Rebel Moon – 1. rész: A tűz gyermeke kritika

A DC világát maga mögött tudva Zack Snyder író-rendező következő nagy dobására készül a Rebel Moon című űreposszal. A filmmel azt célozta meg, hogy egy új, eredeti filmes univerzumot épít fel az alapoktól. A rendező lassan 20 éve dolgozik ezen az ötleten, amelyet egy időben tévésorozatként és videojátékként is elképzeltek. Sokkal híresebb, hogy Snyder ezt a koncepciót felvázolta a Lucasfilmnek is közvetlenül azután, hogy 2012-ben felvásárolta a stúdiót a Disney. A Lucasfilm végül nem kért belőle, s a döntésben valószínűleg szerepet játszott Snyder viharos előélete, így végül az egyik legnagyobb streaming szolgáltató megvette a jogokat. A Netflix teljes kreatív kontrollt és hatalmas erőforrásokat biztosított Snydernek egy hatalmas, eredeti franchise megszületésének reményében. Ezt a történetet két részre bontották, az első a Rebel Moon – 1. rész: A tűz gyermeke címmel most került bemutatásra.

Zack Snyder és a Netflix együttműködése a DCEU kezdeti időszakához hasonlít, hiszen a 2013-as Az acélembert egy új, nagyszabású filmsorozat első fejezeteként harangozták be. Csakhogy ezúttal Snyder stúdiópartnere keményen dolgozik azon, hogy valóra váltsa a rendező álmát. A Netflix már bejelentett különböző spin-offokat, köztük képregényeket, egy animációs sorozatot és egy kooperatív videójátékot is. Sok példát láttunk már arra – amikor egy stúdió a kelleténél jóval több energiát és pénzt fektet (és kockáztat) egy potenciális franchise-ba még azelőtt, hogy az első részt bemutatták volna, és a visszajelzésekből levonhatnák a következtetéseket, hogy van-e igény rá és egyáltalán jövője. Ez történt a Rebel Moon esetében is: az 1. rész: A tűz gyermeke elég méltó és jó ahhoz ahhoz, hogy elindítson egy filmes univerzumot? Snyder munkásságát ismerve nem könnyű megválaszolni ezt a kérdést.

A Rebel Moon a Szülőbolygó korrupt kormánya által irányított univerzumban játszódik. A hataloméhes régens, Balisarius (Fra Free) és az Impérium hadserege nem ejt foglyokat. Először találkozunk főhősünkkel, Korával (Sofia Boutella), aki egy békés településen él a Veldt holdon. Több van Korában, mint egyszerű földművesben. Szorgalmasan dolgozik, hogy elhatárolódjon a többiektől, de nem tudja leplezni múltját. Igazi harcos természetére akkor derül fény, amikor a kegyetlen Atticus Noble admirális (Ed Skrein) és az Impérium erői Veldtre érkeznek, hogy megfosszák a kis földművelő közösségét erőforrásaitól, és eltöröljék a növekvő lázadás minden jelét. Kiderül, hogy Kora valójában egy korábbi magas rangú Impérium-tiszt, aki egykor a Balisariusznak dolgozott, és előélete miatt az egyik legkeresettebb személy a galaxisban.

Gyerekkorában elrabolták szüleitől Korát, és később csatlakozott az Impériumhoz, de miután megbékélt a sorsával, elmenekült. Évekig bujkált, de most a zsarnok uralom megbuktatásán fáradozik. Hogy megvédjék Veldtet, Gunnar (Michiel Huisman) földműves társával Kora elindul, hogy harcosokat gyűjtsön szerte a galaxisban. Az út során csatlakozik hozzájuk a csempész és pilóta, Kai (Charlie Hunnam), egy vad nemes, Tarak (Staz Nair), az Impérium egykori tábornokából lett szabadságharcos, Titus (Djimon Hounsou), a kiborg bérgyilkos, Nemesis (Doona Bae), valamint Darrian és Devra Bloodaxe (Ray Fisher és Cleopatra Coleman alakításában). Ők lesznek a Szülőbolygó elleni lázadás vezetői. És végül ne felejtsük el azt a Jimmy nevű robotlovagot sem, akinek Anthony Hopkins adja a hangját.

Kurt Johnstad (300) és Shay Hatten (John Wick: 4. fejezet) forgatókönyve (túl) sokat merít Akira Kurosawa A hét szamurájából. Hollywood legnagyobb klasszikusai ihletet merítettek az 1954-es filmből, még George Lucast is Kurosawa és a szamuráj inspirálta a Star Wars IV. rész – Egy új remény elkészítésekor. De túl sok párhuzamot figyelhetünk meg a Rebel Moon és a Star Wars között. Erre gondolhatunk úgy, hogy miért ne tiszteleghetne Zack Snyder Lucas előtt, aki a modern sci-fi műfaj útját egyengette? Ráadásul Snyder egészen sajátos módon építette be a fantasy-elemeket a történetébe. Noha Snyder éveket töltött a sztori finomításával, mégis olyan érzésünk van, hogy a Rebel Moon minden elemét egy másik klasszikusból “lopta” kisebb átalakításokkal, de ettől teljesen elvesztette saját kézjegyét a rendező.

