Super Mario Bros. Wonder – Nintendo Switch 2 Edition – Teszt

Itt állíthatod be, hogy a Google keresőben elsők között szerepeljen a Wide Screen

A Nintendo a régi játékaik felújítására általánosságban két meglehetősen különböző utat járatott be az elmúlt hónapokban, a konzol megjelenése óta. Elsősorban ott vannak az ingyenes update-ek: ilyenkor kapunk egy-egy frissítést néhány régebbi klasszikushoz, ami általában hoz magával egy kibővített felbontást, hogy kihasználhassuk a konzol 4K képességeit, magasabb képkockaszámot, és talán, ha nagyon szerencsések vagyunk, és a japán cég éppen bőkezű hangulatában van, HDR támogatást. Ilyenek voltak a Super Mario Odyssey, vagy éppen a kiváló Zelda: Link’s Awakening és Echoes of Wisdom címek. A másik út sokkalta fájdalmasabb, de sok esetben izgalmasabb is – a Nintendo ilyenkor kiad egy úgynevezett “Nintendo Switch 2 Version”-t. Ebben a módban megkapjuk mindazt, amit az ingyenes változatban is, azonban egy teljesen új programba/appba sűrítve, amit külön kell megnyitnunk az alapjátéktól – s így természetesen egy teljesen új termékként lehet eladni a művet, lehetőleg felfrissített áron. Hogy azért ne legyen annyira keserű az a pirula, ilyenkor igyekeznek még hozzácsapni pár DLC-t is a csomaghoz. Ilyen volt a két legendás Zelda-játék (Breath of the Wild és Tears of the Kingdom) telefonalkalmazásos kiegészítése (ezekhez nem nagyon kellett túl sokat hozzáadni, hiszen önmagában el tudták adni őket újfent), vagy éppen a Super Mario Party Jamboreehez hozzácsapott, kicsit nehezen értelmezhető Jamboree TV.

Persze könnyen lehet cinikusan hozzáállni a témához, hiszen azért van ebben a megközelítésben némi kapitalista, mohó indíttatás – elvégre ugyanazokat a játékokat kapjuk meg picit ráncfellvarva, és egy aprócska kiegészítéssel, ami sok esetben nem bizonyul túlzottan ínycsiklandozónak. A Kirby 3D-s kalandjához, a Forgotten Landhez hozzácsapott frissítések kellemesek voltak, de sem a Jamboree, és most a Super Mario Bros. Wonder sem hozott olyasmi újdonságokat, mint mondjuk anno a Bowser’s Fury, amit a Super Mario 3D Worldhöz csaptak. A Wonder esetében azonban mindezek ellenére mégiscsak érdemes belenézni a kész programba, kiváltképp akkor, hogyha még sohasem volt szerencsénk a játékhoz, ugyanis a Super Mario Bros. Wonder még mindig az elmúlt évek egyik legötletesebb, legegyedibb Mario platformere. Most pedig a definitív változatában kapjuk meg újra.

Kövess minket Facebookon is!

A Super Mario Bros. Wonder legvarázslatosabb csodája még azelőtt megkezdődik, hogy szembetalálkoznánk egy Wonder Flowerrel. A Wonder ugyanis a 2D-s, sidescroller Mario-átékok csúcsa. Ezen a ponton sikerült egy olyan receptet összehozniuk a japánoknak, melyben sikeresen ötvözték a “könnyű beleugrani, de nehéz kitanulni” formuláját, a pöccre induló, hihetetlenül éles és pontos irányítást/ugrabugrát, valamint az izgalmas platformpályákat, mindezt nyakon öntve egy hatalmas adag jókedvvel és ötletözönnel. Ha nem lennének a Wonder Seedek, akkor is egy izgalmas, varázslatos és coopban is könnyedén játszható játékról lenne szó, ahol Mariónak és barátainak ezúttal Prince Floriant kell kisegítenie Bowser ellen, hiszen utóbbi szokás szerinte elfoglalta előbbinek birodalmát, és terrorizál benne minden lakót.

