2021-ben koreai gyerekjátékok tartották lázban a világot, egy csavarral. A Squid Game, vagy magyarul beszédesebben Nyerd meg az életed, egyszerre vegyítette a népszerű vetélkedős műsorok és játékok feelingjét, a koreai sorozatokra jellemző humorral és egyedi atmoszférával, mindezt pedig megspékelte egy kis társadalomkritikával, esendő karakterekkel és leöntötte jó sok erőszakkal. Ebből kerekedett ki a Netflix legsikeresebb sorozata, melynek folytatására három évet kellett végül várni, cserébe egyben forgatták le a maradék történetet, így viszonylag hamar nézhetjük majd a végjátékot. Kérdés, megérte-e kötelezően három évadosra nyújtani Gi-hun történetét.
Figyelem! A cikkben SPOILER olvasható.
A folytatás konkrétan ott veszi fel a játék fonalát, ahol elhagytuk: Gi-hun hiába kaphatna meg mindent, amire valaha is vágyott, visszafordul a repülőtéren, hogy családja helyett ezúttal a bosszúnak áldozza idejét és pénzét lóversenyek helyett. Ez azonban még végtelen büdzsével is nehézkes hadjáratnak bizonyul, így évek telnek el, mire visszatérhet a titokzatos szigetre – a játékok újra elkezdődnek, ám ezúttal a Vezér maga is beszáll.
Habár az első évad egyébként egy kerek egésznek is elment volna egy esetleges nyitott lezárással, melyben sosem tudjuk meg, hogyan döntött főhősünk, a folytatás kétségkívül ígéretesen indul. Gi-hun (Lee Jung-jae) egy teljesen másfajta mélyponton helyezkedik el, mint az első évadban, ahogy ahhoz hasonlóan itt is elég sok idő, két rész is elmegy az alapozásra. Ez egyébként már kicsit soknak érződik annak fényében, hogy ezúttal tudjuk, mi vár rá, de egyben hagy teret az elesett szereplőgárda pótlására, ahogy az is kiderül, hogy a szigeten, vagyis a saját atmoszférájukon kívül annyira nem működik a játék összképe. Beleláthatunk kicsit a másik oldal toborzásába is, de összességében itt kezd érződni az évad fő problémája, még ha a játékok kezdetével új erőre is kap a folytatás.
A rendező, saját elmondása szerint nagyjából tíz részben zárta volna le Gi-hun történetét, csakhogy ennyi alapanyagot valamiért egy évadra soknak, míg két évadra kevésnek ítéltek, így végül inkább kipótolták bosszúját. Ennek megfelelően senki ne lepődjön meg, hogy lényegében csak egy fél évadot kapunk. A hosszú várakozás után ez akár csalódást keltő is lehetne, de igazából nem ebben, hanem a tálalásban rejlik az ördög. Rendesen érződik ugyanis, hogy hol is kellett kipótolni a megfelelő epizódszám érdekében a cselekményt, ez pedig üres vagy épp ismétlődő párbeszédekhez/jelenetsorokhoz, kevesebb játékhoz, egy kifejezetten időnyelő mellékszálhoz és lappangó feszültséghez vezet. Mivel már mi nézők és nyertesünk is tisztában van mindazzal, ami az első évad meglepetéseit szolgáltatta, sokkal több minden múlik Gi-hun karakterén, aki a Vezér (Lee Byeong-heon) számára is megfejthetetlen figurának bizonyul, így (valószínűleg ezért) ezúttal ő is beszáll a játszmákba. Kettejük dinamikája az évad csúcsa egyértelműen, ám valószínűleg inkább a harmadik évadban fog kifizetődni.
A Vezérről önmagában megint csupán elszórt információkat kapunk, melyeknek jobb esetben fele lehet igaz, így viszont igazán nem lehet közelebb jutni sem a megértéséhez, sem a motivációihoz, lényegében olyan, mintha továbbra is maszk takarná előlünk. Gi-hun pedig nekünk is megfejthetetlen marad akárcsak neki, pontosabban hiába járta meg a poklot, világlátása és naivitása annyira zsigeri ezek után is, hogy szinte nem lehet hova tenni, márpedig hamar magára marad ezekkel. Karaktere ugyan rétegeltebb, valójában nem tudja levetkőzni legnagyobb erősségét, egyben gyengeségét, emiatt nem igazán ellenfele egyelőre a Vezérnek. Valószínű azonban, hogy ez nem is az ő feladata lesz végül. Elkeseredett tervében támogatóra lel Hwang Jun-ho-ban (Wi Ha-joon), aki azonban ezúttal elmarad kettejüktől, cserébe később valószínűleg tőle várhatjuk mindazt, amire Gi-hun természetéből adódóan talán nem képes. Míg az első évadban ráláthattunk a szervezet belsőbb köreire is egy-egy pillanatra, ezúttal ez egy személyes szál kivételével elmarad (ami viszont gondosan eltűnik az utolsó részekre, hogy szintén késleltessék valószínűsíthető csattanóját), ahogy a karaktereket érintő csavarok is. Az egész sorozat legnagyobb potenciálját a Vezér hordozza továbbra is magában, aki egyfajta gócpont mindenki irányából, az utolsó jelenetsorok fényében ez még hatványozódik, de mi nézők kezdünk olyanok lenni, mint a játékokat vizslató VIP-k.
A nyújtás a játékok számának megfelezésével is járt, a legikonikusabb természetesen visszatér, viszont így tényleg minden arra hárul, mennyire sikerül közel hozni a meglévő és új karaktereinket, akikért akkor lehet igazán izgulni, mikor magukhoz veszik a gyeplőt. Ez a bizonyos végjáték viszont egyértelműen azt a célt szolgája, hogy beteljesedjen egy kiszámítható cliffhanger, ami rányomja a bélyegét a hét részre. Hwang Dong-hyuk biztos kézzel irányít, s bár ezúttal ismerni véljük e beteg világát, továbbra is könnyedén teremt atmoszférát a színekkel, zenékkel, témákkal és egyéni történetekkel. Remekül képes keverni a sorozat két ellentétes arculatát, egy-egy epizódra már azt mondhatnánk túlontúl poénos, mígnem hirtelen le nem lövik. Karakterek szintjén is teljesen új kritikai szinteket hoz be, ahogy a játék is bővül egy új menekülési útvonallal, ez pedig részenként biztosítja, hogy lássuk Gi-hun haladt-e a tervével. Ezúttal ugyan nem tudnánk annyi meglepő vagy megrázó pillanatot felsorolni, ahogy összességében egy gyengébb évadot kapunk, de ez mind abból fakad, hogy valaminek a felét látjuk, s ezúttal a játszma egy kevésbé látható szinten zajlik Gi-hun és a Vezér között. Kár, hogy sokszor háttérbe szorul.
VERDIKT
Visszatértek a koreai gyerekjátékok, de nem mondhatnánk, hogy véresebbek mint valaha. A Netflix és a készítők nemigen fogadták meg saját (társadalom)kritikájukat, kapzsi módon az O-t választották. Sokakban csalódást kelthet, hogy ennyi várakozás után igazán nem jut előre történetünk, cserébe lehet, hogy a végjátékban igazán nagyot csattan majd a Ddakji.
Szólj hozzá!