Metal Gear Solid: Master Collection Vol.2

Itt állíthatod be, hogy a Google keresőben elsők között szerepeljen a Wide Screen

A Konami úgy látszik, még mindig nem fejezte be a csodákba illő visszatérését. Pedig nagyon hosszú ideig úgy tűnt, végleg annyi lett a kiadónak: hiszen más sem érdekelte őket majdnem egy évtizedig, mint hogy a jobb időket is megélt legendájuk, a Metal Gear Solid anyagait Kojima otromba kirúgása után pacsinkó gépek nyomatására használják. Se Silent Hill, se MGS, csak az üresség. Aztán 2023 körül valami változni látszott – megérkezett a Metal Gear Solid Master Collection Vol.1, ami (bár tele volt azóta kijavított grafikai és performance hibákkal) összehozta az eredeti három alkotást, mindenféle extrákkal megspékelve, és ez még nem volt minden. Jött a Silent Hill 2, majd az f, idén a Townfall, jött a Metal Gear Solid Delta, és most pedig a már 2023-ban teaselt Vol.2, ami két Sony-fogságban lévő játékot hozott el a legmodernebb konzolokra. A Peace Walker PSP exkluzív elérhető volt korábban persze XBOX-on is digitálisan, de a Metal Gear Solid 4, a saga legutolsó fejezete, a nagy lezárás eddig csak azoknak volt játszható, akik anno megvásárolták PS3-on. Nos, ennek most vége.

Megérkezett a port, és mindkét játék a mai napig ugyanolyan briliáns, mint évtizedekkel ezelőtt

Persze meg lehet érteni az MGS4 során felmerült problémákat. Elvégre a PS3 architektúrája olyannyira bonyolult és nehezen fejleszthető volt, hogy nem csoda, ha egy éppen pacsinkólázban égő Konaminak nem jutott eszébe azt átporolni picit modernebb eszközökre. Léteztek persze mindenféle, hackelt PC verziók, de azok elindítása nem volt túlzottan egyszerű a hétköznapi felhasználó számára. Nem úgy a Vol.2 verziója, mely egy uniform launcheren keresztül nyitja meg a játékot, felújított textúrákkal, 4K felbontással és gyönyörű, lélegzetelállítóan sima és vajszerű 60 képkocka per másodperccel. Talán az utóbbi a legnagyobb felüdülés ebben a szettben, hiszen annak idején a PS3 épphogy csak elérte a 30fps-t, de a nagyobb, bombasztikusabb jeleneteknél jóval alá zuhant, volt ott 10 és 15 is, nem is egyszer. Itt viszont teljes pompájában csodálhatjuk meg Hideo Kojima magnum opusát, mely egyszer és mindenkorra lezárta Solid Snake kalandjait.

Kövess minket Facebookon is!

És mekkora opusról van szó. Kojima már a második résznél szerette volna lezárni a szériát, de a rajongók mindig visszafenyegették őt a rendezői székbe, melynek köszönhetően kaptunk még Snake Eatert, Peace Walkert, Phantom Paint, és persze a nagybetűs negyedik részt. A mester igyekszik minden szálat elvarrni, és fejezetekre bontva vezet minket végig Snake múltján, jelenén és jövőjén. A világ már megváltozott, a háborúval együtt: privát katonai szerződésesek harcolnak folyamatos proxy-háborúkat, mely által a háború egy folyamatosan, megszakítás nélkül működő entitás lett, mely pénzeli a háborús gazdaságot, és közbe tönkretesz országokat, életeket, mindezt egy mindent uraló AI rendszeren keresztül. Amiért annyi éven keresztül harcolt Snake, nem jött össze, nem sikerült megállítani a Filozófusokat, viszont újfent szembe kell néznie velük, és persze a nemezisével, Liquid Snake-kel.

Három regény is kevés lenne összefoglalni azt a történetmennyiséget, ami lejátszódik az MGS4-ben és előtte, így nem is próbálkozunk meg vele. Láthatóan Kojima is megküszködött vele rendesen, hiszen a játék még Guinness világrekordot is állított, a leghosszabb átvezetővel egy videójátékban, ami megüti a megkönnyeztető 71 perces játékidőt az epilógusban. De a game maga is a 17 órájával nagyjából 4-5 órát enged meg valódi játékmenetre, a többiben Kojimához illő, elképesztően látványos és moziba illő beállításokon keresztül, némi interaktivitással élhetjük át a genetikai beállítása miatt 5 év alatt évtizedeket öregedő Snake lassú sorvadását. A játék már 2008-ban is egyedülálló volt, de mintha csak most kaphatott volna úgy igazán szárnyra – grafikailag természetesen már öregedett, de mai napig megállja a helyét az eszméletlen produkciós értékek és művészi egyediség miatt. És amikor a kezünkbe kapjuk az irányítást, a játékmenet ugyanolyan innovatív és intuitív, mint korábban, de Kojimának még arra is volt ideje, hogy apró kis kikacsintásokat is megengedjen: iPodon játszhatjuk le kedvenc számainkat, vagy éppen figyelhetjük, ahogyan felmennek az árak a fegyverboltban ha túl sokat használjuk őket lopakodás helyett, mivel ezt követeli meg a háborús gazdaság. Egy olyan játék ez egy olyan időből, ami még mert komoly dolgokról beszélni és felnőttnek nézte a közönségét, még akkor is, ha korántsem volt tökéletes. Öröm látni, hogy megmaradtak a kis különlegességek is, melyek már akkoriban is nagyon értékesek voltak.

Emellett a Peace Walker is jelen van, és majdnem olyan fontos, mint a 4, csak sokkal könnyebb megfeledkezni róla. Hiszem a PW korábban PSP-re jött ki, annak a konzolnak talán az egyik legjobb, legerősebb játékaként. Amolyan proto-Phantom Pain-ként is lehet rá tekinteni, csak itt sokkal inkább rövidebb, apróbb küldetésekben veszünk majd részt, amik illenek is a kézikonzolhoz. De történet és ambíció szempontjából ugyanúgy teljes értékű játékként kezelték Kojimáék a darabot (számozni is akarták, csak nem mertek kézikonzolra kiadni számozott epizódot, így végül lefújták). Jó látni, hogy ez a játék is szélesebb környezethez is el fog jutni így.

VERDIKT

Bezárult hát a kör, minden MGS játék elérhető már modern konzolkora is. Talán még egy Vol.3 kijárna, esetleg egy felújított MGSV-tel és Revengence-szel, a legnagyobb rajongók pedig úgyis fognak majd könyörögni egy Portable Opsért (ők kifejezetten fognak örülni a szintén a csomag részeként kapható Ghost Babelnek, ami egy GameBoy exkluzív volt). A Konami szerencsére ezt nem baltázta el – teljes pompájában található meg mindkét főjáték a lemezen, pontosan úgy, hogyan azt a nagymester megálmodta. Csak így tovább, várjuk a következő nagy lépéseket!

A tesztkódot a CENEGA Hungary Kft. biztosította, a játékból elérhető dobozos kiadás is.