A Pixar idén joggal érezte, hogy legújabb filmjével nem érdemes kockáztatni a tologatást még évekig, és talán az egyik leginkább olyan alkotását engedte a Disney+ streamingszolgáltatójára, amelyik a legjobban ki is tudja majd használni annak előnyeit. Szó se róla, a Luca kiváló, élvezhető, aranyos és megható mű, melyet nyugodtan élvezhetünk a mozivásznakon is lenyűgöző animációjának és varázslatos, már-már fotorealisztikus helyszíneinek hála. Szerencsére ezt otthon meg is tehetjük, hisz magyarországi forgalmazásban a mozikban is vetítik a filmet. Azonban ha mégiscsak úgy döntünk, hogy a kanapé kényelméből nézzük meg a filmet a vadonatúj 4K tévénken, akkor sem lesz csalódásban részünk.
A felvezetés érdekes, talán negatív irányba is terelheti a véleményt, azonban tényleg erről szó sincs. A “kisebb”, vagy a “visszafogottabb” jelzők nem jelentik azt, hogy a Pixar ezúttal mellélőtt. Egy ekkora stúdiónál, ami már annyi de annyi legendán túl van, és az egyetlen olyan egész estés filmeket gyártó animációs stúdió manapság, ami igazán nagy sikereket tudhat maga mögött, joggal várható el az, hogy helyenként valami másban gondolkodjanak, vagy éppen alacsonyabb sebességre váltsanak. Ahogyan az Előre tavaly, úgy a Luca is pontosan erről szól: a nyugodtabb tempóról, és az elvárások, vagy a félreértelmezett szabályok sutba dobásáról. Arról, hogy merjünk nyugodtan belecsobbanni az életünkbe, és abba, amire igazán vágyik a szívünk.
Hogy az animátorok és a film alkotói valóban erre vágytak-e, hogy filmjük végül streamingen jelenjen meg, azt nem tudjuk, de valószínűleg nem erre szavaznánk. A filmben szereplő Luca, aki valójában egy sellő, és az első kalandjait éli meg a szárazföldön, ahol szinte azon nyomban emberré változik (ha megszárad), egyetlen vágya viszont az, hogy kitörhessen a rászabott keretek közül, és ne kelljen szülei rigorózus szabályait követnie. Luca megismerkedik egy szárazföldi sráccal, Albertoval, és korai tinédzseréveiben megtapasztalja az igazi olasz nyarat, a felnövés nehézségeit, a szerelmet, és a barátság elsöprő erejét, melyekért néha áldozatokat kell hoznunk. A különféle kötődések a családhoz, a kötelességhez, és az ezzel összefeszülő vágyak, hogy csak azt tegyük, amit akarunk: hasonló témák dominálják a filmet. A mozi szíve azonban mindenképpen Luca, aki másfél óra alatt a szemünk előtt nő fel, és amellett, hogy ő is felkészül az életre és rengeteget tanul arról, hogy az emberi kapcsolataink hogyan befolyásolják és alakítják azt, segít a barátainak, a családjának és egy egész kis olasz városkának is megtanulni, mit jelent az elfogadás, és hogy mennyire károsak lehetnek a félreértett előítéletek, melyek legtöbbször csak a megalapozatlan félelmeinkben gyökereznek.
A történet, bár aprócska, és nincs meg benne az az érzelmi töltet, vagy az a többszörösen rétegzett jelentéstartalom, amit a Pixartól már megszokhattunk az évek alatt, mégis elbűvölő, izgalmas, helyenként pedig varázslatos. Nincs semmi probléma azzal, ahogyan azt már fentebb is említettük, ha a stúdió helyenként már kiterjeszti érdeklődési körét, és olyanban is megmártózik, ami esetlegesen nem fogja megváltani a világot, mégis kiváló és tartalmas szórakozást nyújt majd minden korosztálynak. Főleg akkor, ha ez a fajta új scope szándékos is volt a csapattól: a történet nincs félvállról kezelve, nincs benne mesterkéltség vagy erőltetettség. Csak a lépték kisebb.
Mindez csodálatos animációval megtámogatva, melyben a tájak, a víz és a hangulat már-már kézzelfogható és harapható, mindazonáltal a karakterek továbbra is megmaradtak a gyerekek számára is kissé vicces, kerekded figuráknak – és ezt természetesen a felnőttek is megköszönik, hiszen nincs szükségünk még egy olyan förmedvényre, mint amilyen anno Robert Zemeckis fotorealisztikus, mocapelt Beowulf-ja volt.
VERDIKT
Egyszóval a Luca minden szinten működik – ha moziban, ha Disney+-on tekintjük meg a filmet, akkor is egy kiváló nyári kalandban lesz részünk. Azon túl, hogy a mű szinte egy üdítő koktélként szolgál a nagy melegben, rengeteg fontos üzenetet igyekszik közvetíteni a gyerekeknek elfogadásról, barátságról és a felnőttkor kezdetéről. A Pixar újfent kitett magáért – még ha ezúttal a végeredmény visszafogottabb is lett.
Szólj hozzá!