A Sony idén is elkényeztette a PlayStation 4 tulajdonosokat, számos igényes exkluzív címet kaptunk 2020-ban is. Kezdődött a sor még februárban a Dreamsszel, majd nyáron egy igen erős páros, a The Last of Us Part II és a Ghost of Tsushima hódította meg a játékosokat (hogy csak a jelentősebb megjelenéseket nézzük). Őszre is maradt azonban puskapor, hiszen hamarosan érkezik az új konzol (már csak egy hét választ el minket a PlayStation 5-től) és ehhez is illik valami látványos újdonságot adni. Az új címek közül kétségkívül a Marvel’s Spider-Man: Miles Morales a legizgalmasabb, vagyis a legnagyobb durranás. Különlegessége, hogy PS5-re és PS4-re egyaránt elérhető, mi az utóbbival ismerkedtünk meg.
Az előzmény, vagyis a Marvel’s Spider-Man iszonyú népszerű volt megjelenésekor. 2018 egyik legemlegetettebb játéka volt, pedig olyan vetélytársai akadtak, mint a Detroit: Become Human vagy a God of War. Persze ez köszönhető a témaválasztásnak is, hiszen Pókember az egyik legmenőbb szuperhős, azonban a játék nem pusztán ennek köszönheti sikerét. Először is ott áll mögötte az Insomniac Games, akik harcedzett veteránként számos címet szállítottak már nekünk, de talán elég a Ratchet & Clank szériát említeni ezek közül, amelyről a legismertebbek.
A csapatnak nem volt idegen a feladat, hogy egy open world játékot kreáljanak és az említett sorozatból (de a Sunset Overdrive-ból is) rengeteg tudást tudtak kamatoztatni. Akad olyan vélemény, hogy tulajdonképp a Spider-Man is valahol egy Ratchet játék – hatalmas játszótér, rengeteg fegyver és kütyü, bődületes effektek, csak a setting és a szereplők mások – és ez nem is olyan ördögtől való gondolat. A készítők nem bújtak el egy nagy franchise mögé, hogy egy alibi játékkal gyorsat kaszáljanak, hanem csináltak mögé egy nagyon korrekt játékot. Már önmagában lengedezni is élvezetes volt a Marvel’s Spider-Manben, erre jött még rá a korrekt és jól átgondolt harcrendszer, a változatos és izgalmas fegyverek és kütyük, no meg minden Sony first party cím kötelező kelléke, az izgalmas és minőségi módon prezentált sztori.
Valószínűleg ezek azok a faktorok, amelyek miatt a játék siker lett. Összegezve: az Insomiac nem nézte hülyének a játékost, nem bújt kényelmes fedezékbe, hanem egy nagyon korrekt élményt rakott le az asztalra és emberközeli módon mutatta be a szuperhős világot is (sokan már az alapoknál elrontják el a dolgot – rád nézek Marvel’s Avengers). Nem volt tehát kérdéses a folytatás, már az első játékhoz is három DLC-t kaptunk, amik ugyan kiemelkedőek nem feltétlenül voltak, de jól hozták a “még több ugyanolyan” élményt.
A Marvel’s Spider-Man: Miles Morales azonban nem egy teljes értékű folytatás, hanem sokkal inkább egy spin-off. Ez már a hosszán is tetten érhető, hisz amíg az előző részhez szűk húsz óra volt szükséges a fő sztori szálhoz, addig itt nagyjából 7-8 óra alatt végezhetünk, hogy aztán vérmérséklettől függően feltornásszuk 12-ig a 100%-hoz. Viszont a történet is alátámasztja, hogy nem egy “rendes” folytatást kapunk. Az előző részben már megismerkedtünk Miles Moralessel és most ő lesz a főszereplőnk, ahogy a játék címe is “elspoilerezte”.
A történetbe csak óvatosan mennék bele, még az előzményeket sem szeretném teljesen kitárgyalni, hátha valaki most szeretné egyben letolni a két játékot a PS5-ös megjelenés kapcsán (arra ugyanis megjelenik az alapjáték remastere, ha az Ultimate Edition mellett döntünk). Legyen elég annyi, hogy Peter és Miles elég jó cimboraságba kerülnek, és egész pontosan egy esztendő után térünk vissza, az ezúttal téli New Yorkba. A játék azzal is indul, hogy a két Pókember együtt veszi fel a harcot egy régi ismerőssel, akit egy igazán látványos hajsza közepette végigkergetnek a városon.
Aztán Peternek dolga akad (hogy mi szintén legyen titok), így az ifjabbik szuperhős magára marad a hatalmas felelősséggel: neki kell vigyáznia a városra. Nem éppen jókor kapja meg a stafétát, ugyanis a várost vigyázó rendfenntartók – vagyis a Roxxon, élükön az első látásra tenyérbemászó Simon Kriegerrel – rosszban sántikálnak. A dolgot csak súlyosbítja, hogy képbe kerül Tinkerer és bandája (az Underground csapata) és más szuperhősök is előkerülnek, hogy egyik vagy másik oldalon beszálljanak a harcba. Közben javában megy a karácsonyi készülődés és Milesnak családi fronton is sok dolgot meg kell oldania, így a fiatal srác számára gyakorlatilag minden egyszerre jön össze.
