2022-ben a Lucasfilm egy animációs antológiasorozattal, a Jedihistóriákkal lepte meg a rajongókat, mely 3-3 rövid epizódon keresztül engedett mélyebb betekintést Dooku, illetve Ahsoka karakterébe. Május 4-én, a Star Wars nap alkalmából új tematikával tért vissza a koncepció, a Birodalmi históriák pedig ezúttal a sötét oldalt helyezte történeteinek középpontjába.
Ezúttal A Mandalóriban, majd az Ahsoka sorozatban megjelenő Morgan Elsbeth, illetve Barriss Offee életéből érkezett néhány szemelvény, előbbinek hátteréről, utóbbinak eddig ismeretlen jövőjével kapcsolatban tudhattunk meg többet.
Morgan első epizódja a dathomiri mészárlás eseményeibe kalauzolt el bennünket, melyet korábban A klónok háborúja negyedik évadában láthattunk, ám az utóbbi időben számos történet hivatkozott rá. Az epizód különlegessége, hogy itt végre mozgásban is láthattuk Grievous tábornok új modelljét, mely még A klónok háborúja hetedik szezonjához készült, ám ott csak egy jelenet erejéig, statikusan tűnt fel. Azt hiszem, kijelenthető, hogy a tábornok még sosem nézett ki ilyen jól animációs formában.
Ezen kívül fontos újítás, hogy megjelent az éjnővérek éneklő hegyi klánja is, mely a Legendák történeteiben rendkívül fontos volt, a Kánonban pedig eddig csak elég kevesek által ismert tartalmakban bukkant fel. Ezáltal ez a rész a lore bővítése szempontjából érdekes volt, Morgan karakteréhez viszont nem igazán adott hozzá túl sokat.
A második rész egy fokkal érdekesebb volt, noha egy ekkora időugrás mellett egy kicsivel több kontextust is kaphatott volna, hogy éppen hol tart a főszereplő életében. Mindenesetre Morgan itt már átvedlett törzsközösségben élő boszorkányból komolyan vehető üzletasszonnyá, aki megpróbálja eladni saját találmányát, a TIE Defendert a Birodalomnak. A rezsim képviselői viszont nem támogatják a kezdeményezést, így Morgan üres kézzel tér haza A Mandalóriban is látott Corvus bolygóra, ahol szolgái csalódottan konstatálják, hogy a beígért felvirágozást a nő kemény munkájuk ellenére nem tudja elhozni nekik, és lassan lázadozni kezdenek ellene.
Ekkor jön a felmentősereg Thrawn képében, akit a régi regényekből ismert Pellaeon kapitány kötött össze Morgannel, miután pedig a nő bizonyítja rátermettségét, a chiss, aki itt még admirális rangban szolgál, támogatásáról biztosítja őt. Thrawnnak nagyon jól állt ez az animációs stílus, és noghri testőrét, Rukhot is jó volt újra látni, ám a Jedihistóriákhoz hasonlóan itt is sikerült egy kicsit belenyúlni a Kánonba. Timothy Zahn új Thrawn-trilógiája szerint ugyanis Thrawn és Pellaeon ettől csak néhány évvel később, közvetlenül a Lothal felszabadítása előtt találkoztak, így itt még nem kellene ismerjék egymást. Pellaeon szolgálati helye még magyarázható, hiszen előfordulhatott, hogy csak ezután került át Savit főadmirálishoz, aki mellett a könyvekben szolgált, majd annak eseményei végén került vissza Thrawnhoz. Ám ez is generál egy ahhoz hasonló ellentmondást, mint például az, hogy Rey és Poe Az ébredő Erő regényváltozatának végén, illetve Az utolsó Jedik végén is találkoznak és bemutatkoznak egymásnak.
A harmadik rész volt talán a legérdektelenebb Morgan epizódjai közül, ez csupán A Mandalórival való összeköttetést szolgálta, és megágyazott Ahsoka érkezésének.
