TESZT: Panzer Dragoon: Remake

Sárkányos suhanás.

A Panzer Dragoon és a rail shooterek egy csodás, ámde letűnt kor hírnökei, melyek napról-napra jobban kúsznak vissza a mindennapjainkba. Gondolom más is észrevette már, hogy egyre több és több árkád cucc jelenik meg, szinte minden egyes platformra, melyen manapság játszani tudunk. Ennek egy korai, 1995-ös csúcsragadozója volt a Panzer Dragoon sorozat első része Sega Saturnon.

Persze Japánban, ahonnan ugye a Sega bölcsőjéből eredeztethető az anyag, nem is maradt el a siker. A Saturn egyik húzócíme lett, mely megannyi folytatást és portot élt meg. A portok 1997-ben PC-n és 2006-ban még PlayStation 2-őn is megjelentek. Míg folytatás készült Sega Saturnra, Sega GameGearre, de még az első Xbox-ra is. 2018-ban azonban a szériát övező hosszas hallgatás után bejelentetésre került, hogy a Panzer Dragoon első és második része, a kornak megfelelő, ám az eredeti alkotáshoz hű remake-ket kapnak, a lengyel MegaPixel Studio gondozásában. Egy szónak is száz a vége, nézzük meg hogyan is sikerült abszolválni a stúdiónak a feladatot a Panzer Dragoon első részének újragondolásával.

Nem akarok messzemenő következtetéseket levonni az első néhány képkockából, mert sűrűn futhatunk bele néhány óra játék után komolyabb meglepetésekbe. Plusz hozzá kell tennem, hogy számomra rendkívülien szórakoztatóak a könnyed, árkád kikapcsolódást nyújtó cuccok. Van abban valami megnyugtató, ha az egész napos rohanás után le tud ülni az ember és teljesen leereszt. Nem kell óriási térképeken kiigazodni, számtalan véres és verejtékes órán keresztül grájndolni, vagy mellékküldetéseket kutatni. Egyszerűen csak lősz, ütsz, vezetsz és nincsenek korlátok, csak féktelen jókedv és élvezet. Na valami hasonló érzést próbál bemutatni nekünk az idei évben már sokadik próbálkozóként a Panzer Dragoon: Remake is. Nézzük is, hogy sikerült ez a készítőknek.

Először is szögezzük le, ez egy remake. Tehát fogták az eredeti anyagot és nem csak felskálázták egy ma is elfogadható szintre, hanem egyes elemeit teljesen újraalkották. Láttunk az elmúlt években erre már megannyi példát, így nem is húznám az időt ennek a kérdéskörnek a boncolgatásával. Néhány szóban elmesélném azoknak akik teljesen újonnan ismerkednek az anyaggal, hogy nagyjából mi is itt a tényállás. Adott egy posztapokaliptikus világ, ahol ki tudja miért, az emberek háborúban állnak egymással. Egy napon amikor a társainkkal “túrázunk” a sivatagban, sárkányon lovagló emberek összecsapására leszünk figyelmesek, melynek eredményeként a lovas meghal. Így fegyverét és sárkányát is megörököljük, hogy rendet tehessünk a világban. De legelőszőr is meg kell, hogy állítsuk a másik sárkányt, mielőtt elérné a célként megjelölt építményt. Ennyi a történet, nincs messzemenően levonandó tanulság, mély indokok, csak egy egyszerű cél, mely mindent felülír.

A játékmenet is végletekig puritán, ezt azonban ne vegyük negatívumnak, tekintve, hogy egy rail shooterről van szó. Lényegében úgy képzeljétek el az egészet mint egy hullámvasutat. Egy előre meghatározott úton haladunk amiről letérni nem tudunk. Csak lövünk mindenre ami jön felénk vagy mozog, és kitérünk azok elől ami ártalmas lehet az egészségünkre. Emellett a sárkányunk és nyergében ülő főhősünk körül 360 fokban körbe is tudunk nézni, finoman adagolva vagy a négy égtáj szerint. Erre nagy szükség is lesz, mert az ellen bizony érkezik majd a szélrózsa minden irányából. Ezen felül van még két támadás gombunk. Egy, amivel egyszerűen egy darab lövedéket tudunk útjára indítani. És egy másik, aminél, ha a célkeresztet végig húzzuk a delikvensen, célba vesz akár négy, vagy öt ellenfelet is és a gombot elengedve egyszerre zúdítja a halált mindegyikre.

