünk még kisebb szellőzőkbe is, amik meglepő módon pont egy kifejlett ragadozó méretére vannak gyártva. Ha felöltjük ezt az alakot, nehezebben is vesznek észre az ellenfelek, ami logikus, hiszen hatványozottan kisebbek leszünk. Átváltozhatunk emberi alakba is, hiszen végtére is az az originális megjelenési formánk. Ilyenkor szóba elegyedhetünk fajtársainkkal, ha úgy van ihatunk whiskey-t és különböző számítógépeket nyomkodhatunk, ahol akár kamerákat is le tudunk kapcsolni, ami segít minket a későbbi lopakodásunkban. Van egy nagyon suta és kezdetleges számszeríjunk is, amivel le tudjuk vadászni a velejéig gonosz vállalati alkalmazottakat.
Ha minden kötél szakad és nem akarunk már tovább az árnyakban rejtőzni, akkor átmehetünk pillanatok alatt egy majdnem háromméteres jól megtermett farkasemberbe. Ilyenkor találkozhatunk a játék során a legkevesebb akadállyal, hiszen nem igazán vagyunk rákényszerítve a lopakodásra, még kevésbé arra, hogy leszedjük az ellenfeleinket még mielőtt meglátnának minket. Ha felöltjük eme alakot, nincsen igazán aki meg tudna állítani. Az egyetlen valamire való ellenfelünk a mech-ek lesznek és az állig felfegyverzett pajzsos katonák. Ne legyenek azonban illúzióink, ezeket is egészen könnyűszerrel fogjuk eltakarítani az útból. Az ilyenkor beköszönő harcrendszer sincsen a legkisebb mértékben sem túlgondolva, bizonyos gombok nyomogatásán és a nagyon durva támadások elől való kitérésen kívül már csak gyógyítanunk kell magunkat és bárkit le is tudunk győzni.
VÉGSZÓ
Hogy pontosan mit is szeretett volna ez a játék, azt az eredeti művekből megtudhatjuk. Természetesen ez is egy nagyon izgalmas projektnek ígérkezett, azonban mivel a fejlesztők egyszerre több másik játékot is futtatnak, így ez a rendkívüli kifacsartság itt is felüti a fejét. Olyan tízórányi „kalandot” kapunk ezzel az alkotással, ami legjobb indulattal is egy közepes történettel rendelkezik. Nem is lenne ez baj, hiszen nem vártuk tőle, hogy a következő The Witcher 3 legyen, de az alapanyag nagyságához és milyenségéhez képest ez egy igazán szomorú közepes. A játékmenet egy ideig jónak hat és bizonyos távon el is tudja vinni a hátán még ezt a sztorit és küldetéseket is, azonban sajnos ahogy haladunk előre, ez is elég durván önismétlésbe hajlik. Annyira szerettük volna igazán szeretni ezt a játékot, hiszen zseniális alapra kezdett el épülni, azonban sajnos a megvalósítás ezt nem tette lehetővé. Mindenesetre nagyon szurkolunk a Cyanide-nek, hogy a következő alkotásuk már egy szinttel feljebb tudja majd őket rakni azon a bizonyos „polcon” és ugyanilyen érdekes témába sikerüljön megint belenyúlniuk.
2 Hozzászólások