A játék alapmechanikája mit sem változott a Marvel’s Spider-Man óta és ez nagyon jó hír. A recept egyszer már működött, így csak pont annyit volt érdemes finomítani rajta, hogy ne legyen unalmas másodszor is. Ennek megfelelően Milesnak ugyan kisebb a fegyvertára, kevesebb a kütyüje, a képességei és teljesítendő feladatai is, de ez abszolút nem rontja el a hangulatot. Azt azért meg kell jegyezni, hogy a fejlesztések egy része csak akkor érhető el, hogy ha New Game + opciót választva ismét nekifutunk másodszor is a kalandnak (nocsak, túl könnyű volt az előző játék platina trófeája?). Az ifjabbik Pókember repertoárja erősen az elektromosság felé hajlanak, így nem csak a támadásaink, de a logikai feladatok nagy része is ezen fog alapulni. Természetesen most is vannak sztori és mellék küldetések is, amelyek közül kedvünkre választhatunk, hogy milyen sorrendben szeretnénk őket végrehajtani, a más jól ismert, kerületekre osztott térképen.
Továbbra is kapunk gyakorló küldetéseket, amelyek nemcsak elmagyarázzák az alapvető mechanikák működését, de keményen be is gyakoroltatják velünk (pláne ha rámegyünk a háromcsillagos teljesítésre). Lesznek ügyességi, sőt lopakodós etapok, de a főszerep továbbra is a bunyóé. Az elektromosságon alapuló szupererőnkön kívül most hologrammok és aknák lesznek a segítségünkre (én főleg az utóbbit használtam), illetve az alap hálóvetési technika mellett van egy légörvény szerű dolog, ami összerántja az ellenfeleket egy helyre (én hanyagoltam).
Persze a gyűjthető dolgokból sem lesz hiány, továbbra is kell keresgélnünk mindenféle apróságot (ezúttal Miles régi holmijait, amit időkapszula formájában rejtettek el egy régi baráttal), valamint ezúttal is kell tennünk a közjóért minden kerületben. Annyi változott, hogy a 100% eléréséhez már nem random eventeket kell letudnunk, amikbe az utcán botlunk (azokat is lehet bónuszban), hanem van egy Pókember alkalmazás, amelyen keresztül az emberek megtalálnak minket az ügyes bajos dolgaikkal. Ez lehet egy ellopott autó felkutatása, vagy csak egy szimpla szívesség.
Összességében elmondható, hogy forradalmi újdonság nincs a játékban, kb. mindazt tudja amitől népszerű volt az első, de még tud csavarni a recepten, hogy ne legyen uncsi második nekifutásra. A sztori kicsit klisés (azért nem egy irodalmi alkotásról beszélünk), de abszolút szórakoztató és profi módon van megalkotva. A grafika mind a játékban, mind az átvezetőkben szuper, az ember hirtelen nem is tudja elképzelni, PS5-ön hová lehet még fejlődni (kivéve ha nézett pár gameplay videót és látta a ray-tracing effekteket az új konzolon).
A teszt során komoly hibával hiányossággal nem találkoztam, habár azért volt egy olyan érzésem, hogy ez a játék most egy kicsit kevesebb polírozáson esett át, vagy csak a két platform okozott extra gondokat. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de pár textúra később tölt be (például egyszer Milesnak a teljes teste láthatatlan volt egyszer egy másodpercig, csak a feje lebegett a semmiben), ami valószínűleg PS5-ön a gyorsabb töltés miatt nem is fog jelentkezni. Az már rosszabb hír, hogy pár átvezető jelenetben csúnya bakik maradtak, például egy boltos két különböző állapotában is jelen volt (mintha saját ikertestvére volna), másszor meg Miles édesanyjának maradt a levegőben a vállával leszorított mobiltelefonja és kezdett önálló életet. Ezek a hibák azonban annyira ritkák és elenyészőek, hogy a játék élvezetét komolyan nem akasztják meg és minden esély meg is van rá, hogy hamarosan eltűnnek egy patch által.
VERDIKT
Csodák nincsenek és mégis vannak. A Marvel’s Spider-Man: Miles Morales pontosan olyan, amilyennek az ember elképzeli és mivel az emberek többségénél ez egy kellemes emlékkel társul, ezért garantált, hogy ezzel is jól fogtok szórakozni. Minden megmaradt, amitől az első jó volt, egyedül a hossz miatt érheti szó a fejlesztőket, de úgy gondolom így is elég tartalom került be, amit a valamelyest nyomottabb ár is kompenzál. A játék végeztével szokás szerint nem érdemes sietni. Egyrészt megkapjuk azt, hogy milyen irányban várható a folytatás, valamint a stáblisták és extra jelenetek legördülése után is marad még egy-egy fontos feladatunk, amelyeket mindenképp érdemes letudni.
Szólj hozzá!