Hihetetlenül magasnak tűnik leírva ez a szám, de mindenki kedvenc olasz szerelője, Mario, már a 35. születésnapját ünnepli. A Nintendo érezte, hogy ez egy különösen fontos dátum, és nem is fukarkodtak a bejelentésekkel a jeles alkalom apropóján. A rajongók egy régi imája is meghallgattatott, ugyanis a 3D-s Super Mario címek három kultikusan imádott epizódja egy nagy, közös gyűjtemény formájában érkezett meg a hibrid konzolra. A Super Mario 64, a Super Mario Sunshine és a Super Mario Galaxy tehát immár a Switch tulajok számára is elérhető, mi pedig megnéztük, megmaradt-e a legendás kalandok régi varázsa.
Nem hiszem, hogy tüzetesebb bemutatást igényelnének ezek a klasszikusok, de segítünk azoknak, akik a hőskorban kimaradtak a kalandokból. A Super Mario 64 a sorozat első háromdimenziós darabja, amely az annak idején úttörő Nintendo 64 konzolon hódította meg a közönséget. Itt a sorozattól megszokott platforming részek vegyülnek a logikai játékokkal, amelyek később naggyá tették a szériát. Egy generációval később, a GameCube rendszeren debütált a Super Mario Sunshine, melynek története Isle Delfino szigetén játszódik. Ezen a hawaii-szerű szigeten a feladatunk a tisztogatás lesz, amiben segítségünkre lesz a franchise egyik legszokatlanabb eszköze, Mario vízágyúja. A csomag legfrissebb darabjában a csillagok közé repülünk. A Super Mario Galaxy a hős egyik legpörgősebb, legegyedibb kalandja, tele minijátékokkal és ügyességi szegmensekkel, ahol lehetőséget kapunk változatosnál változatosabb kisbolygók felfedezésére.
Nehéz belőni a játékok hosszát, ugyanis sokféle stílusban juthatunk el a stáblistáig. Aki csak a kötelező feladatok teljesítésére hajt, nagyjából 30 óra alatt fog a kollekció végére érni, de a játékidő a duplájára is nőhet, ha úgy döntünk, összegyűjtünk minden csillagot, és felfedezünk minden titkos, festmények és álfalak mögé rejtett titkos pályát. Én az utóbbira biztatnék mindenkit, az igazi Mario-érzést ugyanis a felfedezés öröme és a befejezett pályák szépsége adja.
A portolást végző csapatnak innen is minden elismerésemet küldöm, ugyanis tökéletes munkát végeztek. Gond nélkül, akadásoktól mentesen, minimális töltési idővel fut mindhárom epizód. A bejelentést követően kisebb botrányt kavart a tény, hogy emulálva futnak a játékok, azonban ilyen tükörsima optimalizálás mellett ez többnyire csak részletkérdés. A Switch teljesítményéhez méltóan pörög minden jelenet, ami annak tükrében, hogy három különböző konzolgeneráció termékeit kellett összehangolni, lenyűgöző eredmény.
Az irányítást remekül sikerült igazítani a Switch lehetőségeihez, ami leginkább a Galaxy esetében szembetűnő. A legfiatalabb cím ugyanis a Nintendo Wii játékaihoz hasonlóan mozgásérzékelős kontrollerrel volt csak irányítható, a Switch azonban már támogatja a dupla joy-con használatát, ami jóval kényelmesebbé teszi a játékot. A Super Mario 64 irányítása még ilyen lehetőségek mellett is kissé körülményes, néha nehéz manőverezni a szögletes textúrák között a finomhangolt analógokkal, illetve a kameramozgás is elég frusztráló az első cím esetében. A Sunshine vízágyúja is szokatlannak hat joy-connal vezérelve, de gyorsan megszokható a kontroll, amennyiben nem áll rá a kezünk reflexszerűen a GameCube sémájára.
Hangzás terén majdnem hibátlan a gyűjtemény. A címekre külön is igaz, hogy lenyűgöző hanganyaggal dolgoztak, de így, egyben kézbe fogva őket még letaglózóbb az élmény. Kevés olyan gamer létezik, aki ne tudná elfütyülni a Super Mario széria betétdalát, és ez a három kaland hasonlóan ikonikus, fülbemászó dallamokkal operál, amelyek tökéletesen illeszkednek az aktuális tempóhoz. Legyen szó akár a feszültség fokozásáról, vagy a nyugodt felfedezéshez szóló ritmusokról, a fülünkben a megfelelő hangjegyet fognak csengeni. Hangok terén az egyetlen kivetnivaló a Sunshine kínos szinkronja és dialógusai, de ez az évek távlatában inkább vicces, mint zavaró.