Az első felvonása még elmegy, amikor építkezik a film, de az már aggasztó, hogy a második felében sem tud újat mutatni. Hőseink egy söpredékkel és gazemberekkel teli kantinába mennek, hogy találkoznak egy gazember pilótával, akinek van egy hajója, amivel el tudnak jutni a bolygóról – ismerős sztori, nem? Ezután találkozunk egy kapzsi ócskavas-kereskedővel, aki felajánlja, hogy felszabadítja az egyik rabszolgát, ha fogadnak vele. Erről szól az első felvonás, és a hasonlóságok egyre csak jönnek és jönnek. Sokakban felmerül a kérdés, hogy miért ezt nézzem, amikor ott van a Star Wars. Nem jó válasz, hogy Zack Snyder vizuális munkája rendezőként és operatőrként sokat nyom a latba, hiszen ezt a történetet már láttuk korábban; A halottak hadseregével ellentétben Snyder operatőri munkája sokat javult a 2021-es filmhez képest, és olyan inspiráló képeket örökített meg, amelyek túlmutatnak a képzeletünkön.

A Rebel Moon egy vizuális ajándék Snyder rajongóinak. A rendező mint mindig, most is megragadja az akciót, testközelből és lassított felvételben mutatja be a témát. De ahogy már mondtam, Snyder a rajongóinak csinálta ezt a filmet, igazán csak ők fogják értékelni azt, egy átlagos néző számára zavaró lesz, hogy egy több mint kétórás film minden egyes akciójelenetét miért kell lassítva bemutatni. Amennyiben Snyder korábbi munkáival nem vagy kibékülve, akkor nem a Rebel Moon lesz a kedvenc filmed a Netflixen. Rendben van, hogy Snyder kézjegyének számító lassított felvételre szükség van, de hogy minden akciót többször is lassítani kellett, egy picit túlzásnak gondoljuk. Hatásosabb és látványosabb lett volna, ha változatosabbak az akciójelenetek, és nem lassítják be egyfolytában őket.

A Netflix minden kreatív szabadságot megadott a rendezőnek, és milyen ironikus, hogy emiatt ismét abban a helyzetben találjuk magunkat, hogy a rendezői vágás nem csak előnyös, de szükség is van rá. A rendezői vágások gyakoriak Snydernél, ezért már a megjelenés előtt a Netflix és Snyder bejelentette, hogy érkezni fog egy bővített, R-besorolású verzió. Bízunk benne, hogy a nagyobb korhatár-besorolással élvezhetőbb lesz a történet, de a mostani vágással szenvedés, és csak időpocsékolás végignézni a filmet. Tisztában vagyunk vele, hogy vezetői döntés miatt készült PG-13-as változat, hogy magasabb streaming-számokat produkáljon, mert így az egész család együtt nézheti az ünnepi szezonban. De Snyder nem arról híres, hogy családbarát filmeket forgatna.

A PG-13-as karikával pusztán azért kellett bemutatni a filmet, hogy több emberhez eljusson, és most először éreztük úgy, hogy tényleg szükség van egy bővített és nagyobb korhatár-besorolású vágásra. Még azok is észre fogják venni a különbséget, akik nem tulajdonítanak nagy szerepet a rendezői vágásoknak, mert ha megnézed most a filmet, észreveszed majd, hogy mikor hiányoznak jelenetek a filmből. A második felvonás a Star Warsból ismert történetszálak ismétlésén túl inkább tűnik összefüggéstelen akciójelenetek montázsának, mint a lázadó harcosok bemutatásának. Nem sokat tudunk meg a szedett-vedett lázadó csapatról, mert az expozíció elnyújtásával némelyik olyan hosszasan magyarázza életét, hogy mire a mondanivalójának végére ér, elfelejtjük, miről is beszélt addig.

VERDIKT

Tom Holkenborg (Junkie XL) zenéjével és néhány lenyűgöző akciójelenettel, látványos smink- és jelmeztervekkel, például azzal, ahogy Doona Bae kiborg kardforgató karaktere legyőzi egy óriási pókkirálynőt (akit nem más, mint Jena Malone alakít) mindent megtettek, de a Rebel Moon – 1. rész: A tűz gyermeke ebben a kiadásban csak időpocsékolás. A hiányzó darabokkal talán még a tempó és a történet is kerekebb lesz, és nem utolsó sorban kidolgozottabbak lesznek az egyes szereplők is.