A Marvel továbbra sem engedi el az egyik legnépszerűbb gonoszát/antihősét és milyen jól teszi! Talán egy Disney+ kínálatába érkező Marvel-sorozatot se vártak ennyire, mint a Loki című sorozatot Tom Hiddleston főszereplésével, hiszen a Marvel Moziverzum egyik legnépszerűbb karakteréről van szó, és a csodával határos módon a széria felfokozott elvárásoknak szinte teljesen megtudott felelni.
Figyelem! A cikkben SPOILER olvasható.
Az első epizód ott kezdődik, ahol a Lokit a Bosszúállók: Végjátékban utoljára láttuk. Az időutazó Bosszúállóknak hála sikerül meglépnie a Tesseracttal Lokinak, ám messzire nem jut, mert Time Variance Authority (magyar fordításban az Idővariációs Hatóság, de a továbbiakban csak TVA) ügynökei elkapják, mert ő nem része a szent idővonalnak. Aztán beszervezi Moebius ügynök, hogy elkapjanak egy másik variánst, aki a hatóság embereit gyilkolja.
A természetesen mivel a sorozat esetében egy Marvel termékről beszélünk, ezért a széria nagyon meta, a szent idővonal az a Marvel Moziverzum kánon, amit időről időre akár át is írhatnak, eltörölhetik, megváltoztathatják, amit nem tartanak „jónak”. Miközben a TVA olyan variánsokat töröl el, mint például Loki, addig a Marvelnél sorozatokat is a kánonon kívűl helyeznek (lásd: A S.H.I.E.L.D. ügynökei, a Netflix gyártású Daredevil, a Jessica Jones stb.), vagy korábbi filmekből elemeket, szereplőket változtatnak meg teljesen (pl.: a Mandarin). Emellett persze nagyon sok apró utalás, easter egg van elrejtve a sorozatban, de nem ezért érdemes nézni.
Azért érdemes, mert ez az eddigi legbátrabb sorozat a Disney+ streamingszolgáltatón, amit eddig bemutatott a Marvel Studios. A Loki nem remeg meg a saját potenciáljának súlya alatt, és az egyik legképregényesebb Marvel produkció, a szó legpozitívabb értelmében. Elszabadul az őrület, a káosz, de mi mást várnánk a bajkeverő istentől? Végig nagyon jó a tempó, feszes a cselekmény, ülnek a poénok és elképesztő a látvány. A jelmez és díszlettervezőket ismét ki kell emelni, nagyszerű a TVA épülete, vagy épp a kastély az utolsó részben.
Külön érdekes a témája; a legutóbbi Marvel-sorozatok, mind a szeretet témáját (is) járta körbe. A WandaVision azzal foglalkozott, hogy szerethetjük továbbra is azokat, akiket elvesztettünk, A Sólyom és a Tél Katonája két ember közt kialakuló barátságról szólt, eközben a Loki nagyon egyértelműen és nyilvánvalóan arról beszél, hogyan szerethetjük magunkat. Főszereplőnk megismeri és elfogadja és megszereti önmagát és a sorsát, és még változni is hajlandó önmagáért. És hiába lesz sokkal szerethetőbb és egy pozitív szereplő Loki, végig Loki marad. Ezekről nagyon közvetlenül és pofátlanul egyszerű és nagyszerű szimbólumokkal, filmes metaforákkal dolgoznak. Így amellett, hogy tényleg szórakoztató, van a szériának egy nagyon érzékeny oldala.
Ehhez hozzátesz a csodálatos szereplőgárda: Tom Hiddlestonet nem kell bemutatni Lokiként, élete szerepében ismét nagyot alkot, ha kell gonosz, ha kell sérülékeny, ha kell gondoskodó, ha kell ravasz, végre van ideje kibontani a karaktert és mellé nagyon jó írást kapott. Owen Wilson nagyon érzékeny alakítást nyújt, neki jutnak a legjobb mondatok és az egyik legszomorúbb jelenet is. Az abszolút telitalálat azonban Sylvieként Sophia Di Martino, aki ellopja a showt Hiddlestone elől. Gugu Mbatha-Rawnak és Wunmi Mosakunak is megvannak a maguk pillanataik, de ők szerintem a későbbiekben fognak kiteljesedni. Akit viszont mindenképp ki kell emelni, az Richard E. Grant, mint klasszikus Loki, aki a rövid szereplése ellenére is elképesztő.
Ami mellett azonban nem lehet elmenni, hogy milyen rosszul megkoreografált harci jelenetek vannak, főleg a Marvel mércéhez képest, csak ott lóg ki a lóláb, hogy ez egy tv sorozat lenne. A szereplők dobálják, és lökdösik egymást, mintha erre nem szántak volna időt vagy pénzt. Amellett se mehetünk el szó nélkül, hogy ennek a szériának lesz a legnagyobb hatása a Marvel képregénysorozatának filmes univerzumára, amik majd a moziban is éreztetik a hatásukat, a következő évtizedben, és azon belül is leginkább a 4. fázis történéseit masszívan befolyásolni fogja az utolsó rész befejezése.
VERDIKT
Összefoglalva egy nagyon különös, ám annál szórakoztatóbb és még inkább teljesen fogyasztóbarát Marvel kaland a Loki, ahol kedvenc tréfamester istenünk végre kiteljesedhet és megmutathatja a külön árnyalatait. Ezenkívül egy jó kis sztori önmagunk elfogadásáról, mert ezzel láthatóan még akár egy istennek is meglehetnek a nehézségei.
Szólj hozzá!