A Netflix vadonatúj szériája minden követ megmozgat, hogy elmesélje Őfelsége történetét.
Eredeti szerző: Chris Hewitt.
A cikk eredeti változata a brit Empire magazin decemberi számában jelent meg.
Stephen Daldry-nak szüksége volt egy vonatra. Ez a kérés bármelyik produkció esetében óriásinak számítana, nemhogy egy TV-sorozatnál. Hamarosan azonban egy ritka, 1950-es évekből származó gőzlokomotív (BR Standard Class 9F) futott be a forgatásra, egyetlen felvétel kedvéért. Daldry éppen keményen dolgozott a Netflix vadonatúj sorozatán, a “The Crown” első epizódján, mely II. Erzsébet életét követi végig, aki háború utáni királynőből először rettenthetetlen kormányzóvá, majd a világ leghíresebb hölgyévé nőtte ki magát. A jelenetben a királyi család Sandringham-be tart, mely utazás VI. György király (Jared Harris) utolsó Karácsonya is lesz egyben.
“Már majdnem készen voltunk” jegyzi meg Daldry. “Aztán gondoltam ‘Szükségünk lenne egy felvételre a Királyról, miközben a vonaton ül. Tudunk szerezni egy vonatot?'”
“£300,000-be került” vallja be Daldry töredelmesen.”Pénzügyileg természetesen felelősségteljesek vagyunk, de azért jó tudni, hogy ha esetleg szükség van terjeszkedésre, akkor van egy kis mozgásterünk.” Ha eddig nem volt egyértelmű, ez a nyolc hónapon át forgatott, több száz szereplővel rendelkező, tucatnyi varázslatos helyen megforduló (3 ország, 2 kontinens) sorozat nem csupán egy átlagos “sorozat”. Minden idők talán legnagyobb, de mindenképpen legambiciózusabb brit szériájával van dolgunk.
A “The Crown” gyökerei egészen egy évtizeddel ezelőttig vezethetőek vissza. Peter Morgan, a forgatókönyvíró fejében, akinek az igaz történetek iránti affinitása olyan gyöngyszemeket eredményezett, mint a “Frost/Nixon”, “Az elátkozott Leeds United”, vagy “A királynő” (és még pár olyan alkotás is, amelyben nem fordult meg Michael Sheen), egy ötlet fogant meg, miközben a II. Erzsébetről szóló életrajzi filmet írta: egy film, mely feldolgozná Diana hercegnő halálát, és annak hatását a királyi családra.
A kedvenc jeleneteim azok voltak, melyek Elizabeth és Tony Blair miniszterelnök között zajlottak. Azokat volt a legnagyobb élvezet írni.” jegyzi meg Morgan. “Van valami érdekes abban a kémiában, ami akkor keletkezik, ha egy szobába rakod a brit miniszterelnököt és a Királynőt. Valami izgalmas. A kapcsolatuk érdekes látószögnek tűnt ahhoz, hogy megvizsgáljuk, kik is vagyunk itt Britanniában, és hogy hogyan működik az országunk.
Morgan-t annyira lenyűgözték a tradicionális, titokzatos heti audienciák az uralkodó és a miniszterelnök között, hogy írt is belőle gyorsan egy színdarabot. A “The Audience” Stephen Daldry rendezésében (pontosan úgy, mint “A királynő”) 2013-ban nyitott, és a Királynőre (Helen Mirren ismét a számára Oscar-t hozó szerepben), valamint 12 (most már 13) miniszterelnökre, és a közöttük zajló beszélgetésekre koncentrált, egészen 1953-tól kezdve. A nagy figurák között természetesen ott volt a koronázáskor irányító Winston Churcill is.
“Éreztem, hogy azokban a jelenetekben több van.” magyarázza Morgan. “Volt benne valami “Rita többet akar”: ez a fiatal lány és ez a jóval öregebb ember, aki már éppen a karrierje végén jár, miközben nagy hatalomátvétel zajlik a háttérben.”
Morgan úgy érezte, hogy a Churcill/Windsor duóban sokkal több potenciál van: akár egy film is születhet belőle. Daldry nem így gondolkodott. Neki sokkal nagyobb tervei voltak.
“A kezdetektől úgy gondoltam, hogy ez jobban működne sorozatként,” mondja. Végül Morgan beleegyezett, és kidolgozott egy háromévados történetszálat, mely a Királynőt követi három különböző életszakaszán át: fiatalkor, középkor és öregkor. Aztán valami történt. Valami olyasmi, ami nagyon sokszor történik a “The Crown”-nal. Az ötlet tovább növekedett. És még tovább. És még annál is tovább.
Mire Daldry és Morgan készen állt arra, hogy a producereknek is felvezessék a sorozatot, a terv már 6 évadról szólt, két évad minden egyes periódusra, s mindegyikben más színésznő játszaná az uralkodót.
“Jó tudni, hogy hol a vége.” mondja Claire Foy, aki elsőként alakítja majd Elizabeth-et. “Meg fognak ölni. Őt viszont nem. A történet folytatódik.”
És az évadonként tíz epizódos műsorról az is hamar bizonyossá vált, hogy nem lesz olcsó. Az alkotók elsőként a BBC-t keresték fel, akik kosztümös filmek ezreit indították már útjára. “Az az igazság,” mondja Daldry, “hogy nagyon nehéz azt a fajta nagyvonalúságot és erőforrást a BBC-től megszerezni, amire nekünk szükségünk volt. Ez egy nagyon drága történet.”