A kitérést lehet kicsit figurázni is a gombok többszöri vagy egyszerre történő lenyomásával. De tekintve, hogy manapság már inkább analóg karokkal élvezzük az ilyen címeket, ez nem lesz olyan egyszerű mint a korai D-pados időkben. Mivel szerencsénkre tudtuk a Nintendo Switch és a PlayStation 4 változatot is párhuzamosan nyúzni ezért azt kell hogy mondjam, szinte elhanyagolható a különbség. A PlayStation 4 analóg karajainak méretéből fakadóan talán egy kicsit egyszerűbb volt ott a sárkányreptetés. Emellett pedig van még egy nagy újítás, melyről eddig nem esett szó. Az irányítást egy kicsit modernebbé tehetjük azzal, hogy a modern opciót választjuk. Így nem egy analóg karral irányítjuk a sárkányt és a célkeresztet, hanem két különbözővel. Higgyétek el, ez azért sokat hozzá tesz majd a játékélményhez.

Na de ha már remake akkor essen néhány szó a grafikáról is, mely ugye esetünkben teljesen újra lett dolgozva és a jelen kornak megfelelő felbontású és minőségű textúrákat kapott. Hát ennek az elvárásnak sajnos nem sikerült teljesen megfelelni, ugyanis a textúrák ránézésre megfelelő felbontásúnak tűnnek, mégis elnagyoltak és egy kicsit gagyi hatást keltenek. Mondom ezt úgy, hogy ugye multiplatform címről van szó. Ergo a Switch-en is ugyanolyan sebességgel kell futnia mint a PS4 Pro-n. Tegyük hozzá, hogy a képfrissítéssel nincs is gond, mindkét tesztelt környezetben szinte akadás mentesen futott, még nagyobb számú ellenfél esetén is.

Azonban nem tudok elmenni amellett, hogy mennyire plasztikus és valószerűtlen minden. Egyszerűen a cucc összességében nem néz ki jól, olcsónak tűnik, főleg ha visszanézitek az eredeti játékot, a saját környezetében. És ez a helyzet sajnos mindkét tesztelendő verzióval. Sok különbséget nem lehet felfedezni és azért az új generáció küszöbén azért nem ártott volna kicsit polírozni azokat a textúrákat vagy konkrétan a művészeti stílust. A Panzer Dragoon: Remake-ben megszólaló hangok azonban rendben vannak, minden a helyén recseg-ropog és még az eredeti soundtrack-et is bömböltethetjük a megújult mellett. A hangok erősek és megfelelőek voltak mindkét platformon és kellően hozzáadnak az ember adrenalinszintjéhez. Azt is muszáj megemlítenem, hogy a PlayStation verzióban külön öröm, hogy a bekapott találatok okozta hangeffekt a kontrollerből dörren majd az arcunkba. Nem nagy dolog, de figyelmes kis apróság, ami szintén segíti a beleélést.

Érdekes adalék és talán a legtöbb embert ez fogja eltántorítani a vásárlástól, hogy mindössze 7 darab pálya van a játékban, és ez nehézségtől függően 1 óra környékére teszi a végigjátszást. Persze lehet ezt figurázni és nehezíteni, valamint néhány dolog is feloldható lesz a végigjátszások során, azonban a sztori ennyi, azaz kicsit több mint 1 intenzív óra. És emellett árkád játékról lévén szó, bizony normál nehézségi szinten alapjáraton két lehetőségünk van folytatást nyomni ha meghalnánk, utána pedig bizony kezdhetjük az egészet elölről.

VÉGSZÓ

Összességében a Panzer Dragoon: Remake nem egy rossz játék, egyszerűen kevés volt az, amit a készítők beletettek. Tökéletes választás lehet azonban azoknak, akik érdeklődnek a múltbéli cuccok iránt, esetleg kedvelték az eredetit. De teljesen jó szórakozást fog nyújtani bárkinek néhány óráig, amíg beletanultok és végigmentek a sztorin pár alkalommal. Emellett azonban nem ad nagyon mást és kicsit elnagyolt is lett az egész. Lehet nem ártott volna egy kicsit a koncepciót, vagy akár a teljes játékmenetet is modernizálni, esetleg egy kicsit komolyabb tartalommal kitolni a szavatosságot.

Total
0
Shares

Leave a Reply

Previous Article
Doctor Strange

Benedict Cumberbatch elárulta, mikor kezdődik a Doctor Strange az őrület multiverzumában forgatása

Next Article

Újabb fejlesztői naplónak köszönhetően leshetünk be a The Dark Pictures Anthology: Little Hope kulisszái mögé

Related Posts