A Barriss epizódok összességében sokkal erősebbek voltak, különösen az első és az utolsó. A klónok háborúja ötödik évadának végén Barriss robbantásos merényletet követett el a Jedi Templomban, mondván, a Rend letért az útról és a háború révén egyre mélyebbre süllyed a sötét oldalban. A tettét azonban először Ahsokára próbálta kenni, akit ezáltal kizártak a jedik közül, és azután sem akart már visszatérni, hogy ártatlansága bebizonyosodott. Barris sorsát viszont letartóztatása után eddig nem ismerhettük. Kb. 12 évvel később most végre kiderült, hogy az Inkvizítorok egyikévé vált, az első róla szóló Birodalmi históriák epizód pedig ennek történetét mesélte el. Ennek révén betekintést nyerhettünk abba is, hogyan zajlott a kiválasztási folyamat. Ez a sztori megfelelően illeszkedik a Kánon korábbi történeteihez, leginkább az Inkvizítor: A vörös penge felemelkedése című regényhez, mely egy másik jedi, Iskat Akaris inkvizítorrá válását mutatta be.
Thrawnhoz hasonlóan a Főinkvizítor is baromi jól nézett ki ebben az animációs stílusban, mely mintha még a Rossz Osztaghoz képest is előrelépett volna valamennyit. Láthattuk az Inkvizítorok Nur holdon lévő főhadiszállását is, melyet itt még csak építenek, ami szintén összecseng a Kánon többi történetével, hiszen ekkoriban még a Coruscanton volt a jedivadászok erődje. Amibe még esetleg belemehetett volna egy kicsit jobban ez a rész, az az Inkvizítorok számozása, melyben jelenleg látszólag semmi logika nincsen, illetve tisztázhatta volna a Jedihistóriákban látott Inkvizítor kilétét is, aki egy jelenet erejéig itt is felbukkant, csakúgy, mint az Ahsoka sorozatban látott Marrok.
Barriss második epizódja az akciót helyezi a középpontba, egy éles küldetést láthatunk, a Negyedik Nővér részvételével, akiről kiderül, eredeti neve Lyn volt. Jó volt róla is egy kicsit többet megtudni, hiszen korábban csak az Obi-Wan Kenobi sorozatban szerepelt és ott is meglehetősen keveset. Barris története itt érdekes fordulatot vett, ugyanis a Negyedik Nővér szörnyűséges cselekedetei után úgy döntött, mégsem ezt az utat szeretné járni, és visszatér a fénybe.
Így jutunk el az utolsó epizódig egy jelentős időugrás után. Ez a rész remek kapcsolódás volt a karakter eredeti történetéhez, ugyanis Barriss a Legendákban is gyógyító volt, csakúgy, mint itt. Nagyon kevésszer látunk a Star Wars világában olyan történetet, ahol egy rossz útra fordult karakter visszatér a fénybe, és van lehetősége, hogy vezekeljen bűneiért. Barriss ennek az egyik legjedisebb módját választotta ráadásul, hiszen a gyógyítás során minden alkalommal saját életerejéből ad át másoknak, ez okozhatja viszonylag hirtelen öregedését is.
Az epizód végén saját életét is feláldozza azért, hogy Lynnek is segítsen visszatérni a helyes útra, így habár az egész sorozat meglehetősen sötét hangulatú volt, a végére mégis sikerült reményteljessé válnia. Ez az egész teljes mértékben összhangban van Lucas filozófiai megfontolásával is, miszerint a világos oldal és a jedik mások önzetlen megsegítését képviselik, a sötét oldal és a sithek pedig befelé fordulnak és önzőek. Az önzés és önzetlenség harcában Barriss végül utóbbit választotta, és élete utolsó cselekedetével egy társát is sikerült arra ösztönöznie, hogy így cselekedjen. Ez egy gyönyörű lezárás a karakter számára, és jobb lenne nem megbolygatni, reméljük erre nem kerül sor.
VERDIKT
A Birodalmi históriák a két évvel ezelőtti antológiához hasonlóan meglehetősen ingadozó minőséget képvisel. Különösen Morgan történetei rekednek meg a középszerűségben, ám ezek is hozzá tudtak adni ezt-azt az univerzumhoz, ha eltekintünk az ellentmondásoktól. Barris története viszont, noha lehetett volna kicsit részletesebb bizonyos kérdésekben, egy évtizedesnél is régebbi szálat folytatott olyan módon, mely üzenetében is rendkívül értékes, ezen felül pedig a Star Wars alapvető filozófiáját testesíti meg.
Szólj hozzá!