Mindezek ellenére Morgan úgy érzi, hogy ez a kijelentés talán igazságtalanul bemocskolná a BBC hírnevét. “Csak hogy tisztázzuk,” teszi hozzá gyorsan. “Stephen és én is nagyon izgatottak voltunk a BBC-vel való munka kapcsán, de a Netflix azt mondta, ‘Ha szeretnétek, hogy mi csináljuk, akkor mi megköveteljük az exkluzivitást.'”
Egy 40 perces találkozást követően a Netflix vezérigazgatójával, Ted Sarandos-sal, egy óriási pénzügyi megegyezés született – “Ha jól emlékszem, akkor kb. 100 milliót kaptunk 20 epizódra.” mondja Morgan. Ez az összeg elég volt ahhoz, hogy hónapokon keresztül forgassanak az Elstree Stúdióban, tegyenek egy túrát Anglia legtekintélyesebb otthonaiba (hiszen az eredeti helyszíneken nem forgathattak, ami nem nagy meglepetés), és hogy egy sztárokkal teletűzdelt szereplőgárdát vonultassanak fel. Matt Smith (Fülöp herceg), Victoria Hamilton (Erzsébet édesanyja), Harris, Foy és John Lithgow (Churchill) is aláírt a projekthez. És a háromszázezres vonatot még meg sem említettük.
A méret óriási, de a szereplők élete sem kisebb,” mondja Foy. “Rengeteg repülőből szálltunk ki, majd autókba szálltunk be újra és újra. Aztán egy ponton belegondoltunk, ‘Ők minden nap ezt csinálják, egész életükben’. Nekünk is meg kellett tenni az erőfeszítést a hitelesség kedvéért.
Morgan viszont igyekszik lenyugtatni a kedélyeket: a sorozat készletei nem kimeríthetetlenek. Kiemeli például, hogy a sorozat ötödik epizódja – a koronázás – egy okos keveréke a helyszíni munkának (az Ealey Apátság ugrott be a Westminster-i kollégája helyére), számítógépes animációnak, plusz egy ügyes, spórolást elősegítő megközelítésnek: az ünnepséget a családból kitagadott Windsor-i herceg egy fekete-fehér TV-n keresztül követi. A Netflix valóban gazdag, de nem “királyi gazdag”.
Nagyon sok pénznek hangzik, de ebből két évadot kell készítenünk,” mondja Morgan. “Senki sem panaszkodik, de ez jóval kevesebb mint pl. a Trónok Harca esetében. Igen, a sorozatnak van egy epikus hangulata és érzete, de a csapófiú nem limuzinnal érkezik…”
A második évad már készülőben van, és olyan problémákkal fog foglalkozni, mint a Suez-i csatorna krízise, valamint elrepíti a Királynőt a hatvanas évekbe. Amikor az Empire Morgan-nel találkozik, az író éppen nagy sietségben van, hogy befejezze a forgatókönyveket, és izgatottan beszél a jövőről. Daldry úgy gondolja, hogy ha minden jól megy és a Netflix is elégedett lesz a nézettségi mutatókkal, akkor a sorozat kis túlzással akár a végtelenségig is mehet. “Nehéz ezt a történetet hatvan órában elmesélni,” mondja. “Lehet, hogy többre lesz majd szükség, mint 6 évad.”
Az izgatottság tapintható Morgan hangjában, amikor azokról a miniszterelnökökről beszél, akikről írhat a későbbiekben – Wilson, Heath, Callaghan. Na meg persze a Vaslady végtelen árnyéka. “Thatcher jelenti a modern Nagy-Britannia születését,” mondja. “Azt a helyet, ahol most élünk. Arra egy egész évad kellene.” Mindezek ellenére azonban az író egyáltalán nem ragaszkodik ahhoz, hogy végig a sorozat mellett maradjon. “Rá kell jönnöm, hogy izgalmasnak találom-e a történeteit akkor is, amikor a középkorba lép.” ismeri be.
Morgan még egy sötét titkát is felfedi: “Egyáltalán nem érdeklődőm a királyi család iránt,” vonja meg vállát. “Eredetileg Tony Blair-ről szerettem volna írni, hiszen az jobban érdekelt mindig is, mint a Királynő, amikor a filmet írtam. Számomra is pontosan annyira relytéjes, hogy hogyan kötöttem itt ki, mint bárki számára. De úgy tűnik, hogy tehetségem van ahhoz, hogy róla írjak.” És a “The Crown” egy meglepő felfedezést is hozott az író számára. “A legmegdöbbentőbb dolog az volt az egészben, hogy a Királynőhöz fűződő írói viszonyom meglepően érzelmes lett.” mondja. “Legalább öt generációnyi brit él az országban, akik tudatalatti szinten kötődnek ehhez a lenyűgöző hölgyhöz és családjához, saját meghatódottságom a sorozat nézése közben viszont teljesen felkészületlenül ért.”
Ez az a kötődés, amely remélhetőleg végig emellett a hihetetlenül ambiciózus, mérföldkőnek számító sorozat mellett tartja majd. Hiszen egy olyan nőről írt egy filmet, színdarabot, és legalább hatvan órányi sorozatot, aki állítása szerint annyira nem is érdekli őt. Nos, ha a korona a fejedre illik, viselned kell.
A “The Crown” első évadának összes epizódja megtalálható Netflix-en.
Szólj hozzá!