A Super Mario sorozat, kiváltképp a 3D-s részek legnagyobb erőssége mindig is a verhetetlen hangulat volt. A könnyed, minden réteg számára befogadható légkör, a humoros karakterek, a színes és vidám világ, a komikus ellenfelek mind-mind erősítik az idilli érzést, ami Mushroom Kingdom egészére jellemző. Pont ez az esszencia a kulcsa annak, hogy Mario 35 éven át népszerű tudott maradni, és mai napig a legismertebb videojátékos karakterként hivatkozhatunk rá. Bármilyen stílusú játékokkal játszol, bármilyen idős is legyél, van valami a Super Mario receptben, ami mindannyiunkat a képernyő elé szegez, már hosszú évtizedek óta. Ez különösen igaz a szóban forgó három címre, amelyek az Odyssey mellett a franchise legjobban sikerült részei, hangulatuk tekintetében is.
Sajnos nem tudok szó nélkül elmenni a kollekció grafikája mellett. Annak ellenére, hogy mindhárom játék látványvilága csodálatos, a Galaxy pedig remekül öregedett, igazán rájuk fért volna egy komolyabb ráncfelvarrás. Ugyan mindegyik cím hozza a minimum 720p felbontást, a két későbbi alkotás a full HD-t is dokkolt módban, felújítás nélküli vizualitással kiadni ilyen régi címeket kissé túl kényelmes megoldás. A jobbnál jobb remake-ek, nulláról felépített remasterek korát éljük, és egy ilyen mezőnyben nehezen megy el az ember amellett, hogy a létező legminimálisabb grafikai finomítást eszközölték csak a portolás során. A Super Mario 64 ráadásul 4:3 képaránnyal fut, ami egy kézikonzol esetén kifejezetten zavaró, mivel az eleve limitált helyet sem töltik ki a látottak. Tényleg nem a csodát és a teljes átdolgozást vártuk, de azért egy modernebb köntösbe öltöztetés igazán nem szürreális elvárás egy ilyen kaliberű projektnél. Főleg annak tükrében, hogy néhány rajongói próbálkozás gond nélkül hoz magasabb felbontást és képfrissítési rátát, így elég hihetetlen, hogy a sokkal komolyabb erőforrásokból és költségvetésből dolgozó megbízottak nem érezték ennek szükségét.
A játékokon felül a gyűjtemény részét képezi még három zenelejátszó, amelyek az adott rész teljes soundtrackjét tartalmazzák. Elegáns, letisztult módon indíthatjuk el kedvenc betétdalainkat, amik remekül funkcionálnak háttérzeneként is. Sajnálatos módon más extra nem került a kártyára, pedig néhány plusz funkciót örömmel fogadtunk volna. Maguk a játékok változtatás nélkül kerültek portolásra, kivételt képeznek ez alól azok a játékmenetet befolyásoló hibák, amit a Super Mario 64 érintett pályáin belül orvosolt a csapat.
VERDIKT
A Super Mario 3D All-Stars egy olyan gyűjtemény, amely nem hiányozhat semmilyen Nintendo rajongó polcáról. Három olyan címet foglal magában, amelyek méltán nyerték el legendás státuszukat a videojátékok történelmében, és örömmel jelenthetem ki, hogy Mario varázsa több generációval később sem mondható kopottnak. Amennyiben kimaradtak ezek a klasszikusok, sosem lesz jobb alkalom a pótlásukra, ha pedig régi nagy kedvencek, a végtelen nosztalgiafaktor miatt érdemes a beszerzésük. Kissé ront az összképen a magas árcédula, és örömteli lett volna, ha ráfér a cartridgere néhány új funkció, valamint nagyon fájó a grafikai felújítás hiánya is. Azonban így, eredeti formában is erősen ajánlott darabok, még ha a körítés nem is hibátlan.
A teszt alanya kizárólag Nintendo Switch platformon elérhető. Amennyiben meghoztuk a kedveteket a játékhoz, érdemes lehet sietni a vásárlással, a Nintendo ugyanis csak márciusig fogja forgalmazni a csomagot, dobozos és online formában egyaránt.
Szólj hozzá!