Minden szép és jó, egészen addig, ameddig nem találkozunk a Wonder Flowerekkel. Már unalomig ismételgettem, de tényleg ez a játék leginkább fontos eleme – amint megtaláljuk a virágokat, leszedve őket a játék teljesen a feje tetejére áll. Minden pálya egyedi módon megvalósítva rúgja fel a gaming szabályait, dobja ki az ablakon a platformerépítés alapvetéseit, és egy-egy gimmicket behozva pályánként úgy forgat fel mindent, amit eddig tudtunk a műfajról, hogy közben tűpontos odafigyeléssel teremt rendet a káoszban, és adja át az irányítást a kezünkbe. Sokszor a gravitáció hagy majd cserben minket, másszor fény-árnyék sziluettekként kell végighaladnunk a pályán, míg véget nem ér a varázslat, megint másszor pedig egy nagy adag zselévé alakulva kell begyűjtenünk mindent, és a pálya végére érni. Ez a fajta felfordulás nem csak játékmechanikailag, de grafikai és művészeti irány szempontjából is egészen új szintre emeli nem csak a játékot, hanem a műfajt is, melyet ezek után nagyon nehéz lesz majd megugrani nem csak a külsős, de a Nintendo csapatának is. Számtalan pályán keresztül ámulhatunk, bámulhatunk majd a játék változatosságán, valamint azon képességén, mellyel képes folyamatosan meglepni, elámítani, és szimplán szórakoztatni.

Ehhez most a Switch 2-es verzió hozott olyan kiváló javításokat, mint a 4K felbontás, így most már tényleg olyan módban ragyoghat akár a legnagyobb tévénken is ez a mestermű, ahogyan azt az alkotók is megálmodták. Tovább számos, quality of life újításon esett át a darab, mint például a kamrabeállítások, mellyel egyszerűsíthető a coop játékmenet követése, hogy csak egyet említsek a sok közül.

Persze itt is kapunk egy Meetup at Bellabel Park nevezetű DLC-t, mely egy egészen új térképet és játékmódot kölcsönöz a Wondernek – egy rakat minijátékot és egy sorozat Koopaling boss fightot is kapunk. Ezeket legfőképpen a játéktól kicsit szokatlan módon ezúttal kifejezetten csapatokban vagy éppen párban, amolyan 2D-sített Mario Party módban tisztíthatjuk meg – de persze azért van itt mit csinálni single player játékosoknak is. A bossharcok ötletesek, főként abban, ahogyan felhasználják a különféle Wonder képességeket, és azok segítségével igyekeznek a játékost és társait eltakarítani az útból. Érdekes és fontos adalék ez, hiszen az alapjáték bossai azért a közösség szerint is hagytak némi kivetnivalót maguk után.

Ezen túl még kapunk egy vadonatúj power-upot is, ahol Flower Marióvá válva tudunk repkedni fel-le, valamint akár rakétaként is kilőhetünk, így alulról is eliminálva pár ellenfelet. S bár ezek a boss fightok az alaphoz képest azért mindenképp előrelépésnek számítanak, mégsem érződik a kiegészítés igazán erőteljesnek, főként annak rövidsége, és az erőltetett multiplayer fókusz miatt. Persze érdekes diverzió, és kapunk új, irányítható karaktereket is, de nem ezért javallatos beugrani a játékba.

VERDIKT

Nem a már korábban is említett 4K felbontás és a hozzáadott HDR támogatás az, ami miatt most újra élveztem elővenni ezt a 2023-as mesterművet. A javítások, a stabilabb performansz és persze a magasabb felbontás ragyogása egy egészen új testet adott a játéknak – mintha a szemeim előtt keltek volna életre a karakterek, ahogyan egy már-már 3D diorámában ugráltak volna össze-vissza. Ha úgy döntünk, hogy adunk egy próbát a Wonder Switch 2-es verziójának, akkor egy kiváló játékot kapunk, ami minden Nintendo-fannak ajánlott – mindezt pedig a lehető legjobb tálalásban. Igen, a Meetup at Bellabel Park kellemes időtöltés, de nem ez lesz az, ami majd eladja a játékot – a Wonderben már megvolt a varázs alapból is.