Kiskutyatartóként nagyon vártam ezt a mesét, a trailerek alapján egy nagyon izgalmas és mulatságos mesefilmnek nézhetünk elébe. Ám számomra egy kisebb fajta csalódás volt. A film elején bemutatkozik pár szereplő (kiskutyák, cicák, madarak stb.), a kis házi kedvencek, akik egész nap csak arra várnak, hogy gazdijaik végre hazatérjenek és felhőtlen játék után álomra hajtsák fejüket.

A főszereplő kiskutya, Max, egy új lakótársat kap, a marcona Duke-ot. Duke szeretetre vágyva először önző módon viselkedik, ám Max-et sem kell félteni, mindent megtesz, hogy gazdija előbb-utóbb kitegye a családi idillt megzavaró Duke-ot. A reggeli sétáltatáskor a nagy rivalizálásnak köszönhetően elsodródnak társaiktól és egy sötét sikátorba -ahol a kóbor macskák bandáznak- keverednek. Itt találkoznak egy szőrtelen macskával, aki lelopja róluk a nyakörvet, így hát, mint azt sejteni lehet, jönnek a sintérek és elfogják őket. A macskás jelenet eléggé ijesztőre sikeredett, egy gyerek számára talán félelmetes is, de ez még semmi.

Max-et és Duke-ot épp szállítják a telepre és ekkor egy őrült pszichopata nyúl kerül a képbe. Nem hittem a szememnek, hogy ilyet ép eszű ember képes kitalálni. A fehér, kis bolyhos nyúl, Hógolyó a csatornában élő számkivetett állatok bandavezére, épp mentőakciót indít az egyik, szintén elfogott, társa miatt. Miután kiszabadítják a Hannibal Lecter-re hajazó kutyát, Max-et és Duke-ot is eleresztik, mivel a két eb azt mondja, ők is utálják az embereket, így együtt mennek a hadiszállásra, vagyis a város alatt húzódó csatornarendszerbe. Most ez egy mese vagy egy Batman film?

A mesében kiderül, hogy Max és Duke is házi kedvenc, amellett, hogy elkeveredtek otthonról, még az alvilág fenegyerekei is üldözni kezdik őket. Ám egy nagyon aranyos fehér, pufi kislány kutyusnak, Giginek feltűnik szerelme, Max hollétének hiánya. Megmentésére siet, és ennek érdekében összetoborozza a szerető otthon melegét élvező és kissé lustácska állatokat, illetve a lakótömb tetején lakó Tiberius-t, a sólymot. Gigi és Tiberius első találkozása talán egy gyerek számára szintén ijesztő lehet, de fél perc után a vérszomjas sólyom átvált egy igen is szerethető karakterré.

A két kis ártatlan (Max és Duke) megszökött a vérnyúl karmai közül és kellőképp eltávolodtak otthonuktól nagyon megéheztek és hogy, hogy nem egy virsligyár felé veszik az irányt. Az írók valószínűleg „mókás” állapotban lehettek a jelenet elképzelésekor, ugyanis nagyon pszichedelikusra sikeredett. A kajamámorban fürdő ebek következő állomása Duke egykori otthonához vezet, ahol sajnálva tapasztaljuk, hogy a jószág egykori gazdája már nem él ott, sőt, mint kiderült el is hunyt. Max-et és Duke-ot itt is utolérik a sintérek, de Duke hősiesen feláldozza magát, így csak őt sikerül elfogniuk.

Miközben Max, a Duke-ot elvivő autót kergeti, a két bajtársat kereső és üldöző állatok hada is egymásra talál. A befogott állatokat szállító autó a hídról a folyóba esik, Max nem bírja kinyitni barátja ketrecét, ám az utolsó pillanatban Hógolyó megmenti őket. Max rájön, hogy szerelmes a hős Gigibe, illetve hazafelé, ahogy sejthettük, a nagyon idegesítő nyúlra rátalál a szeretet egy kislány személyében, aki képes volt megmelengetni „szőrős” szívét. Mindenki hazatér otthonába, megérkeznek a gazdik, megérkezik Katie, és immáron hárman élik tovább boldogan közös kis életüket.

Végszó

Vegyes érzések kavarognak bennem, az alaptörténet nagyon kedves és szerethető. Vannak benne nagyon idegesítő és szerintem egyáltalán nem vicces részek, mint a pszichopata nyuszi. A picurka gyerekek akár meg is ijedhetnek egy-egy résztől, de ezt leszámítva nézhető. Egyszer mindenképp érdemes megnézni.